𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

56.

"- Én... - kezd bele, de nem tudja folytatni, mert előre hajolok és számmal betapasztom az övét."

Mikor levegő hiányában elválunk, Jin piros arccal fordít hátat nekem.

- Ez... ez nem helyes - mondja.

- Miért? Miért ne lenne helyes? - kérdezek vissza értetlenül. Nem bírom tovább a sóvárgást utána és Jungkook jól mondta. Legalábbis egészen addig amíg szóba nem jött a gyerek csinálás. Annyira azért ne rohanjunk előre.

- Te egy Idol vagy én meg.. nekem nincs semmim. A főnököm vagy, nélküled a szegény negyedben szállítanék házhoz pizzát.

- Na és?

- És? Azt se tudjuk működne e. Te folyton turnézol, nekem pedig itt vannak az ikrek. Ha engem választasz, kalkuláld bele, hogy hirtelen két hat évest is kapsz és egy nagyit. Hangosak, és sok energiát igényelnek. Ráadásul nem egyszerű eltartani két gyereket. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz ha te elmész turnézni? Itt hagysz minket hetekre? Ráadásul a rajongóid is ott vannak. Nem tudunk majd semmit sem nyilvánosan, közösen csinálni és még csak a repülőre se szállhatunk fel együtt mert megtudná a nyilvánosság és... - sorolja Jin, de félbeszakítom.

- Hé! Nyugi. Én ennyire nem gondoltam bele a részletekbe, csak szeretlek és veled akarok lenni. Biztos vagyok benne, hogy meg tudnánk oldani. A pénz nem gond, nem kell ezen aggódnod, a kicsikért oda meg vissza vagyok, mindig is szerettem volna apa lenni, a mamád pedig nagyon aranyos. A rajongókat és a médiát megoldanánk, ahogyan azt is, hogy együtt lehessünk nyugodt körülmények között, úgy hogy ne támadjanak le rajongók - sorolom a megoldásokat azokra amikre vissza tudok emlékezni, hogy problémának sorolt az imént.

- A pénz igenis gond. Tudom hogy neked van, de nem akarok teljesen rád támaszkodni anyagilag. Függetlenül a te jövedelmedtől szeretnék beleadni a kasszába - ellenkezik Jin.

- Hát... az is megoldható. Hogy állsz a modellkedéssel?

- A nyelv tudásom még mindig bizonytalan, viszont ha sikerül, nagyon örülnék neki.

Örömömben mellé lépek, a derekánál fogva magamhoz húzom és megcsókolom, azonban nem tart örökké a boldogságom. Jin elhúzódik.

- Mi a baj? - fürkészem tekintetét.

- Ugye tudod, hogy nem a pénz miatt és nem is hálából csókoltalak vissza? - kérdi, mire megdermedek és a földet kezdem nézni. Igazság szerint erre eddig nem gondoltam, mert olyan elutasító volt, most viszont hogy mondja... - Nem érdekel a hírneved, se az, hogy mennyi pénzed van - folytatja. - Az fogott meg benned, hogy dalokba írod ki az érzelmeid. Az az erő, ami benned van, és hiába volt nehéz, még mindig csinálod és nem adtad fel. Tetszik a kitartásod és az is, hogy mennyire iszonyatosan okos vagy. Ha nem rapper lennél, biztosan egy doktorált zseni lennél, aki valami hihetetlen dolgot talál fel és az egyetemen oktatja a hozzám hasonló idiótákat - sorolja vigyorogva, nekem pedig elakad a lélegzetem. Egyáltalán nem gondoltam, hogy  ide fogunk kilyukadni azzal, hogy szóba elegyedek vele.

- Ezek szerint... viszont szeretsz ééés szívesen lennél aaa párom? - kérdem kissé bizonytalanul.

- Nem - feleli, amivel teljesen összezavar.

- Mi? Miért nem? - értetlenkedem.

- Még nincs önálló keresetem. Kell egy meló. Nem akarok rád támaszkodni anyagilag. Magam akarok megdolgozni érte.

- Okééé, akkor ehhez mit szólsz: Tartok neked angol órákat, beajánllak pár cégnél, mint modell és ha megkapod az állást, igent mondasz a kérdésemre.

- Milyen kérdésedre? - vonja össze a szemöldökét.

- Arra, hogy leszel e a pasim - felelem nemes egyszerűséggel, mire fülig pirul. - Szóval? Benne vagy? - teszem fel újra a kérdést. Jin egy ideig gondolkodik, majd válaszol:

- Miután megvan a modell állás, tedd fel a kérdést - mondja, ami szerintem egy burkolt igen akar lenni.

Széles mosolyra húzódik a szám és lassan elkezdek közelíteni az ajkához. Nem vagyunk együtt, de attól még nem tilos a csók, nem igaz?

Ekkor hirtelen kinyílik a bejárati ajtó, és apró lábdobogás hallatszik a padlón.