𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

5.

- Haza érteeeem! - kiáltom el magamat amint belépek a lakásba. Nem kell sokat várnom, kis tapmancsok kopognak a padlón.

- Oppa!
- Hyung! - kiabálja a két apróság és nagy lendülettel ugranak nyakamba.

- Auh - huppanok földre a lendületüktől, és nevetve karolom át őket, ügyet se vetve a sajgó lábamra.

- Szálljatok le Jinieről! - érkezik meg a mama is az előtérbe.

- Semmi gond mama, megvagyok. Hogy van a hátad? És a lábaid? Használt a kenőcs? - bombázom egyből kérdésekkel.

- Ne aggódj miattam gyermekem. Az idős kor már csak ezzel jár. Mit mondtak az orvosok?

- Semmi komoly. Rendbe jön. És a pénz miatt sem kell aggódni, megoldom.

- De ugye nem valami illegális dolog? - húzza össze szemöldökét.

- Nem, dehogyis! Mi lenne veletek nélkülem ha rács mögé kerülnék? Nem illegális.

- Oppa, képzeld, a mamával gyakoroltam olvasni és írni! Meg rajzoltam is, a szobában van, majd megmutatom! - meséli Jiu.

- Azta, tényleg?

- Én pedig megépítettem az erődöt miután a mama hazahozott - veszi át a szót Eunu. Csillogó szemekkel magyarázza hogy az "erőd" hány takaróból és székből épült, meg hogy milyen nagy. - Akár mind a négyen is beleférünk, EGYSZERRE!

- Hűha, akkor tényleg nagy lehet - bólogatok az unokaöcsémnek. - Mindenképpen látnom kell.

- De előbb egyél valamit! - szól rám a mama.

- Igenis! - tápászkodom fel a földről.

- Nektek pedig sipirc az ágyba! Majd holnap megmutatjátok Jinie-nek a rajzokat és a bunkert!

- Akkor az erőd olyan sokáig fent maradhat!? - lelkendezik Jiu.

- Persze! Az erőd sebezhetetlen! Örökké ott marad! - henceg Eunu.

- Ahhoz majd nekem is lesz egy-két szavam! - Mama előveszi a hűtőből a vacsora maradékait miközben a kicsikhez intézi szavait.

- Hagyd csak, én megoldom. Fektesd le őket, ígérem rendesen eszek - veszem át mamától a tálat aki egy "rendben, rendben, de tényleg egyél, olyan sovány vagy" mondat után elcsoszog a konyhapult mellett és meg sem áll a hálószobáig. - Jó éjt! - kiáltom utánuk.

A lakás elcsendesedik, én pedig nekiállok a vacsorához. Félig nyers hideg tészta. A fűszerek drágák és nincs rá pénzünk úgyhogy általában ez a kaja. A lehető legolcsóbb tészta, ami néhány kuponnal szinte ingyen kapható.

Magamba kanalazom a vacsorám majd a faliórára órára pillantok. Keresztbe meg van repedve rajta az üveglap és a széle el van törve. Eunu dobta le régebben véletlenül egy párnával mikor legyet kergettek. Lezuhant és széttört, de így is le lehet még olvasni róla az időt. Este 11.

- Holnap nem fognak bírni felkelni - érkezik meg mama a konyhába.

- Nem is tudtam hogy már ilyen késő van. Hogy hagyhattad nekik? - vonom kérdőre az idősebbet.

- Tudod milyenek. Meg akartak téged várni, én pedig nem bírtam velük. Felneveltem anyádat, felneveltelek téged, több gyerek felneveléséhez már túl öreg vagyok. Rajtad a sor.

- Tudom mama. Köszi, hogy besegítesz velük a sérved ellenére. Így is nehezen jövünk ki a pénzből.

- Mert a nyugdíjamat nem arra költöd amire kellene! - szid meg.

- Dehát csak a gyógyszereidet veszem meg belőlük - értetlenkedem.

- Amik piszok drágák! Nekem már úgyis mindegy, de a gyerekek nem élhetnek kuponos tésztán! - Van valami abban amit mondd.

- Rendben mama, igyekszem tenni valamit ez ellen, tényleg. De a gyógyszerekre szükséged van. Csak egy jobban fizető állásra van szükségem. - Ahogyan ezt kimondom, beugrik Kim Namjoon őfelsége és az ajánlata. Csak egy hencegő gazdag, de ha tényleg tudna nekem állást adni, meg lennék mentve. Főleg ha jól fizet. És a tartozásom is letudhatnám nála.

Mamával még cseverésztünk egy ideig, majd lemosdom és megágyazok mamának a kanapén majd a fotelbe kuporodom. Csak egy nagy szivacsunk van, ami a kicsiké. Mamáé a kanapé mert már így is rossz a háta, enyém pedig a fotel.

Azonban hiába hunyom le szemeim és próbálok elaludni, újra és újra ugyan azok a képsorok jelennek meg előttem ahogyan átmászom a tömegen, átvetem magamat az őrök közt, felrohanok a színpadra és ellököm őt a zuhanó fényszóró alól, ami nagy robajjal ér földet. Majd ismét őt látom a kivilágított utcán, aztán a sötét luxusautóban. Valami nem stimmel vele, de kell a pénz.