𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

58.

Seokjin:

- El kell mennem boltba, halaszthatatlan, nincs...uborka - próbálom elkerülni az elkerülhetetlent. Miért jött el ilyen hamar a hétfő?

Nem arról van szó, hogy nem akarnék megtanulni angolul vagy hogy nem akarnék modellkedni mert de, szeretném és Namjoon biztosan jó tanár de... magamnak se akarom bevallani, de az az igazság, hogy az angol az egyetlen gyengeségem. Mármint TÉNYLEG a gyengeségem. Borzalmas vagyok belőle, és tuti hogy le fogom égetni magamat Namjoon előtt.

- Minek uborka? - vonja fel a szemöldökét Namjoon.

- Kell a vacsihoz - jelentem ki.

- Lehetne más a kaja amihez nem kell - veti fel.

- Jóóó, dee azt több idő megcsinálni, szóval ugrott a mai nyelv óra.

- Nyelv óra? - húzza perverz mosolyra a száját Namjoon.

- Angol óra! Ne értsd félre! - vágom rá vörösödő fejjel.

- Én? Nem tudom mire gondolsz. Nem értettem félre semmit. Túl mocskos a fantáziád. Biztos a sok képregény az oka - tesz úgy mintha semmiről se tudna. Szemét! - Képregényekről jut eszembe! Gondoltál már arra, hogy angolul olvass képregényeket? - kérdi.

- A-a. Semmit nem értenék belőle és lehet egy életre megutálnám - rázom egyből a fejemet, a nemleges válaszom megerősítése érdekében.

- És ha egy olyat olvasnál angolul amit már elolvastál koreaiul? Úgy tudnád hogy miről van szó és sokat segítene - próbálkozik tovább.

- Jó. Majd... talán - egyezek bele, mert tudom, hogy úgyse áll le ezzel amíg bele nem megyek.

- Szuper! - húzza széles mosolyra a száját. - Akkor kezdjük az első óránkat azzal, hogy felmérem mennyit tudsz - ajánlja Namjoon, mire egyből bukfencezik egyet a gyomrom.

- Mondtam, hogy vacsorát kell csinálnom - ellenkezem.

- Majd rendelünk valamit. Meg ott az ebéd maradék is. Ne húzd ki magadat az angol alól - fog rá gyengéden a csuklómra és a kanapéhoz vezet, ahol kicsit vonakodva, végül helyet foglalok, vele együtt. - How are you feeling today? - kezd bele Namjoon, a szívem pedig máris a torkomban dobog. Elképesztő milyen jó a kiejtése és milyen helyes amikor angolul beszél.

Az arcomat pír önti el és csak az engem kémlelő sötét szemei tudnak kizökkenteni az ámulatból.

- How are you feeling today? - ismétli meg kérdését, mire rájövök hogy válaszolni kellene valamit.

- Öööhm.. - adok ki valami hangot a gondolkozásom mellé, és igyekszem magamban lefordítani a kérdését. Volt valami hóvarjú meg a végén valami two day, úgyhogy 2 naphoz lehet köze. De ennek így semmi értelme. Az angolok hülyék. - Ööö... Yes - nyögöm ki végül a válaszom. Helyeselek mindenre, abból nem lehet gond.

Válaszomra Namjoon elgondolkodik.

- What's your name? - érkezik a következő kérdése, amit olyan egybefolyva mond el, hogy egy szónak is lehet érteni. Értetlen arcomnak és egy "He?" értetlen kérdésnek hála, lassabban is elismétli - What is YOUR - mutat felém közben - NAME?

Na ez így már ismerős és arra is rájöttem, hogy rólam kérdez. Próbálok vissza emlékezni az általános iskolában tanultakra, de valahogy nem nagyon ragadt meg sok onnan. Majd a nővérem is eszembe jut, és az is, ahogyan próbált angolul tanítani.

- Jin! - vágom rá a semmiből, olyan hirtelen, hogy Namjoon kicsit megugrik a kanapén ijedtében.

- Nagyszerű - mosolyodik el lágyan és egyből rátér a következő kérdésre. Aztán egy újabbra, újabbra és újabbra.

- Nem tudom, nem is akarom, nem érdekel, feladoooom! - jelentem ki fennhangon, miközben elterülök a kanapén.

- Oppa, ezt még én is tudom! - húzza el a száját Jiu.

- Mert te most tanulod! És amúgy se ide figyelj, menj házit írni! - nézek unokahúgomra összeráncolt szemöldökkel.

- Már kész.

- Akkor segíts az öcsédnek! - vágom rá, amire Jiu már nem felesel vissza, csak elkullog a vendégszobába.

- Akkor újra - tereli vissza a szót Namjoon az angolra.

- Nem telt már le az egy óraaa? Szerintem már leteelt! - ellenkezem nyűglődve. Utálom az angolt! Hülye angolország! Minek találta fel ezt a nyelvet!?

- Jin, 10 perce tanulunk - szembesít "magán tanárom" a világ legszomorúbb és legelkeserítőbb hírével. Szerintem még ma kiugrom az ablakon.