𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

13.

- Oppaaa!
- Hyung!

Amint belépek az ajtón, két gyerek egyszerre ugrik a nyakamba.

- Miért voltál ilyen sokáig? Úgy volt csak állásintervúra mész - érdeklődik Eunu.

- Először is, nem intervú, hanem interjú, másodszor pedig, írtam a mamának egy sms-t hogy dolgozom.

- Ezek szerint felvettek? - kérdi Jiu. Gyorsan jár az esze.

- Hát....az a helyzet... - kezdek bele úgy, mintha a történtek ellenkezője lenne az igazság, mire mindenki elszomorodik - Hogy felvetteeeek - fejezem be vigyorogva mondatom végét.

- Igeeeeen! - lelkendeznek a kicsik.

- Tudtam én hogy felvesznek - veregeti meg a vállamat Eunu.

- Dehogy tudtad! Mikor nem jött hír már a malac perselyed tartalmát számoltad, hogy be tudj segíteni oppának és azt kérdezgetted mamától hogy te hogyan tudnál pénzt keresni! - leplezi le Eunu hazugságát Jiu.

- Te is benne voltál a dologban! - vág vissza Eunu, gondolkodás nélkül. Vitájukat mmam dicsérete szakítja félbe.

- Gratulálok Jinie - mosolyog rám a konyha ajtóból elismerően.

- És mi lett az új munkád? - jön az újabb kérdés Jiutól.

- Nem mindegy? Hyung akár űrhajós vagy olimpiai bajnok is lehetne! Vagy rendőr! Uuu, nem is; tűzoltó! - lelkesedik Eunu.

- Eunu, oppának sebes a lába, elfelejtetted? - oktatja ki testvérét Jiu.

- Attól még jó tűzoltó lenne - fonja keresztbe karját Eunu és makacsul kitart igaza mellett.

- Hát, ugyan nem tűzoltó lettem, de szerintem tetszeni fog az új állásom - szakítom most én félbe a szócsatájukat. Mama és a két kicsi is érdeklődően fordulnak felém és türelmetlenül várják a folytatást. - Dobpergééés - dobolok combomon a hatás kedvéért, a gyerekek pedig követik a példámat - A dalszerzőőő, zenész, zenei producer, világ hírű rapper, Kim Namjoon lett a közvetlen főnököm - vezetem fel a munkám beharangozását, de úgy érzem, ennél nem is kell több. Eununak felcsillannak szemei.

- Ez most komoly? RM a főnököd? - esik le az álla a fiúnak.

- Bizony - bólintok büszkén.

- De menőőő - ámuldozik tovább.

- Hát. Én jobbra számítottam, de azért ez se rossz - rántja meg a vállát Jiu, mire felnevetek. Hát igen, neki kicsit más a zenei ízlése. Inkább a lány bandák iránt érdeklődik, mint a Black Pink vagy az Itzy. Meg valami új, amit nem rég szeretett meg. Ööö, Girls' Gerincsérv vagy valami olyasmi. Tuti hogy a banda nevének kezdő betűi G.G. Legalább ennyit megjegyeztem.

- Jövőre megpróbálok a Gerincsérv lányoknak dolgozni - próbálom vigasztalni Jiut.

- Milyen gerincsérv?? Girls' Generation! - kapja fel egyből a vizet. Na, tudtam én hogy G betűs.

- És mit dolgozol RM-nek? - tereli vissza a beszélgetést Eunu.

- Leginkább kaját kell neki készítenem, meg elvégeznem a házimunkát nála - gondolkodom látványosan ahogyan vissza emlékezem a mai napi teendőimre.

- Tehát takarító lettél - állapítja meg Jiu.

- RapMon-t is meg kell etetnem meg kiengednem az udvarra - ellenkezem.

- Woooow! Egyszer majd engem is elviszel munkábaaa? - reménykedik Eunu.

- Hát...nem hiszem hogy Namjoon annyira oda lenne érte - húzom el a számat.

- Oh - hajtja le szomorúan a fejét.

- Sajnálom Eunu - csak most jut eszembe az autogram. A másik gatyám zsebében maradt. - Mama, hol van a tegnapi nadrágom?

- Tiszta piszok volt, kimostam - érkezik a válasz, és ijedt fejemet látva rákérdez az egyértelműre - Mit hagytál a zsebében?

- Egy lapot...

- Milyen lapot? Ne kelljen már fogóval kihúznom belőled - türelmetlenkedik mama.

- Kértem aláírást Namjoontól, de ezek szerint most már darabokban van. Sajnálom Eunu.

- Ne mááár - görbül sírásra Eunu szája.

- Ahj, hát nem elmondtam már ezerszer hogy nézd át a zsebeit mielőtt kimosnám!?- dorgál meg mama.

- Honnan kellett volna tudnom hogy kimosod? - értetlenkedem. - Mindegy, nem a te hibád. Nem kellett volna ott hagynom csak teljesen elfeledkeztem róla. Majd ... megpróbálok újat szerezni, rendben? - utolsó mondatomat már Eununak szánom.

- Oké... - egyezik bele. Már csak az a kérdés hogy Namjoon hajlandó lesz e adni egy autogrammot. Pontosabban még egyet.