𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟|

12.

"A takarítás és portörlés még hátra van."

Feltápászkodom a padlóról és elbicegek az egyik mankómért. Egy pont elég ahhoz hogy kevesebb súlyt helyezzek a lábamra és gyorsabban közlekedjek, miközben egy szabad kezem is marad.

A takarítószerek a fürdőszobában vannak a csap alatt és a szekrényben. Ezt napközben fedeztem fel és most örülök ennek a tudásnak. Ennek hála céltudatosan indulok meg a házban. Még ha ki is leszek rúgva, vagy megkeseríti a hátra lévő életemet, legalább az első napom munkáját végezzem el rendesen, nem igaz? Bár lehet hogy a "rendesen" részt elrontottam a kajadobálással. Nem mintha direkt lett volna.

- Mit csinálsz itt? - jelenik meg az ajtóban Namjoon.

- Én...én csak a... - a szekrényre mutatok, aminek ajtaját már kitártam. A tisztítószer és a rongy egy karnyújtásnyira volt tőlem.

- A? - kérdez vissza.

- Gondoltam takarítok amíg nem jössz. Még azt nem csináltam meg... - lehajtom a fejem. Nem tudok a szemébe nézni. Sokkal nagyobb hatalma van mint ami nekem valaha is lesz. Egy szavába kerül és az egész családom életét megkeserítheti, ahogyan engem is örök adósságra kárhoztathat. Végül is jogosan... én bénáztam.

- Inkább ne. Ma már ne csinálj semmit - valószínűleg látja rajtam a csalódottságot, úgyhogy hozzá teszi: Ráér holnap.

Felkapom a fejemet.

- Ezek szerint...

- Nem rúglak ki csak azért mert egy több milliós szőnyeget tönkretettél és a limitált porcelán étkészletem egyik darabját szilánkosra törted. Arról nem is beszélve hogy a vacsorám a kukában végezte.

Ismét a földet kezdem pásztázni. Ügyetlen voltam és úgy érzem hogy ezt még sokáig hallgatni fogom tőle.

- Csökkentem a fizetésed ééés mondjuk 8 helyett 16 hónapot kell lehúznod nálam. Azzal törleszted a tisztító és a tányér árát a kórházi kezeléseddel együtt. - Bólintok, ő pedig a kezét nyújtja felém kézfogás érdekében. A jobb kezem pont az amelyik üresen van, így én is magam elé tartom azt, persze csak miután megtörlöm gyorsan a nadrágomba. Teljesen izzadt.

- Hát ez? - kérdi. El akarom húzni a mancsom szorításából, ő viszont nem engedi és a fürdőszobai lámpa fényében jobban szemügyre veszi a kipirosodott bőröm, amit a forró étel hagyott nekem búcsú ajándékként.

- Semmi - vágom rá egyből és még mindig el próbálom húzni a kezemet, de Namjoon túl erősen fogja.

- Ne rángasd már, így nem tudok segíteni! - szól rám erélyes hangon, mire abbahagyom kétségbeesett menekülési tervem megvalósítását. A végén biztosan ken rá majd egy krémet amit aztán szintén ki kell fizetnem neki.

Namjoon a csaphoz húz és a hideg víz alá tolja a sebes felületet. Felszisszenek az égető érzésre, de közben jól is esik. Forró bőröm végre lehűl, egy idő után viszont már fáj a folyamat.
Megpróbálom kihúzni a kezemet a víz alól, de Namjoon még mindig nem enged.

- Még ne. - Csak ezt a két szót mondja és órájára néz. Méri az időt? Minek?

- De ez fáj - sipákolok. Felém fordítja fejét és tekintetünk összetalálkozik. Sötétbarna szemében saját magamat látom. Egy kósza tincs szemébe lóg, és olyan közel van az arca hogy még pigmentjeit is látom. Érzem ahogyan a vér mind a fejembe tódul, úgyhogy elkapom a tekintetemet.  - Oké, szerintem most már jó lesz - állapítja meg és elzárja a csapot, majd maga elé húzza a kezemet, hogy ismét megnézze az égési sebet.

- Nem vészes, hagyd csak. Majd otthon kötök rá estére egy nedves rongyot. - Most már gyengédebben tartotta a kezemet, így végre sikeresen kiszabadítom tenyeréből az enyémet.

- Khm - kaparja meg torkát és két lépést elhátrál. - Haza mehetsz, holnap hatra gyere és tényleg kezeld le valamivel a sebed. Az égési sérülés nem gyerekjáték! - úgy dorgál mintha az apám lenne, minden esetre engedelmesen bólintok, ahelyett hogy megkérdezném hogy "mert ha nem teszem, hogy teszel ellene?" - Egyébként ne hidd azt hogy nincs az a határ amikor kirúgnálak, csak azért mert most az egyszer könnyen megúsztad! Még egy ilyen és repülsz, az adósságaidhoz pedig úgy szerzel pénzt ahogy tudsz!