Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- Prológus -

Mindenki számára létezik a Nagy Ő. Csak meg kell találni. Valakinek sikerül, valakinek nem. S számomra lehet most jött el ez az idő.

Oikawa Tooru. Az a személy, aki az utóbbi időben nagyon is sokat jelentett nekem, és jelent is, a mai napig. Barna fürtök a feje tetején, melyek mindig tökéletesen állnak rajta. Ám van, amikor kissé kócos eme hajzúhatag. Ezzel nincs is baj. Sőt. Oly' édes ilyenkor, mint egy kisfiú.
Mogyoróbarna szemében szinte ellehet veszni, annyira mámorító a tekintete. És az arca, melynél helyesebb nincs a világon. Ez az a fiú, aki az osztálytársam. Ám, ha csak ennyi lenne a dologban, nem is lenne annyira érdekes.
Viszont ez a fiú, ez a tökéletes fiú, az osztálytársam, és egyben az a fiú, aki tetszik nekem.
Oikawaval már egy ideje jóban vagyunk, és kellően beszélgettünk is ahhoz, hogy egy randira hívjon. A szívem egésznap a torkomban dobogott, amikor megkérdezte tőlem. Mert igen. Randizni akarok vele, még többször. És igen. Tetszik. Nagyon tetszik nekem, Oikawa Tooru.
Jelenleg aznap este van, hogy Oikawaval elmentünk egy újabb randinkra, mely borzasztóan tökéletesre sikeredett. Legalábbis számomra.
- Jól érezted magad? - kérdezte kedvesen a barna hajú fiú, amint leült a játszótéren elhelyezkedő hintára.
Amint beleült, tekintetét rám vezette. Egy fekete, rövid ujjú pólóban voltam, melyhez egy fekete, térd fölé érő szoknyát vettem fel. Lábamon egy fehér Vans foglalt helyet. Hajamat kivasaltam, és egy kis szempillaspirált tettem fel, hogy mégis azért ne legyek túl csicsázva.
- Jól. Nagyon. De ezt már kérdezted, és a válaszom most is ugyanaz - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ha már itt tartunk - húzta nagyobb mosolyra a száját - Való igaz, hogy már mondtam neked ma, többször is, mégis.
- Hm? - néztem rá kíváncsian.
- Gyönyörű vagy, [Név] - kedves mosolyát megvillantotta, melyet egész este láthattam.
Arcomra pír szökött, nagy mennyiségben. Közelebb léptem hozzá, majd lenéztem rá.
- Te is jól nézel ki ma este.
- Csak ma este? - nézett rám kíváncsian, de ezt követően tekintete átváltott morcosba.
- Nem, te buta - nevettem el magam visszafogottan - Csak...Érted, hogy értem. Ma különösen jól nézel ki.
- Én mindig - nevette el magát, majd megfogta a két láncot, mely a hintát kötötte fel a fából készült kerethez.
- Persze-Persze - hunytam le szememet, miközben mosolyogtam egyet.
Másodpercekig csend volt köztünk. Élveztük az éjszaka csendjét. Csak magunk. Csak mi. Olyan békés volt, és nyugodt. Egyedül a lánc csikorgását lehetett hallani, mely a hintából jött, mélyen a barna hajú fiú elkezdett mozogni.
Szürke, kissé feszülős nadrágban volt, egy világoskék inggel kombinálva. Lábán fekete Vans foglalt helyet. Édes tekintete szinte megbabonázott.
- [Név] - állt meg hirtelen Oikawa a hintával.
- Hm?
- Ülj ide - mutogatott a lábára, melyet összehúzott, hogy megtudjak ülni.
Nem vártam sokat. Előrébb léptem, majd háttal ráültem a lábára.
- Nem vagyok nehéz?
- Buta vagy. Nem nehéz - hajtotta a fejét a vállamra, majd átölelte derekamat.
Így voltunk percekig. Hosszas percekig, melyektől egyre inkább jobban dobogott a szívem.
- [Név]...
- Tessék?
- Megfogom tartani az ígéretem. Esküszöm.
- Hiszek neked - húztam mosolyt az arcomra, majd hajába vezettem ujjaim, és tincseit kezdtem el piszkálni - Szóval.. Ígéred?
- Ígérem...

_______________________________

Nos embik. Végre összeszedtem magam, és megírtam a prológust. Hosszabbra tervezem ezt a történetet, és tudom, az első rész nem lett hű, de jó. Viszont nem is annak terveztem. A többi hosszabb lesz, sokkal. Valamint sokkal szebben lesznek megírva. Majd még jelentkezem. Addig is ne feledjetek kommentelni, és csillagozni, ha tetszett a rész.❤️

Illetve, hogy minden félreértést elkerüljünk. Iwaizumit a történetben Izuminak fogom írni, mivel a karakter úgy fogja hívni. Szóval, Izumi, Iwaizumi, csak becézve.
Én mindig úgy hívtam őt, így most itt is ráakasztottam ezt a becenevet.