Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- 76 -

Miután Kyoutani beállt játszani, nem éppen úgy alakultak a dolgok, ahogy azt a többiek is szerették volna. A Karasunonak volt a szettpontja, azonban Kyoutani ezzel nem foglalkozott különösebben. Tooru feladta a labdát, ami egyértelműen Kindaichinek ment, azonban Kyoutani keresztülhúzta a számításaikat. Előrerohant, félrelökte Kindaichit, majd nagy erővel átlőtte a labdát a másik csapat térfelére, azonban nem volt szerencséje, ugyanis a labda a pályán kívülre jutott. Így Tobioék megnyerték ezt a kört. Természetesen a mi csapatunk eléggé meglepődött, az edzőket is beleértve, valamit engem is. Komolyan pont most kellett ezt megtennie? És ha ezen a ponton múlnak a dolgok?
  Egy nagyon picit vártak, közben Izumi megdorgálta Kyoutanit, hogy ezt nem kellett volna megtennie. Mindenesetre következett a második szett. Reméltem, hogy itt már Kyotani is eszesebb esz, hiszen beállították a kezdők közé. Valamint remélem, hogy Tooru és Izumi tudják őt kezelni, valamint a többiek is. Kyoutani sokszor kimaradt edzésről, mert nem jött ki a többiekkel annyira jól. Ha egyszerűbben szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy elmenekült. Elmenekült az elől, hogy szembenézzen a csapattársaival. Más utat választott, ami szerinte sokkal könnyebb volt, de ez nem igaz. Menekülni sose könnyű, főleg nem úgy, hogy azok az emberek elől menekülsz, akik a mindennapjaidat képviselik. És tudom, hogy ezt ő is tudta legbelül, csak nem annyira érdekelte. 
Mindenesetre Tooru még beszélt a második szett előtt kicsit a fiúval, hogy ezúttal sokkal okosabban cselekedjen. Az már más kérdés, hogy Kyoutani figyelt-e Toorura, ugyanis nem válaszolt neki, csak Izuminak. Persze barátom ezt szóvá tette neki, de nem reagált rá semmit. Tooru nagyot sóhajtva tette csípőre a kezeit és morcosan nézett maga elé, majd ezt követően felém nézett. Én egy bátorító mosolyt küldtem felé, ő pedig beletúrt barna tincsei közé, és rám kacsintott. Elnevettem magamat, majd összekulcsoltam a mutató és a középső ujjamat, ezzel szerencsét kívánva neki, valamit a csapatnak. Tooru hálásan nézett rám, majd beálltak a helyükre.
  A második szett nem kezdődött túl rózsásan. A Karasunosok nyitottak és egyből ki is ment a labda, így mi kaptuk a pontot. Aztán Tooru nyitott, aki szintén elrontotta a szervát és kiment a labda. A másik csapat nyitott, a labda pedig sikeresen átment, annyi gikszerrel, hogy súrolta a hálót, de Izumi nagyon szépen elkapta. A labdát Tooru kapta el, és ezt követően Kyoutaninak adta fel. És a problémák szinte itt kezdődtek. Az elején nem volt probléma, mert Kyoutani  szépen leütötte Tooru feladásait, és ezzel pontot is szerzett a csapatunknak. Kíméletleül ütötte le a feladott labdákat, de olyan erővel, hogyha esetleg én kaptam volna el, akkor simán eltörött volna a karom. Éppen ezért sajnáltam is a Karasunos srácokat, ha esetleg beletudtak érni Kyoutani ütéseibe. Nem lehetett könnyű elkapni, és el is bénázták jó párszor. Aztán következett a Karasunos fiúk félelme. Tooru nyitott. Mi vezettünk négy ponttal és lassan a húszasokba is értünk. Minden Toorun múlott most. Tooru feldobta a labdát, majd ezt követően ellőtte. Az pont a hálóra pattant, és úgy esett át a másik csapat oldalára. Ők sikeresen fogadták, majd pontot is szereztek maguknak. Rögtön ezután Sugawara-san jött fel a pályára egy csere gyanánt.  
  Az események pörögni kezdtek. Hol nálunk volt a pont, hol pedig Tobioéknál. Egy viszont biztos volt. Egyik fél sem állt meg, és nem gyengült a védelme. Jómagam csak figyeltem az eseményeket, és őszintén szólva nem tudtam Tooruról és Izumiról levenni a szememet. Olyan gyönyörűen játszottak és tisztán, hogy képtelen voltam nem őket figyelni. Mintha megszűnt volna a körülöttem lévő világ és csak ők voltak benne. Senki más. Izumi szépen fogadta a labdákat, amik felé mentek, és gyönyörűen ütötte át őket a másik oldalra. Tooru pedig a lehető legtökéletesebben adta fel a labdát a többieknek. Akármennyire is nem hiszi el, ő egy nagyon tehetséges feladó, és nem mindenhol van egy ilyen játékos a csapatokban. Emellett remek csapatkapitány is, hiszen ő hozta össze ezt a csapatot, ő állította fel őket és ő tette őket erőssé. Ők hatan, együtt erősek. 
  Ahogy mi is, úgy a Karasuno is bevetette egy titkos fegyverét. Míg mi felküldtük Kyoutanit, ők felküldték Yamaguchit, aki mindig megtudott minket lepni. Ahogy most is. Yamaguchi pedig pontot szerzett, a Karasunosok pedig majd kicsattantak a bőrükből örömükben. Hallottam a lelátóról, hogy páran azt kérdezik, hogy ennek miért kell ennyire örülni, hiszen csak egy pont. Igen, lehet, hogy az. Nekik. Viszont a pályán lévő személyeknek ez igenis nagy dolog. Egy pont mindent megváltoztathat, valamint egy pont igenis nagy dolog. Mert ők szerezték, és nekik ez sokat számít. Én már csak tudom, hiszen a mi csapatunk is ilyen.
Yamaguchi nagyon sok pontot szerzett a Karasuno csapatának, azonban egy idő után már mi se hagytuk magunkat. Tudni kell, hogyha bajban van a csapat, akkor Tooru mindig Izuminak ad fel, mert benne bízik a legjobban. Most azonban Watari volt az, aki Izuminak adott fel, hiszen nála biztos volt, hogy pontot szerez. Ő pedig egy gyönyörű pontot hozott a csapatának, ami miatt majd kicsattantam az örömtől. Ismét. Ezt követően pedig Tooru folyamatosan Izuminak adott fel, hiszen felkellett hozni magukat és ő volt az a személy, aki képes volt mindig pontot szerezni. Szinte az összes pontnál, amit szerzett Izumi a csapattársai felugrottak örömükben és én is nehezen maradtam a helyemen. Annyira izgatott voltam, hogy az nem mindennapi. A szívem hevesen vert, a tenyerem izzadt és meredten bámultam a pályát. Aztán megcsináltuk. Megnyertük a második szettet.