𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

49.

"Alig ismerjük egymást, és amúgy is, túl hamar kerültem az ágyába meztelenül. Nem kellett volna csak úgy.... az egész hiba volt."

A kapucsengő ébreszt fel reggel a legkedvesebb álmomból, és egy pillanatra abban reménykedem, hogy az egész csak egy rossz álom volt, de ahogyan végignézek magamon, rá kell jönnöm, hogy a tegnap este igenis valóság volt.

Másik pizsama van rajtam, mert az eredeti elázott és abban ültem a metrón úgyhogy nem túl tiszta, szóval lecseréltem miután hajnali egykor sikeresen hazaértem hulla fáradtan.
Nem voltam képen Namjoonnál maradni a történtek után. Azzal indokoltam magamnak, hogy Namjoon biztosan részeg volt még, meg hogy neki csak egyéjszakás volt, de az igazat megvallva lehet nem is miatta jöttem haza, hanem magam miatt. Át kell gondolnom az egészet. Időre van szükségem, hogy rájöjjek az érzéseimre és hogy mivel járna az egész.

A kapucsengő ismét megszólal, ami kiráz gondolatmenetemből úgyhogy félkómásan az órára nézek. 10 múlt.

- Mamaaa, várunk valakiit? - kérdem kiabálva, azonban nem érkezik válasz, ami azt jelenti, hogy kénytelen vagyok feltápászkodni a fotelemből és talpra állni.

A kapucsengő ismét megszólal.

- Mamaa! - csoszogok a szoba felé, aminek ajtaja tárva-nyitva áll. Benézek, ott azonban nincsen senki. Hol vannak a kicsik és mama? Hétvége van.

Átslattyogok a konyhába, ahol az asztalon egy cetli vár, mama kézírásával:
"Elmentünk a parkba, ameddig jól érzik magukat, maradunk. Ne felejts el enni! Puszi, Mama"

A rikácsoló hang újból megszólal, immár egymás után többször és hosszabban.

- Mmmm - húzom el a számat ahogyan realizálom, hogy a csengető illető nem tervez odébb állni és kitartóan be akar jutni az épületbe.

Az ajtóhoz csoszogok és megnyomom a gombot a falon.

- Kim család - mondom a mikrofonba rekedtes hangon.

- Szia! Beengedsz? - kérdi a vonal túlsó feléről egy eltorzult hang. Elég régi már ez a rendszer, úgyhogy nem tudom kivenni hang alapján, hogy ki lehet az, de nincs túl sok személy aki tegezne, úgyhogy csak valami ismerős lehet.

- Be - tudom le ennyivel és megnyomom a másik gombot, ami a lenti ajtót nyitja.

Ellenőrzöm hogy az ajtó nyitva van e, majd vissza battyogok a konyhába, hogy keressek valamit reggelire.

- Nyitva van! - kiáltom, mikor meghallom a kopogást a falapon.

Az ajtó nyikorogva nyílik ki és halk léptek hangja visszhangzik az apró lakásban, miközben én forralni kezdem a vizet, egy instant tészta elkészítéséhez.

- Jin - ér a helyiségbe az ismeretlen. A hangjára kiráz a hideg és egyből beugranak a tegnap este történtek képei.

- Mit keresel itt? - fordulok felé, és akaratlanul is végigsiklik rajta a tekintetem. Látszik a ruházatán, hogy ma is dolgozni fog, és hozzám csak beköszönni jött. Vagy inkább tisztázni valamit.

- A telefonod nálam hagytad - halássza elő a zsebéből a készüléket, mire szorítani kezd a mellkasom. Csak emiatt jött? Ennyi a mondandója?

Átnyújtja a telómat én pedig zsebre vágom. Nem akarok mégjobban belegondolni abba, hogy csak a vágyai kielégítésére használt, mint egy játékszert és semmit se gondolt komolyan, úgyhogy a vízforralóhoz fordulok, kihúzom a konnektorból a zsinórt és a felforrt vizet a tésztámra öntöm.

Hiába nem nézek felé, füleimet hegyezve hallgatózom, hátha megtudom mit tesz, de nem hallok semmit. Nem megy el? Most nézi hogy mit csinálok?

- Akarsz még valamit? - mondom ki hangosan utolsó gondolatomat.

- Öhm.. khm... aaa... tegnap este.. - kezd bele, olyan nyögvenyelősen, hogy egyértelművé válik számomra a helyzet.

- Nem volt komoly - fejezem be helyette a mondandóját. Elhallgat. Nem mondd semmit, így én sem teszem. Nem tiltakozik. Ezek szerint, így van. Nem gondolta komolyan. Csak egy éjszakás kalandnak szánta. Valószínűleg még nem tisztult ki akkor eléggé a gondolkodása. - Sajnálom ha kellemetlenséget okoztam vele - mondom végül nagy nehezen. - Khm... Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni önt - fordulok Namjoon felé. Elnyitja a száját, mintha mondani készülne valamit, de közbevágok - Ha ön sem bánja, jobb ha hivatalos megszólításnál maradunk. Végül is csak szakmai kapcsolat van közöttünk.