𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

64.

Seokjin:

- Nem értem - rázza a fejét Yoongi a kanapén elterülve.

- Mit nem lehet ezen érteni?

- Amiket eddig elmondtál, teljesen egyértelművé teszik, hogy belezúgtál, mégis itt vagyunk és hotdog árus vendégszobájában három napja - húzza el a száját Yoongi.

- Hogy lehetsz ilyen biztos ebben? Mi van ha csak hálás vagyok neki és nem zúgtam bele? Mi van ha nem is szeretem?

- Hiányzik?

- Igen, de...

- Sokat gondolsz rá?

- Körülbelül egyfolytában viszont...

- Álmodsz vele? - Erre nem felelek csak elpirulok. - Szeretsz vele lenni?

- Igen, de...

- Szereted a társaságát?

- Neked is szeretem a társaságodat, mégse...

- Nem ugyanolyan érzés, nem igaz? - szakít félbe már sokadjára Yoongi.  - Egyértelműen jó velem lenni, ez nem is kérdés, de Namjoonnal mást érzel amikor vele vagy, nem? Felgyorsul a szívverésed, a testedre nyomás helyezkedik ha kínosan viselkedsz előtte, amikor pedig jól elvagytok, mintha a fellegekben járnál.

- Honnan... csak nem te is...? - csodálkozom a pontos leíráson.

- Neeem, én nem zúgtam bele a főnökömbe, se másba - nevet fel Yoongi. - Csak jó hallgatóság vagyok és nem egyszer panaszolták már el nekem a szerelmi bánatukat az emberek.

- Kik? - csigáz fel a téma.

- Elég sokan, de hogy olyat mondjak, akit te is ismersz... Taehyung... Jungkook.. Namjoon...

- MI? Namjoon beszélt neked a...

- Rólad. Igen - bólint Yoongi és elvesz egy mandarint az asztalról majd elkezdi bontogatni. - Mivel gimi óta ismer, bennem bízik meg a legjobban, hiszen még nem volt vagyona amikor jóban lettünk. Éppen ezért volt számomra már egyértelmű jóval korábban, hogy szeret téged. Ha nem így lenne, én most nem itt lennék, hanem vele. A legbizalmasabb testőre vagyok. Az akiben mindegyik másik testőrénél jobban bízik, mégsem rá kell vigyáznom hanem rád.

- És..?

- Ne legyél már ilyen sötét - kap be egy mandarin cikket Yoongi és felül, hogy a szemembe tudjon nézni. - Namjoonnak a te épséged fontosabb a sajátjánál. Már azért is óriási balhét rendezett, hogy felvehessen téged. A vezetőségnek egyáltalán nem tetszett az ötlet, de Namjoon makacskodott és azt mondta felmondd ha nem vehet fel téged, pedig akkor még csak nem is ismert téged. Azóta is egy csomó mindent intézett, hogy megvédjen téged és maga mellett tudjon. Lehet béna a szavakkal és próbálja játszani az elérhetetlent de valójában már rég beléd szeretett és ezt magának is nehezen vallotta be.

Tátott szájjal hallgatom Yoongi szavait, miközben a pulzusom az egekbe szökik és biztos vagyok benne, hogy teljesen vörös a fejem.

- Most még rosszabbul érzem magamat - rogyok egy karosszékre. - Olyan szörnyen bántam vele... - jut eszembe néhány mondatfoszlány. - Biztosan utál... Ha eddig szeretett is, most tuti hogy megutált - szavaimra összeszorul a mellkasom. Nem akarom hogy utáljon...

- Dehogy utál. Napi szinten írogat nekem, hogy rendben és biztonságban vagy e. Kérdezgeti, hogy mikor mész vissza, mit mondtál nekem és hogy vagy. Már kicsit sértő is, hogy felőlem semmit nem érdeklődik - tesz úgy, mintha nagyon meg lenne sértődve, de inkább nevetséges látvány, mert a szája tele van mandarinnal. Elmosolyodom.

- Szóval... szerinted vissza kellene mennem...? - kérdem bizonytalanul.

- Igen. Határozottan igen. Amúgy sem maradhatsz itt örökké - mutat körbe a kis szobán, ami nincs éppen a legjobb állapotban.

- És mégis mit mondjak majd neki...? - fordulok Yoongihoz tanácstalanul egy rövid csend után.

- Mindent én mondjak meg? Mondd neki az igazat. Hogy hülye vagy, sajnálod amiket mondtál neki, és hogy szereted. Aztán feküdjetek le. Amikor pedig kibaszott boldog, tedd szóvá hogy az én érdemem és hogy megérdemelnék egy cég által finanszírozott vakációt, és fizetett szabadságot alá.

Szavaira felnevetek és egy kicsit megkönnyebbülök. Ahogy így lemondta, nagyon egyszerűnek hangzik az egész és egy kis lelket is önt belém.

- Most azt kéred tőlem, hogy te legyél a téma az ágyban? - nevetek tovább.

- Én és az ágy nagyon jó barátok vagyunk - vigyorog mandarinnal a szájában.

- Akkor nincs mese, nem igaz?...

- Na végre - sóhajt Yoongi és vissza dől a kanapéra. - De azt ne várd hogy segítek össze pakolni.