𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

60.

"- Park Jimin - mondja ámuldozva Eunu, majd felém fordul - Hyung, te ismered PARK JIMINT??? Ő a világ egyik legjobb táncosa és énekese!!"

- Igen, hát őő... - kezdek bele nagy nehezen - végül is.. a távoli rokonotok - nyögöm ki végül, mire a helyiségben megfagy a levegő.

- Mi? Ti rokonok vagytok? - értetlenkedik Namjoon.

- A nagyszüleink testvérek - bólint Jimin. - Pontosabban az én papám volt Jinie nagymamájának a bátyja.

- Ne mááár - hüledezik Eunu.

- Rég nem találkoztunk - ér mellém Jimin és megölel, majd kicsit távolabb lép tőlem. - Hát ők? - hajol le, hogy jobban szemügyre vehesse az ikreket.

- Seoa gyerekei... - mondom szinte suttogva. Élőben utoljára ott láttam Jimint, 6 évvel ezelőtt. Seoa tenetésén... Persze óriási plakátokon sokszor látom, de az mégiscsak más. - Jiu és Eunu - teszem hozzá gyorsan.

- Hogy megnőttek - mosolyog Jimin. - Jiu, hát te teljesen olyan vagy mint anyukád ilyen idősen volt - állapítja meg.

- Tényleg? - csillannak fel Jiu szemei, és azzal egyidőben nekem elkomorul az arcom. Tényleg nagy a hasonlóság... Emlékszem mikor ilyen idősek voltunk, gyakran játszottunk együtt az udvaron. Unokatestvérek híján Jimin volt az egyetlen velünk egy idős rokonunk, akivel játszani tudtunk. Hiányoznak a régi szép idők... Hiányzik Seoa.

- Hogyhogy itt vagy? - terelem másra a szót.

- RM-el lesz egy közös számunk. Vagyis az van tervben, nem igaz? - fordul Jimin az említett felé.

- Igen, még eléggé kezdetleges fázisban van de az a terv - helyesel Namjoon. - Mondtad, hogy beugrasz miután vissza értél a városba, de nem számítottam rád ilyen későn - teszi hozzá.

- Igeen, hát kicsit megcsúszott a mai programom úgyhogy egy későbbi géppel jöttem, viszont a szavamat állom. Tudom, hogy rossz alvó vagy, egy interjúban mondtad amit korábban láttam, úgyhogy gondoltam úgyis ébren leszel - hadarja Jimin. - Arra viszont nem számítottam hogy vendégeid vannak - utal ránk.

- Igazából átmenetileg itt laknak - világosítja fel Namjoon.

- Mi? Hogy hogy? - csodálkozik Jimin.

- Majd elmesélem - felelem egy fáradt mosollyal és a kicsik felé fordulok. - Ideje aludni. Holnap suli és nagyon nyűgösek leszünk.

- Ne már hyung! Miért nem mondtad eddig, hogy Jimin a rokonunk? Hadd maradjunk még fel egy kicsiit! Egy csomó kérdésem van hozzá! - kérlel Eunu.

- Nem lehet. Jimin biztos itt lesz holnap is, majd suli után felteszed a kérdéseid, vagy legközelebb amikor összefutunk... mondjuk 10 év múlva - túlzok egy kicsit, ami nem igazán tetszik Eununak. - Csak viccelek - teszem hozzá gyorsan.

- Menj aludni nagyfiú, itt leszek holnap, megígérem - segít be egy kicsit Jimin, amiért hálás pillantásban részesítem.

Nagy nehezen végül lefektetem az ikreket és hosszas percek elteltével végre el is alszanak, úgyhogy kiosonok a szobájukból és a nappaliba veszem az irányt.

- Nem mondtad, hogy jön - fordulok Namjoonhoz egyből vádlón.

- Ne haragudj, kiment a fejemből, azt se tudtam hogy az a nap ma van. Te is tudod, hogy milyen nagy a rohanás - esedezik bocsánatomért, és miközben végig mérem kérlelő arckifejezését, meglátom a szeme alatt a sötét karikákat. Tényleg sokat dolgozik és alig alszik valamit....

- Jó, oké, felejtsd el. Legközelebb amint megtudsz valamit, írd fel a telefonodba a naptárba, és akkor én is látom, hogy mikor mi van. - Namjoon bólint.

- Mikor mész? - fordulok Jimin felé és próbálok nem a legudvariatlanabbul fogalmazni.

- Ajajj. Megzavartam valamit? - kérdi Jimin egy perverz mosollyal, hol engem, hol Namjoont figyelve.

- Nem!
- Igen! - vágjuk rá egyszerre Namjoonnal, csak éppen nem ugyanazt. Namjoon meglepődötten néz felém, a válaszom hallatán, de nem kérdez vissza.

- Okkééé - bólint Jimin lassan.-  Akkor már megyek is, de előbb... - fordul felém - Jinie, beszélhetnénk négyszemközt? - kérdi egy mosoly kíséretében. Bólintok és a bejárati ajtóhoz kísérem. - Mi bajod van velem? - teszi fel nyíltan a kérdést - Látom rajtad, hogy egy kicsit se örülsz annak, hogy itt vagyok, de legalább megjátszhatnád az ikrek kedvéért.

- Az ikrek kedvéért? - nevetek fel keserűen. - Mikor meghalt az apjuk és a fél családom, TE el se jöttél a temetésre! Eltűntél és még csak annyit se írtál, hogy "részvétem"! Egyedül voltam! - könnyezik be a szemem. - Teljesen egyedül...