𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

8.

"- Hé! Féllábú! - kiáltásomra felém kapja a fejét, és várja hogy mit szeretnék mondani."

- Gyere a kocsihoz, hagyd a noteszt!

- De... - kezd bele, azonban csak legyintek és intek neki hogy kövessen.
Ügyetlennek tűnik. Ahelyett hogy megkérdezte volna tőlem vagy bárkitől akivel szembe találkozott, ő inkább lejött ide az információs pulthoz, úgy hogy a lába is rossz. Azt is tehette volna hogy megkér valakit hogy hozzon neki egyet.

A kocsimhoz érve éppen szállnék be, mikor rohanva érkezik elém egy hölgy aki a neveket kiabálta. Végig mérem. Az óriás szatyrát a vállán már korábban kiszúrtam. Csapzott fekete haja, izzadt arcára tapad. A húszas évei végén vagy talán harmincas évei elején járhat ahogyan elnézem. Sportcipőt visel, ruházata mégis elegáns. Ezekből és a sok holmiból amit nála látok, csak arra tudok következtetni hogy ő az egyik beszerző a kellékesek közül.

- Ah mankóh - nyújtja át lihegve és miután átveszem a kezében tartott fémet, térdére támaszkodva próbálja összeszedni magát.

- Köszi - bólintok és átnyújtom a testőrömnek a mankót, hogy majd ő betegye az autójába. Ő külön autóval jár természetesen. Két egyforma fekete kocsink van. Az egyikben én a másikban pedig ő utazik. De mindig változik hogy melyikben ülök. Így nem követhetnek el merényletet utálók vagy őrült rajongók és kényelmesebb is.

- Féllábú jössz már? - fordulok vissza a bejárat felé, amin éppen kibiceg az új alkalmazottam.

- Megyek Uram - kezd gyorsabban bicegni, azonban a lépcsőn lefelé jövet rosszul lép az alján és egyenesen a karjaimba borul.

Erősen belém kapaszkodik, hogy megtalálja egyensúlyát, én pedig alkarjánál fogva tartom meg.

Felemeli fejét és csodálkozva szemeimbe néz. Sötét íriszeiben önmagamat látom és ráébredek hogy mi történik.

Elrántom a kezemet, ami váratlanul éri a féllábút, ismét elveszíti egyensúlyát, előre rogy és térdére érkezik. Arca pedig ágyékomnak nyomódik.

Érzem ahogyan a vér a fejembe és hímvesszőmbe tódul. Egy pillanatra lefagyok, amíg felfogom a történteket.

- Namjoon - jelenik meg Jungkook, azonban ő is ledermed a látványtól, ezzel azonban sikerül kizökkentenie.

A féllábút vállainál fogva hátra lököm és én magam is hátrébb lépek amíg a farhátam a kocsihoz nem nyomódik.

- Itt meg... Mi történt? - kérdi Jungkook, azonban mielőtt válaszolhatnánk, hangos sikítozás töri meg a csendet. A rajongók. Mindig a legrosszabbkor.

Lenézek a féllábúra, aki fájdalmas arckifejezéssel ül a földön, kezeit pedig fáslizott lábára szorítja és teljesen hanyadt görnyedt.

Intek Jungkooknak hogy segítsen a fiúnak, s amíg felsegíti, én beülök az autóba és magamra zárom az ajtót.

Jungkook és a féllábú megkerülik a kocsit és a túloldalon szállnak be. Éppen időben. A rajongók megérkeznek és az autó ablakán dörömbölnek.

- Indítson - adom ki az utasítást. A kocsi lassan gurulni kezd, és egyre távolabb kerülünk a rajongótábortól.

Középre Féllábú került, Jungkook pedig bal oldalra.
Jobbra nyúlok a tárolóhoz és előveszem a noteszem meg a tollam.

- Tessék, jegyzetelj ide - nyújtom át a féllábúnak a füzetkét és a tollat. Bólint és átveszi a felé tartott tárgyakat. - Szóval. Ebédre Kimchilevest kérek. Nincs otthon hozzávaló, úgyhogy előbb be kell vásárolnod. Meg tudod csinálni, nem? A másik autóban van egy mankó, amit használhatsz, a gyorsabb közlekedés érdekében. Pénzt találsz a szobámban. Vásárlás után a blokkot tartsd meg és tedd az asztalomra, ha rajta kaplak hogy lopsz, kicsinállak. Előbb Taehyung, a sofőröm kitesz engem a fotózásom helyszínén, majd téged oda visz ahova kéred tőle. Ha kész az ebéd, hozd el nekem mert későn végzek. Utána menj vissza a házamhoz. Mosd ki az ágyneműket. Rapmont etesd meg és engedd ki egy kicsit az udvarra. A festményeket és egyéb szobrokat portalanítsd le és porszívózz fel. Majd teregess ki és készíts nekem vacsorát. ​​Jjajangmyeon-t kérek. Ahhoz is bevásárolhatsz még délelőtt - sorolom kéréseim, miközben Féllábú őrült sebességben jegyzetel. Ahogyan ránézek a felírtakra, minimum 9 szót látok egyből amit helytelenül írt le. Tanulatlan.