𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

63.

"-Magam alatt voltam és te elterelted a figyelmem, amivel segítettél. Semmiség."

Namjoon:

Semmiség.....

- Azt mondta semmiség! - ismétlem Jin szavait. - Semmiség! - gördül le egy könnycsepp az arcomon.

- Adj neki egy kis időt... - nyugtatgat Jungkook.

- Egy kis időt?? Kook, nekem ez volt az első! AZ ELSŐ! Azt hittem neki is jelent valamit! - szavaimra újra hallom amit Jin mondott. "Magam alatt voltam. Te elterelted a figyelmemet" - Figyelem elterelés? Én figyelem elterelésre? Életem legszebb estéje volt!

- Tudom - nyugtázza Jungkook.

- Akkor miért véded? - fakadok ki.

- Nem védem... csak külső szemlélőként őt is megértem - rántja meg a vállát. - Muszáj lenyugodnod és megbeszélned vele.

- Elment, nem érted? Ezért hívtalak, mert elment! ELMENT és amikor legutóbb beszéltünk, annyit mondott hogy nem jelentett neki semmit!

- De egy cetlire megírta hogy időre van szüksége, nem igaz? Majd ha vissza jön, megbeszéled vele.

- Nem. Igazad van. Megkeresem. Még ma beszélek vele - kelek fel a kanapéról, a ma fogyasztott alkohol mennyiség miatt viszont megbillenek.

- Nam, állj le. Ne menj - fog vállamra Jungkook és elém áll. - Részeg vagy és időt kért.

- De... mi van ha baja esik? Vagy ha egy őrült rajongó rájuk támad? - jut eszembe egy elhanyagolhatatlan tényező.

- Yoongi is vele van, nem igaz? A legjobb testőröd - juttatom eszébe.

- Az mégjobb. Más nem bánthatja de én oda tudok menni és vissza tudom kérni a belőlem erőszakkal kitépett szívemet.

- Igazából veheted jó jelnek is hogy elment átgondolni a dolgokat. Végül is ez azt jelenti hogy ha kellesz neki, az nem a pénzed miatt van - kezd terelni Jungkook egy irányba miközben elméleteket gyárt.

- Jó? És mi lesz ha azt mondja nem szeret?

- Ahj, hogy neked mennyi bajod van drága barátom - maszírozza orrnyergét Jungkook. - Szerintem fejlődsz. Eddig nem merted megnyitni a szívedet más felé. Legalábbis a legutóbbi eset óta.. most viszont megtetted!

- És iszonyatosan fáj - sírok Jungkooknak. - Soha többet nem csinálom ezt újra. Hozd a széfet és elzárom oda.

- Mit?

- Hát a szívemet! Még egy ember el nem veheti és össze nem törheti! Már ha ezt túlélem - ülök le az ágyamra. Csak most veszem észre hogy Jungkook a szobámba vezetett. - Üres. Annyira üres a mellkasom, hogy egy fekete lyuk keletkezett az ellopott szívem helyén és most teljesen felemészt - nézek magam elé összetörten.

- Hozok neked vizet, maradj itt - mondja végül Jungkook és kisétál. Egyedül maradok.

Miután Jin megbántott, elmentem munkába, viszont ott semmit nem tudtak velem kezdeni. Jungkook haza küldött, hogy beszéljem meg Jinnel és mai napra szabadságot rendelt el számomra. Azonban amikor haza értem, csak egy cetlit találtam, amire azt írta, hogy szüksége van egy kis időre, az ő és az ikrek cucca pedig eltűnt.

- Idd meg - tér vissza Jungkook egy pohár vízzel, amit egy szó nélkül veszek el és iszom meg. Mire kiürül az üveg tartalma, a könnyeim patakokban hullanak. - Most mi a baj? - vonja fel az egyik szemöldökét értetlenül.

- Ez a víz nem meleg - szólalok meg keserves hangon, olyan szomorúsággal és kétségbeesettséggel, mintha azt mondtam volna, hogy holnap meteorit csapódik a bolygóba és mind meghalunk.

- És? - értetlenkedik tovább Jungkook.

- Nem meleg - nézek felé könnyes szemekkel. - Jin meleget adott.

- Áh. Értem - húzza el a száját egy sóhajtást követően. - Ideje aludni - nyom vízszintbe a vállamnál fogva, én pedig engedelmesen elterülök a matracon.

- Hideg... - állapítom meg szomorúan. - Amikor Ő itt volt, mindig meleg volt - folynak le újabb könnycseppek az arcomon.

- Próbálj meg aludni - takar be Jungkook és leoltja a lámpámat, majd mellém fekszik.

Nem telik bele sok időbe, Jungkook elalszik mellettem, én pedig a plafont bámulom majdnem egész éjszaka.
Így telik el a következő három este is, aztán egyik délután kinyílik a bejárati ajtóm, és a házat ismét ricsaj tölti be.

- Jin...