34.

207 23 65
                                    

Namjoon:

Fáradt vagyok, de a szomjúság nem hagy nyugton aludni.

Lassan felnyitom pilláim és körülnézek a félhomályba burkolózott hálószobámon, amikor.... hirtelen elkerekednek szemeim és majdnem legurulok az ágyról, ahogyan észreveszem a bal oldalamon alvó fiút. Hiába nincs fény, jellegzetes arcvonásait ki tudom venni annyira, hogy felismerjem. SeokJin.

A szívverésem felgyorsul és pillanatokon belül olyan hangos lesz, hogy attól félek ez felébreszti. Mégis hogy került ide mellém? Miért alszik az ágyamban? Mikor jött ide? Akkor az... oh, könyörgöm Istenem, mondd, hogy csak egy álom volt az egész, amiből még most sem ébredtem fel. A gyógyszerek, Ő, ahogyan mesél nekem, Ő ahogyan a cipőjét veszi, én pedig kétségbeesetten kapaszkodom belé... Fenébe!

Vajon mit gondol most rólam és...miért ilyen gyönyörű mikor alszik? Muszáj megérintenem.

Lassan elindítom felé jobbomat és az arcába lógó tincshez érek, súrolva az arcát. Gyönyörű. Hogy lehet ilyen gyönyörű...ilyen tökéletes?

Jin pillái megmozdulnak, úgyhogy elkapom a kezemet és alvást színlelek. Felébresztettem? Nem akartam...

Jin mocorogni kezd mellettem és váratlanul egy hideg tenyér nehezedik a homlokomra. Érzem ahogyan érintésére melegség árasztja el az egész testemet.

Lassan felnyitom szemeim, és egyből az Ő íriszeivel akad össze tekintetem. Félhomály van. Alig látunk valamit, de így is egymás tekintetéből próbálunk valamit kiolvasni.
Ekkor eszembe jut amit leműveltem mikor el akart menni, és az arcomba szökik a vér. Megszakítom szemkontaktusunkat és nagy lendülettel ülök fel az ágyban.

A mozdulatsoromba beleszédülök egy aprót, de erre most nem tudok akkora figyelmet fordítani. Csak az lebeg a szemem előtt, hogy el kell hagynom a szobát.

- Hé, hé, hé! Ne kelj fel. Lehet jobban érzed magad, de még nem gyógyultál meg teljesen! Feküdj vissza! - ér vállamhoz, majd nyom vissza vízszintbe Jin. Tekintetünk ismét találkozik, amit gyorsan megszakítok azzal, hogy oldalra fordítom a fejemet.

- Khm. Szomjas vagyok - mondom magyarázat képen, hogy miért akartam elrohanni előle.

- Hozok be vizet. Maradj itt - mondja egy sóhaj kíséretében és kimászik az ágyból. Mikortól és miért feküdt egyáltalán mellettem?

- De ne megint meleget, kérlek! - szólok utána könyörgő hangon. Nem tudnék még egy pohár meleg vizet lenyomni a torkomon. Tényleg olyan mint a pisi és nem akarom egy kínai hiedelem miatt mégjobban veszélyeztetni az egészségemet.

- Jobban lettél mára, vagy sem? - fordul vissza a szoba ajtajából.

- Jobban, de..

- A-a. Én ápollak, szóval az én módszereimet kell elviselned. Kellett neked lebetegedned! Miattad kihagytam az ikrek szavaló versenyét, szóval te is kibírod a meleg vizet! - zárja le ennyivel a dolgot, majd kisétál a konyhába.

Nem telik sok időbe, Jin vissza ér a szobámba egy pohár meleg vízzel.

- Köszönöm - mondom miután belekortyoltam egy aprót.

- Mit? - értetlenkedik.

- Hogy itt maradtál ápolni - felelem. - Természetesen duplán kifizetem neked ezt a két napot. Úgy volt szabin vagy. Tényleg... hogyhogy jöttél?

- Jungkook hívott fel, hogy nézzek rád, mert nem veszed fel a telefont. Tényleg azt hittem hogy csak rád kell nézni, úgyhogy beugrottam - feleli. - És semmiség.

- Na nem. Te nem használhatod többet ezt a szót. - rázom a fejem.

- Mi? Miért? - értetlenkedik mű felháborodással.

- Mert túl sokszor mondod és hazugság.

- Nem az! Tényleg semmiség. Nem nehéz ápolni téged. Betegen olyan vagy mint egy csecsemő, vagy egy koala, aki rám tapadt - amint ezt kimondja, mintha észbe kapna, ijedten befogja kezeivel a száját. - Mármint...Nem úgy értem. Tényleg nem volt gond - fogalmazza át szavait, mire elmosolyodom. Aranyos amikor mentegetőzik.

Minél inkább nem akarok rá gondolni, annál inkább azt teszem és minél jobban el akarom üldözni magam mellől, annál inkább ragaszkodom hozzá. Fel se tűnt, hogy megkedveltem ilyen rövid idő alatt.

- Rendben, rendben. De... ami történt... - kezdek bele, és egyből több kép is beugrik a tegnapi napból - Felejtsd el! Soha senkinek se beszélhetsz róla és te magad is felejtsd el a történteket, mintha meg sem történtek volna, érted? - Jin bólint.

𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|Where stories live. Discover now