𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

16.

Megszeppenve bicegek az ismeretlen üzletben, ahol minden cipőnek aranyára van és ahol még soha az életemben nem jártam. Most se éppen itt akarnám kiválasztani a "céges cipőmet" mert oké hogy szép kell meg minden, de ezek...iszonyat drágák és ilyen sokat kiadni egy pár cipőért őrültség!

Namjoon ide hozott, majd itt is hagyott, mivel elment telefont nézni nekem, és csak abban tudok reménykedni hogy nem a legdrágább, egyben legmodernebb modellt veszi mert biztos vagyok benne hogy a telefon így is-úgy is okosabb lesz nálam, én pedig használni se tudom majd.

- Segíthetek valamiben? - lépett elém egy elegáns ruhájú hölgy.

- Nem, köszönöm.

- Itt... - látványosan végig mér tetőtől talpig és egy kínos mosolyt villant felém. Szóra nyitja a száját, majd ismét bezárja. Nem tudja hogy fogalmazzon - Uram, itt márkás, ritka és... drága lábbeliket találhat, ha... nincs elképzelése - ismét végigmér - vagy elég pénze, kérem távozzon az üzletből. Hozzánk hírességek járnak és nem tenne jót a hírnevünknek, haaa... valaki meglátná önt. Remélem megérti - nagyon igyekezett kulturáltan fogalmazni, de szegény iszonyat szarul csinálta. Viszont tudom hogy ő csak egy alkalmazott és valószínűleg a főnöke küldte elém, hogy küldjön ki, nem hibáztathatom ezért. Ráadásul igaza is van. Ez az üzlet TÉNYLEG nem nekem való. Majd megmondom Namjoonnak hogy valahol máshol nézzünk "céges cipőt" és remélem, hogy bele is egyezik.

- Természetesen. Már itt se vagyok - bólintok és 180 fokos fordulatot véve elindulok a kijárat felé.

De..várjunk. Már majdnem elmentem, még jó hogy eszembe jut. Namjoon itt fog keresni miután végzett a telefon vásárlással, úgyhogy nem mehetek messzire.

Körülnézek, de sehol nem látok egy padot vagy valamit, úgyhogy átsétálok az út túloldalára és leülök a járda padkára. Nem vártam sokat, mikor megéreztem egy közeli kajáldából származó ínycsiklandó illatokat. A hasam egyből megkordul, jelezve hogy éhezik. Viszont a gazdag negyedben vagyunk. Itt minden kibaszott drága.

A zsebembe nyúlok, és még ki is fordítom, reménykedve egy kis apróba, viszont az teljesen üres.

- Hé! Ne itt koldulj! - szól rám az üzlet tulajdonosa, ami előtt helyet foglaltam.

- É-én nem. Csak egy ba...csak várok valakire - pillantok fel az ideges férfira.

- Várj máshol, szakadt kölyök! - heseget arrébb.

Szomorú sóhaj hagyja el a számat és feltápászkodom a földről. Hova mehetnék? Nem ismerem a környéket és fogalmam sincs hogy hol van Namjoon, vagy hogy mikor ér vissza. Éhes vagyok.

Vissza fordulok a mankóimért, azonban azok már az üzlet tulajdonos kezében vannak.

- Vissza ne gyere ide még egyszer! - dobja a mankóim az útra. Francba! Egy limuzin pont erre tart és át fog menni rajta ha nem sietek.

Szúrós pillantást vetek a férfira és a mankóim után bicegek. Sajog a lábam minden egyes lépésre, a limuzin pedig egyre közelebb és közelebb van hozzám, egészen amíg.....

Fáj.
Nem gondoltam hogy ennyire fájni fog.
A kocsi befékezett, a gumik csak úgy csikorogtak az aszfalton.

- Féllábú! - távolról jön az üvöltés. A duda és az emberek zaja elnyomja. Én meg csak ülök a földön a mankóimat szorongatva 30 centire a limuzin orrától. Az utolsó pillanatban megbillentem és a fenekemre huppantam, azért vagyok most az aszfalton, Namjoon pedig a semmiből jelenik meg mzzellettem.

- Mi a fenét műveltél? - nyúl hónom alá és felsegít a földről. Nem szólok semmit csak nézem Őt. Hangjából azt veszem le hogy ideges, pont mint a sofőr a limuzinban, aki majdnem elütött. Mindketten ugyanolyan dühösek, azonban Namjoon arcán mást is észreveszek. Aggodalmat.

Végig mér, és amint a járdára érünk, és úgy ítéli meg hogy meg tudok állni a saját lábamon, eltávolodik tőlem.

- Miért jöttél ki a boltból? Mit kerestél az úton? Miért futottál ki azokért a rohadt mankókért a kocsi elé? Megőrültél? Majdnem elütöttek! Ki a fene csinál nekem vacsorát ha téged elüt az autó!? - utolsó kérdésére majdnem felnevetek. Fájdalmas nevetés lett volna. Már majdnem elhittem hogy ő más mint a többiek. De nem. Ő is ugyan olyan önző mint a többi gazdag. Ezért nem lesz soha senkije. Mert őt csak a pénz érdekli, pont ahogyan mindenki mást is.