𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

42.

Seokjin:

Elmegy egy teljes hétre...? Ha két héttel ezelőtt mondta volna ezt, örültem volna neki. Viszont azóta rájöttem milyen nélküle lenni.

A fizetett szabadságomon alig vártam hogy láthassam. Nem tudom miért és nagyon nem tetszik, de hiába próbáltam elnyomni magamban az érzést, nem sikerült. Hiányzott.

Most pedig elmegy. Két óra múlva indul a gépe, pontosan reggel 7:30-kor. Valószínűleg most indul a reptérre.

Nem akarom hogy elmenjen, de mégis mit tehetnék?
Menjek utána? És ha ott vagyok, mit mondok neki? Maradj, mert azt akarom? Egyáltalán miért akarom azt? Miért nem akarom hogy menjen? Teljesen természetes hogy külföldre szólítja a munka. Sőt, az albuma megjelenése után mégtöbbet lesz távol. Akkor mi lesz velem? Mit fogok csinálni? Ha turnézni megy, mihez kezdek?
Heti egyszer elmegyek rendezni a házat, és ennyi? Kezdjek bele tényleg a modellkedésbe? Az legalább lehet hogy elterelné a figyelmemet.

Az ötletre felpattanok a kényelmetlen helyzetemből, és a dobozomhoz lépek, amiben a ruhámat tartom. Kiválasztok egy megfelelő öltözéket, és kiosonok a lakásból. A reptér amelyikről Namjoon gépe indul, több mint egy órára van innen, úgy, hogy nincs ilyenkor akkora forgalom. Ha reggel mennék, valószínűleg két órába is beletelne eljutnom oda. Kivétel ha metróval mennék.

Fogalmam sincs miért megyek oda. Azt se tudom mit mondok majd neki. Csak látni akarom. El akarom mondani neki, hogy megpróbálom a modellkedést. Látni akarom mielőtt elmegy.

-------

A reptérre futva érkezek meg. Már nincs sok idő a gép indulásáig és a repteret rajongók árasztják el. Át kell vergődnöm a tömegen, akik mind ugyan abba az irányba rohannak. Ezek szerint Namjoon pont most megy fel a gépre.

- Namjoon! - kiabálom a többi rajongóval együtt. Látni akarom. Látni akarom, de így nem fogom.

Hirtelen meglátok egy távolodó alakot, akit testőrök vesznek körbe, és Jungkook is ott van velük.

- NAMJOON! - ordítok méghangosabban, de ebben a hangzavarban nem tudja kivenni a hangomat. Sőt, nem is számít arra hogy én itt lennék. Méggyorsabban kezdek rohanni és beérek a lány áradat elejére. Elég lenne ismét kiabálnom, vagy még egy kicsit gyorsabban futnom, de.... megtorpanok. Mit keresek itt? Mit akarok mondani neki? Mégis mit kezdene itt velem a rajongói előtt? Egy barom vagyok.

Megállok és hagyom, hogy a rajongók lökdösve utat törjenek mellettem maguknak. Még látom ahogyan Namjoon bemegy egy ajtón és az bezáródik mögötte. Elment.

Lihegve állok a tömeg közepén. Mit gondoltam, de komolyan? Hogy majd utolérem?

Egy ideig csak állok és nézem a bezáródott ajtót, majd elszontyolodva vissza kullogok a robogómhoz, felpattanok és haza indulok.

Az út kivételesen gyorsan eltelik. Fejben teljesen máshol járok, de ahogy befordulok a lakóház elé, a mama szigorú tekintete és keresztbe font karja egyből vissza ránt a valóságban.

- Hol a fenében voltál? Üres a fotel mikor felkelek! Sehol egy cetli, vagy üzenet! A telefonodat nem veszed fel! Tudod mennyire aggódtam!?

- Sajnálom mama... - parkolok le a motorral és sisakkal a kezembe mama elé sétálok. Puszit nyomok az arcára, majd kikerülöm és elindulok az épület bejárata felé.

- Mi történt? - jön utánam aggódva.

- Semmi mama... - indulok fel a lépcsőn.

- Jinie! Mondd el hogy mi történt! Bántott valaki? Namjoon volt? Ő úgy volt elmegy egy hétre. Akkor valaki más? Kirúgott? Mondj már valamit! - sürget a mama.

- Nem... egyik sem. Csak... nem tudom mi ütött belém, ne haragudj - fújom ki fáradtan a levegőt, mama pedig legközelebb csak a lakásba érve szól hozzám.

- Hol voltál? - kérdi ismét.

- A reptéren... - felelem lehajtott fejjel és leülök az asztalhoz.

- A..reptéren? Mégis miért? Namjoon hívott oda? Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúznom belőled, az istenért!

- Nem akartam hogy elmenjen, úgyhogy elmentem a reptérre. Majdnem utolértem, de az utolsó pillanatban megtorpantam és hagytam elmenni. Fogalmam sincs miért csináltam - temetem tenyereimbe az arcomat.

- Hogy miért torpantál meg?

- Nem! Hogy miért mentem oda! Nem tudom miért nem akarom hogy menjen! Azt se tudom mit mondtam volna neki! Csak látni akartam, vagy nem tudom....

- Rá gondolsz most is?

- Hogy tudnám kiverni a fejemből? Folyton rá gondolok! Olyan aranyos volt tegnap és azelőtt...

- Sajnálom drágám hogy ezt tőlem kell hallanod, de.. szerelmes vagy. Teljesen, menthetetlenül belehabarodtál Joonieba.