𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

28.

Jungkook:

- Kookie, gyere már! - kiabál Tae, mikor sorra kerül a jegyek ellenőrzésekor. Egy teljes hét eltelt és mint kiderült, nem is egy esküvő miatt lettem ide rángatva. Tae meg akart lepni és kedden, elárulta, miért is vagyunk itt.

Nekem szervezte az egészet ajándékba. Hát nem irtó aranyos? Ráadásul az, hogy viszont szeret... Egyszerűen nem tudom szavakkal kifejezni ezt a hihetetlen boldogságot.

- Kook! - szólít ismét az immár ötödik napja hivatalos pasim.

- Pillanat, csak még utoljára megpróbálom felhívni! - felelem és ismét rányomok a Namjoon neve melletti ikonra. Századjára hívom ma, de semmi! Nem veszi fel azt a kurva telefont, én pedig kezdek aggódni miatta. Mi van ha elrabolták, vagy ha baja esett?

- Uram, a gép hamarosan felszáll! - szól rám a hölgy is, aki a jegyeket ellenőrzi.

- Csak még egy hívás! A repülőn nincs térerő! - panaszolom és most már kivételesen nem Namjoon számára nyomok, hanem egy másikat keresek ki a listámból.

- Halló? - veszi fel a telefont a keresett személy.

- Szia SeokJin, Jungkook vagyok. Nem tudom elérni Namjoont és nem akartam a céget felhívni miatta, mert Ő az én felelősségem. Nagyon kikapok ha téves riasztás, és időm sincs tovább próbálkozni mert mindjárt felszáll a gép. Rá tudnál nézni, ha szépen megkérlek? - hadarom.

- Öhm.. Persze. A lakásán kell lennie? Tegnap beszéltél vele? - kérdez vissza egyből, bár nem nagyon értem, hogy mi köze van ennek a tegnaphoz.

- Igen, este 11 körül még írtam neki, és válaszolt, hogy készülődik a lefekvéshez, miért? - vonom össze szemöldökeim.

- Csak kérdeztem. Ránézek, ne aggódj. Jó volt az egy hét?

- Igen, nagyon is. És köszönöm.

- Semmiség - feleli.

- Majd meghálálom valahogyan, de most már tényleg mennem kell - teszem le a telefont és futva sietek a belépő ponthoz.

- Az utolsó pillanatban - bólint a nő, a jegyemet ellenőrizve és felenged a járatra.

- Azt hittem már miattad lekéssük. Nem lett volna pénzem mégegy első osztályú jegyre - panaszolja Tae.

- Ezt se kellett volna oda venned. A turista osztály is tökéletes lett volna - csóválom fejem.

- A legjobbat akartam neked. Te még ennél is többet érdemelsz.

- Egy Párizsi luxus útnál? - kérdezek vissza.

- Hm - bólint vigyorogva és össze kulcsolja ujjainkat.

- Mióta szeretsz? - jövök egy nagyon random kérdéssel, amihez úgy kötöttem ki, hogy először azt akartam megkérdezni, hogy mennyi ideje spórolt erre az útra, amiről eszembe jutott, hogy vajon milyen sok ideje szerethet, hisz ha beleszeretsz valakibe, nem egyből az a gondolatod, hogy: hú de elvinném egy Párizsi luxus utazásra, hogy ott elnyerjem a szívét.

- A legelső nap óta, mikor találkoztunk.

- Az hogy is volt? - próbálok vissza emlékezni az első találkozásunkra.

- Namjoon öltözőjében vedlettél át éppen, amikor én megérkeztem. Még kezdő voltam a szakmában... Pontosabban az első napom volt egy leendő idol mellett. Paráztam, úgyhogy kiszálltam az autóból és besiettem az épületbe. Namjoon öltözőjéig el is jutottam...

- Majd egy gyors kopogás után be is nyitottál, olyan gyorsan, hogy megszólalni se tudtam, hogy ne gyere be, mert öltözöm - veszem át tőle a szót, mikor beugrik a kép.

- Éppen a kék-piros boxeredben voltál - bólint.

- Pókemberes volt! Az akkori kedvenc boxerem!

- Oké, oké. Az akkori kedvenc alsógatyád takargatva, full pirosan bámultál rám és az volt az a pillanat, mikor tudtam, hogy Te vagy az igazi - meséli.

- Azta...- álmulok el. - Ez már... - kezdek számolgatni.

- Régen volt, igen - nevet fel kínosan. - És te? Mikor szerettél belém?

- Már első látásra is megtetszettél. A külsőd nagyon megfogott, és aztán az idő elteltével egyre jobban vonzódtam hozzád - emlékszem vissza.

- Akkor már évek óta figyeljük egymást távolról és már olyan sok ideje együtt lehetnénk, csak egyikőnk se mert lépni? - esik le Tae álla, miközben a helyünket keressük a gépen.

- Igen, mert a farkam se gondolta volna hogy meleg vagy, ráadásul én bejövök neked. Jól leplezed hogy a fiúk jönnek be - magyarázom.

- Ezen a téren neked egy szavad se lehet, mert még barátnőd is volt - rázza a fejét Tae.

- Jó mondjuk ez jogos... De az a lényeg, hogy most végre tudjuk mi az igazság. Én bi vagyok, te full buzi és kölcsönösen bejövünk egymásnak - nyugtázom a tényeket.

- Ezt jól megfogalmaztad - nevet fel Tae. - Ráadásul olyan hangosan, hogy a fele gép minket néz - veszi suttogóra hangját, mire teljesen elpirulok. Hupszika.