𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

30.

Kinyitom az ablakot, hogy szellőzzön kicsit a szoba, majd kimegyek a konyhába, és rizskását készítek, mellé pedig meleg vizet engedek egy pohárba. Még a nővérem mesélt erről a kínai hiedelemről, miszerint a meleg víz jót tesz az egészségnek és bármilyen betegségről is van szó, a meleg víz ivást ajánlják mindenkinek. Ezt követően, amikor megfáztam, rajtam próbálta ki, hogy tényleg működik e, és másnapra jobban lettem. Ő váltig állította, hogy a meleg víz hatott, én pedig ellenkeztem, hogy csak a gyógyszer segített, meg persze a pihenés. Ebbe persze nem nyugodott be, és onnantól kezdve családi hagyománnyá vált ez a kínai "gyógyír", és bármikor bárki lebetegedett, meleg vizet adtunk neki, úgyhogy most én is így teszek Namjoonnál.

Nem vagyok a betegségek szakértője, és néha már bánom, hogy nem figyeltem biológia órán általános iskolában...Minden esetre, most a lehető legtöbb tudást kell összeszednem magamban és alkalmaznom is. Talán még a mamát is fel fogom hívni, hogy adjon tanácsot.

- Féllábúúú! - szólít az erőtlen hang a hálószobából.

- Megyek már Őfelsége - helyezem egy kis fa ágytálcára a poharat és a rizskását, majd azzal együtt indulok meg a szobába. - Igen? - kérdem, miközben kihajtom a tálca lábait és lehelyezem Namjoon ágya mellé, a földre.

- Azt hittem elmentél - magyarázza, hogy miért keresett.

- Igen, el is mentem, a konyhába - bólintok szavaim nyomatékosítása érdekében.

- Neeem, úgy értem, hogy eeel. El a házambóóól - mondja nyűgösen, mint egy kisgyerek. Ezt kéne videóra vennem, majd élete végéig zsarolni vele. Természetesen nem teszem meg. Kiszolgáltatott helyzetben van, és nem fogom ezt kihasználni. - Azt hittem magamra hagytál és sosem jössz majd vissza - teszi hozzá lebiggyesztett ajkakkal, és amíg ki nem csordul első könnycseppje, én teljesen abban a hitben vagyok, hogy csak rájátszik a dologra.

- Mi a... - nem tudok mit mondani. Nagyon váratlanul érnek könnyei, és egyáltalán nem is értem őket. Most azért sír mert attól fél, hogy magára hagyom? - Nem megyek sehová - mondom végül, és hogy nyomatékosítsam szavaim, benyúlok a takaró alá és megfogom forró kezét.

- Kérlek ne hagyj egyedül - sírja.

Sosem hittem volna, hogy valaha is fogom így látni Őt. Az arrogáns, érzéketlen, kő szívű Rap Monster, leengedte a védelmi falat maga elől?

- Nem hagylak. Itt vagyok - simogatom nagyujjammal kézfejét, egészen addig amíg le nem nyugszik egy kicsit.

A fiókból zsebkendőt kotrok elő és átnyújtom neki, de ő addigra könnyeit letörli pizsama ujjával, orrfolyását pedig szipogva próbálja visszafogni.

- Fújd ki - nyomom kezébe a zsepit és lehajolok a reggelijéért, ami most már reggebéd lesz. Namjoon ölébe helyezem a tálcát és végig nézem ahogyan szájához emeli a poharat, majd belekortyol.

- Mmh - grimaszol egyből és teszi vissza a tálcára a poharat. - Ez meleg - fintorog.

- Igen, de ettől leszel jobban - veszem fel a poharat és emelem szájához, hogy megitassam.

- Honnan vetted ezt a baromságot? - fordítja el a fejét. - Nem finom. Mintha pisit innék!

- Először is, ez nem baromság, másodszor; a nővéremtől szedtem, harmadszor pedig; honnan tudod, milyen pisit inni?

- De igen, baromság és onnan szedem, hogy a pisi is meleg.... Neked van nővéred? - kérdi egy kis idő után. Már pont válaszolnék, mikor szavamba vág - Várj! Igaz. Mondtad. Tudom. Tudom.

- Nem is mondtam - rázom a fejem.

- Akkor a nagyid mondta. Amúgy is, Eununak és Jiunak valakitől lennie kell - szavalja, és csak most esik le, hogy az egész figyelemelterelés akar lenni, hogy elfeledjem a meleg vizet és mire meg kell innia, már kihűljön. - Egyébként...részvétem. Milyen ember volt? - folytatja az elterelő hadműveletét.

- Amíg iszol és eszel, addig mesélek - megyek bele a játékába, úgy, hogy egyértelműen én jövök ki győztesként. Muszáj meginnia a meleg vizet és ennie is egy kicsit.