𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

14.

NamJoon:

- Egyszerűen nem tudom mi ütött belém - dőlök az asztalra. - Nem is értem miért ajánlottam fel neki a munkát. Ügyetlen és semmi hozzáértése nincs.

- Én tudom mi lehet a baj. Itt siránkozol három órája ugyan arról a személyről, részegen. ÉS MÉG MINDIG NEM TUDOM HOGY MIÉRT KELLEK ÉN IDE - akad ki Jungkook.

- Azért hogy meghallgass. És amúgy is, kapsz érte piát. Önszántadból mentél bele hogy eljössz hozzám - vonom meg a vállam és az asztalom mintázatát kezdem bámulni. - Tudod mi lett a kedvenc színem?

- Mi? Öh, a kék? - tippel, gondolom a mikrofonom színe miatt a kékre.

- Neem - mosolyodom el bágyadtan. Lehet túl sokat ittam? Áh, dehogy. Nem vagyok részeg - A mogyoró barna. Olyan gyönyörű. Ártatlan, mintha egy őz szeme lenne. Aranyos és iszonyat helyes.

 - Oké, szerintem eltértél a színtől, de még az őztől is és MEGINT ugyanott lyukadtál ki - állapítja meg Jungkook. Mikor volt szó őzekről?

- Remélem holnap megint elront valamit és örökké nekem fog dolgozni - álmodozom. Hogy lehet rám ilyen hatással? Csak egy rajongó az isten szerelmére. Pontosabban még az se.

- Te teljesen belezúgtál. Első látásra szerelem?

- Igazából...nem tudom. Amikor megláttam, egyből elöntött egy különös bizsergés és hevesebben kezdett dobogni a szívem - gondolok vissza arra az estére.

- Talán mert majdnem kilapított egy lámpa - szól közbe Jungkook.

- Neeem, az más volt. Minden esetre azóta nem bírom kiverni a fejemből. Egyszerűen nem megy. Folyton Rá gondolok és minél többet tudok meg róla annál jobban beleszeretek. Nem mintha eddig olyan sok mindent tudtam volna meg róla... Hmmm. Holnapra mi a program?

- Holnap? Vasárnap? Szerencsére nem lesz semmi.

- Akkor jó - nyugtázom magamban.

- Ééés, mi a terved?

- Elviszem valahova. Vagy csak ide hívom dolgozni.

- Vasárnap is munkába akarod hívni? Nem gondolod hogy hamar fel fog mondani ha szabadnapja se lehet?

- Ki ne akarna nekem dolgozni? Hülye lenne felmondani! Én pedig holnap is látni akarom!

- Gyerekes vagy - állapítja meg Jungkook.

- Na és akkor? - húzom össze szemem és hunyorgok rá. - Fel is hívom, hogy holnap jöjjön ideeee, 8-ra.

- Ne tedd - ellenkezik a menedzserem.

- Miééért?

- Egyrészt mert részeg vagy és holnap még meg fogod bánni, másrészt pedig mert hajnali 1 van. Arról nem is beszélve hogy rohadtul ki leszel ütve holnap 8-kor.

- Nem vagyok részeg! - ellenkezem és nagy lendülettel egyenesedem ki a székemen, amibe beleszédülök. Megkapaszkodom az asztalban, és a telefonomat kezdem keresni a tekintetemmel. Itt kell lennie valahol.

- Neked megvan a srác telefonszáma? - csodálkozik Jungkook.

- Meg kellett adnia a szerződéseknél, én meg beleírtam a telefonomba - magyarázom és a farzsebemben rá is akadok a keresett készülékre. - Egyébként meg nem "srác" hanem "Féllábú"!

- Féllábú? - vonja fel a szemöldökét Jungkook.

- Igen. Én adtam neki ezt a becenevet - büszkélkedek.

- Nem túl kedves - húzza el a száját, én pedig kihasználva a beszélgetést, behozom a híváslistát.

- Tudom. Az a lényeg hogy ne legyen kedves.

- Mi? - értetlenkedik Jungkook.

- Ha kedves vagyok, rájöhet hogy tetszik nekem és sebezhetővé válok. Könnyen ki tud használni. Úgyhogy nem szabad kedvesnek lenni, és úgy kell a közelébe férkőznöm.

- Így csak meg fog utálni és sosem jöttök össze - rázza a fejét Jungkook.

- Eleve nem működne. Túl nagy a társadalmi különbség. Neki nincs semmije, nekem pedig mindenem megvan. Nem menne neki a híres élet, és mit szólnának a rajongóim ha egy fiúval jönnék össze? - sorolom az okokat hogy miért marad plátói szerelem az egész, majd gondolkodás nélkül rányomok a "Féllábú" szöveg melletti, kis, zöld telefonra. Hívás.

- Add ide - nyúl érte Jungkook hogy még időben lerakja, én viszont elrántom előle és véletlen ledőlök a székről. Fájdalom nyilal belém ahogyan földet érek, de nem bánom. Várunk. Kicsöng.

- Halló? - szól egy álmos hang a telefonba. Százezer közül is felismerném. Ő az.

- Holnap nyolcra gyere el hozzám. Takaríts ki, csinálj nekem kávét, és gyógyszer is kelleni fog fejfájás ellen. Aztán kelts fel olyaaan tíz-tizenegy körül. - sorolom a teendőit.

- Namjoon? - csodálkozik Jin a túloldalról. - Te vagy az?

- Persze hogy én vagyok. Hiányoztam?

- Részeg vagy? Holnap....várj, az a holnap, ma van? Miért hívsz hajnali egykor? Akarom mondani... vasárnap van. Nem tudtam hogy így is be kell mennem - az álmos hangja rekedt és nagyon jól áll neki. Olyan szexi.

- Csak gyere! - nyomom ki a telefont. Ezzel meg is oldottuk a dolgot. Jönni fog.