𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

55.

- Már egy hete nálam laknak és ... olyan mintha mindig is így lett volna. Jin főz és házimunkát csinál, az ikreket Taehyung viszi iskolába minden reggel és kaptak tőlem két személyi testőrt, a biztonság kedvéért, akik mindig mellettük vannak. A suliból egyenesen gyermek pszichológushoz mennek és már most észrevehető a javulás. Jin mamája sajnos még mindig nincs jobban... Jin minden nap megy hozzá, mi pedig holnap fogunk, szóval... igazából minden rendben - zárom le a kis mesémet, és ledobom a táskámat a kanapéra.

- Minden rendben? - húzza fel a szemöldökét Jungkook. - És a bűntudat?

- Az megőrjít. Főleg, hogy Jin most biztosan utál, és ezért én is utálom magamat - húzom el a számat.

- Egyrészt: te mindig is utáltad magadat. Másrészt: Jin biztosan nem utál, hiszen nem is a te hibád. Nem te kértél fel egy bérgyilkost hogy ölje meg! Nem felelhetsz minden őrült "rajongód" tettéért.

- De gondolkodhattam volna előre. Minden lehetőségre  gondolnom kellett volna, hogy ez ne történhessen meg!

- Szerintem akkor se a te hibád - rántja meg a vállát Jungkook és beleharap a kukorica alakú jégkrémjébe.

- Kössz, ez igazán segít - dobom le magamat a kanapéra.

- Beszélj vele - dobja be az ötletet Jungkook - Megbeszélitek, csók, és jöhetnek a gyerekek.

- Mi? Milyen gyerekek? Mellesleg ő maga mondta hogy csak szakmai kapcsolat van köztünk.

- Magáz? - kérdez vissza Jungkook.

- Nem, mert hozzám se szól, csak ha nagyon muszáj.

- Egy házban éltek. Te fizeted a lakbért, a kajájukat, a testőröket, a pszichológust, és még a dédnagymamájuk kezelését is - sorolja Jungkook. - Konkrét mintha házasok lennétek!

- Ez azért kicsit erős. Érted is megtenném - ellenkezem.

- Ingyen és bérmentve? Nem kellene dolgoznom? Kitörölnéd helyettem a seggemet?

- A hátsó feledet biztosan nem törölném ki helyetted, de egyébként igen, ez nem nagy összeg.

- Neked nem az - világosít fel Jungkook. - Egyeseknek ez óriási szívesség és talán túl nagy is. Lehet Jin azért nem szól hozzád, mert túl kellemetlen neki a helyzet és fogalma sincs, hogy hogyan fogja meghálálni.

- Dehát nem kérek érte semmit.

- Számára viszont ez túl nagy dolog, hogy ne adjon érte semmit.

Ekkor kinyílik az ajtó, és megszakítja a beszélgetésünket. Egyből felpattanok, köszöntöm az érkezőket és egy gyors megbeszélés után belépek a hangszigetelt szobába, hogy felénekeljem a legújabb dalom szövegét.

Miután végzünk, elköszönök és Jungkookkal az oldalamon elhagyom az épületet. Még utoljára arra biztat, hogy beszéljek Jinnel, majd elköszön és haza indul, pont ahogyan én is.

- Megjötteem! - nyitok be a lakásom ajtaján. Nem érkezik válasz, ahogyan az várható volt. - A kicsik még Mókuskánál? - kérdem Jint, miközben átveszem a cipőmet.

- Ne nevezd így, segít nekik - utal Jin a pszichológusra, akit én csak "mókuska"-ként emlegetek.

- Tudom, tudom - csoszogok végig a folyosón, a konyhába érve pedig megtámaszkodom a konyhapulton. Jin a tűzhelynél, nekem háttal ügyködik valamin. - Mi lesz a vacsi? Jó illata van - kezdeményezek beszélgetést.

- Bibimbap - feleli Jin és ezzel véget is szakad a beszélgetés. Vagyis szakadna, ha én nem folytatnám egy másik téma felé kanyarodva.

- Jin.. figyelj, én.. beszélni akarok veled már egy ideje valamiről.. - kezdek bele.

- Tudom, nem állapot ez így, a hétvégén keresek egy panelt és elmegyünk. Csoda, hogy még semmit nem törtek össze az ikrek.

- Nem, én.. nem erre gondoltam - kerülöm meg a pultot és lekapcsolom a tűzhelyet, majd magam felé fordítom Jint, hogy csak rám figyeljen. - A... a történtekkel kapcsolatban... megint bocsánatot szeretnék kérni és ha benne vagy, néhány papírmunkával meg tudnánk oldani, hogy ne fordulhasson elő ilyen legközelebb.

- Hogy érted? - ráncolja össze szemöldökét.

- Hogy jóvá tegyem a hibám... a közelben biztosítanék jól védett lakhelyet számodra, amelyet papíron a jó teljesítményedért kapsz, és... hivatalosan feltüntetnénk téged pár helyen a cég oldalán, miszerint az új menedzserem vagy. Így nem lenne több pletyka velünk kapcsolatban és lenyugodhatnak a kedélyek - magyarázom nyögvenyelősen.

- De akkor mi lesz Jundkookal? És ez az egész.. túl sok. Nekem nincs semmim, hogy ezt vissza fizessem és... - nem tudja folytatni, mert az ujjamat a szájára teszem.

- Nem kell semmit vissza fizetned. Én szeretnélek téged kárpótolni a történtekért.

- Nem a te hibád volt... - motyogja maga elé a földet pásztázva. Az álla alá nyúlok és felemelem a fejét, hogy a szemembe nézzen.

- Tényleg úgy gondolod, hogy csak munkakapcsolat van köztünk? - kérdem, és lepillantok ajkaira.

- Én... - kezd bele, de nem tudja folytatni, mert előre hajolok és számmal betapasztom az övét.