𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

9.

SeokJin:

Vegyem meg ezt, vegyem meg azt, csináljam meg ezt, csináljam meg azt. Nem is tudom hogyan kell Kimchi levest készíteni.

Kaptam kulcsot, így nagy nehezen, de sikerül bejutnom a nagy Rap Monster házába. Muszáj mindent jól csinálnom mert kell a pénz és kibaszott sokat fizet. Meg leszünk mentve ha sikerül nála lehúznom 8 hónapot. Lehet beképzelt és ugráltat, de hát ő a munkaadóm, nem igaz? Tisztelettel kell bánnom vele és meg kell dolgoznom ezért a jó fizetésért.

- Gép, gép, gép, gép - baktatok végig a házban. Óriási villája van. A mankóknak hála tényleg gyorsabban tudok közlekedni, viszont mivel nem tudom mi hol van, így sok ideig tart megtalálnom azt amit keresek. Namjoon gépét.

Nem tudom hogyan kell Kimchit vagy Jjajangmyeon-t csinálni, úgyhogy kénytelen vagyok utána nézni neten, viszont telefonom az nincsen olyan amivel utána tudnék nézni. Ezért is kell a gép.

- Basszus - suttogom, bár fogalmam sincs hogy miért próbálok minél kevesebb zajt csapni. Csak én vagyok itt és Rapmon, Namjoon kutyusa. - Nem tudom a kódját.

Ennyit arról hogy megnézem neten a receptet.

Feltápászkodom az asztaltól, és elveszem az éjjeliszekrénytől Namjoon pénztárcáját. Majd kibicegek a ház elé, vissza a kocsihoz.

- Taehyung - szólítom meg Namjoon sofőrét.

- Igen? - fordul hátra hozzám.

- Megkaphatnám a telefonját? - teszem fel kérdésem, ami láthatóan váratlanul érinti.

- Öhm...persze - egyezik bele végül és átnyújtja a készüléket.

Ügyetlenül fogom meg az okostelefont és minden létező gombot megnyomok rajta mire végre bekapcsol. Fogalmam sincs hogy hogyan kell használni. Sose volt okostelefonom.

Végig húzom az ujjam a kijelzőn, és megjelenik a billentyűzet. Kód...

- Mi a kó...?

- 1-9-9-5-1-2-3-0 - diktálja a szavamba vágva.

- Mi?

- 1 - kezdi elölről, immár lassabban.

- Igeeen

- 99-5 - folytatja a sort, és így tovább, amíg végül sikerül begépelnem a számsort.

- Hogy tudod ezt megjegyezni? - értetlenkedem, miközben a keresőt keresem a telefonon, ahova be tudom írni a kérdésem.

- Ez a születési dátumom, úgyhogy könnyen - nevet a sofőr.

- Oh, értem - bólintok fel se nézve a képernyőről.

- Segítsek? Mit szeretnél? - kérdi segítőkészen Taehyung.

- Aaa, rá akarok keresni valamire - nyújtom neki vissza a telefonját, ő pedig egyből rákattint egy ikonra.

- Tessék - adja vissza.

- Köszi - erőltetek egy kínos mosolyt arcomra, majd elkezdem begépelni "milyen hozzávalók kellenek a kimchihez?"

Nem  az első találatra nyomok rá, hanem kicsit lentebb tekerek egészen addig amíg találok egy szerintem megfelelőt:

7,5 dkg sertéshús
kevés olajsó és bors ízlés szerintfél
teáskanál őrölt gyömbér
szójaszószfélék, koreai csípős szósz, halszószfélék, szezámolajfélék, fokhagyma, csípős paprikakrém, víz szükség szerint
12,5 dkg kimcsi
25 g tofu, fél szál újhagyma

Ez alapján már tudom hogy mit kell vennem, sőt még azt is hogy miből mennyi kell.
Előkapom a Namjoontól kapott jegyzetfüzetet, és a tollat, majd elkezdem papírra jegyzetelni a listát.

- Köszi - nyújtom vissza Taehyungnak a telefonját miután sikeresen végeztem a bevásárló listámmal. - Tudsz a közelben egy bevásárló központot?

- Természetesen. Oda vigyelek? - Bólintok.

- Igen kérlek - teszem hozzá. - De - teszem hozzá gyorsan mielőtt elindítaná a motort - várj egy kicsit. - Ezzel kiszállok a járműből és az előre bicegek, majd beszállok az anyósülésre.

- Ez...nem helyes - ellenkezik Taehyung.

- Mindketten Namjoon alkalmazottai vagyunk és ez nem egy taxi. Olyan egyedül vagyok ott hátul. Neked nem hiányzik a társaság? - Válaszul csak egy félmosolyt és fejrázást kaptam, miután Taehyung elfordítja a kulcsot. - Induláááás, sok teendőnk van még ma.

- Hát még milyen sok - helyesel Taehyung.

- Neked nem csak késő délutánra kell menned Namjoonért? Még csak fél 11 van - csodálkozom.

- Nem csak az ő sofőre vagyok. Mikor őt nem fuvarozom, általában ideiglenes fuvarozásokat is elvállalok.

- Miért? Namjoon nem fizet eleget? - faggatom tovább.

- Dehogynem. Csak...van valaki, aki tetszik és kell a pénz, hogy meglepjem egy drága nyaralással.

- Miért kell drága nyaralás? - döntöm aprót oldalra a fejem az újabb kérdésemre. - A lényeg a gesztus és ha együtt mentek akkor az együtt töltött idő. Pénz nélkül is csodás emlékeket szerezhettek - magyarázom, választ azonban nem kapok. Taehyung most már csak az útra figyel, és mintha elkalandozna közben a gondolataiban.