𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

54.

Jint és az ikreket még aznap este kiengedték a kórházból, és mivel a házukat lezárták a nyomozás idejére, ráadásul amúgy sem volt már biztonságos, így magamhoz invitáltam őket.

Eunu végig aludta a kocsi utat, a házamba érve pedig egyenesen a vendégszobai ágyba cipeltem őt.

- A vendégszoba lehet az ikreké, te alhatsz az én szobámban, nekem pedig jó lesz a kanapé - sorolom Jinnek, miközben a szobámba kísérem, majd mielőtt válaszolhatna, szaladok Jiuhoz hogy segítsek neki a fogmosásban és a fürdésben.

Még a kórházban megkérdeztem Jiut és Jint, hogy mik azok a fontos dolgok amik kelleni fognak még ma, és elküldtem Taehyungot a lakásba, hogy hozza el azokat, így most van tiszta ruhájuk, és néhány plüss is.

- Oppa - kezd bele Jiu, miközben beállítom neki a hőfokot a zuhanyzóban.

- Igen? - biccentem aprót oldalra a fejemet és fordulok felé.

- A néni miért volt a lakásunkban? - kérdi.

- Mert véletlen eltévesztette a házszámot - magyarázom, mintha ilyen tényleg előfordulhatna.

- De akkor miért bántotta Jin oppát? - értetlenkedik.

- Mert megijedt és meg akarta védeni magát. Csak egy félreértés volt. De nem kell félned, ide se véletlenül, se szándékosan nem tud bejutni senki sem, rendben? - kérdem mosolyogva miközben segítek behabozni a hátát.

- Biztos? - kérdez vissza bizonytalanul.

- Ezer százalék. Bomba biztos a védelmi rendszerem! Az ajtót kód védi, és ha este valaki kinyitja akinek nem kellene, iszonyat hangosan megszólal egy sziréna.

- És van lézered is? - éli bele magát Jiu.

- Nem, sajnos lézerem nincs, de most hogy mondod, nagyon menő lenne.

- Be kell szerezned - nyugtázza Jiu és ezzel véget ér a beszélgetésünk. Megtörlöm, oda adom neki a pizsamáját és egy gyors fogmosás után ágyba bújtatom. - Várj! - szól utánam suttogva, mikor bezárnám az ajtajukat. - Hagyd résnyire és.. a kislámpa maradhat égve? - kérdi, mire bólintok.

- Itt leszek a nappaliban ha bármire szükséged lenne. Aludj jól! - köszönök el tőle és ahogyan kérte, résnyire nyitva hagyom az ajtót, majd átbattyogok Jinhez.

- Lefektetted őket? - kérdi amint a szobába lépek.

- Igen - bólintok.

- Köszönöm... Mindent - hálálkodik. - Holnap keresek egy másik albérletet - ígéri.

- Arra semmi szükség. Maradhattok itt egy kis ideig, aztán keresünk nektek lakást egy biztonságosabb környéken - mondom, amit Jin látszólag furcsál, de hamar tovább lendül rajta és a plafont bámulva emészti a mai napot.

- Még mindig nem fér a fejembe, hogy mégis miért tört be hozzánk az a lány ...

- Igen.... de ez van ha bekerülsz a K-pop világába - bólintok rá helyeslően és csak utólag jövök rá, hogy mit is mondtam.

- Mi? - nyílnak tágra szemei. - Ezt meg hogy érted?

- Én.. nem tudom, csak ösztönösen jött, össze-vissza beszélek - próbálom menteni a menthetőt.

- Namjoon! Ne hazudj!

Elhallgatok és lehorgasztott fejjel a paplant kezdem bámulni.

- Mit nem mondtál el nekem? Mit tudsz az esetről?

- Én... sajnálom... - kezdek bele lassan - Nem akartam hogy ez legyen...

- Mégis mi? Hogy érted ezt? - húzza fel magát egyre jobban. Innen már nincs vissza út...

- A lány egy sasaeng volt.. az egyik őrült rajongóm.. Több kép is terjeng az interneten ahol veled vagyok az utcán meg a forgatásokon ott vagy a háttérben, és... ez a lány megkeresett téged. Megtudta hol laksz és fenyegető üzenetet akart hagyni a falatokon... El is kezdte írni, de nem tudta befejezni, mert megérkeztetek... - magyarázom.

- A rendőrség tud róla? - kérdi hosszas hallgatás után.

- Hogy hozzám köthető az eset? Igen. Már a helyszínen kikérdeztek. Valószínűleg holnap a rendőrségre is behívnak, aztán majd a tárgyalásokra.

Jin bólint de nem mondd semmit, csak magaelé néz és egyre jobban könnybe lábad a szeme.

- Szóval az egész miattad volt - állapítja meg rekedtes hangon.

- Én.. nem akartam ezt, tényleg nagyon sa...

- Menj ki! - szakít félbe.

- Jin én...

- Menj ki! - szól rám ismét, és kicsordul az első könnycseppje.

Már nem próbálok meg tiltakozni, vagy bocsánatért esedezni. Lehajtott fejjel kisétálok a szobából és Jinre zárom az ajtót.

Mindent elrontottam. Tönkre tettem az életét...