Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- 69 -

Szerelmes vagyok a Valami Amerikába. A filmbe is és a zenébe is.

___

Egy hónap telt el a történtek óta. Izuminak igaza volt, és minden maradt ugyanúgy, ahogy volt eddig is. Nem vetettük fel azt a bizonyos témát, és úgy érzem, hogy nm is szeretnénk már. Vége volt, elmúlt, megtörtént, ami megtörtént. Az élet ment tovább a maga módján. Számunkra elkezdődött a nyár, a végtelen szórakozás időszaka. Nagyon sok időt töltöttem a barátaimmal, de még többet Oikawaval. Úgy éreztem, hogy egyre jobban beleszerettem, már ha ez lehetséges. Ő tényleg egy olyan fiú, akinek csak az látja az igazi oldalát, aki nagyon jóban van vele. Igaz, velem is szeret piszkálódni, de tudja, hogy hol van a határ. Sose bántana meg szánszándékból és ezt jól tudom. 
  Nagyon sok programot csináltunk azóta a többiekkel. Voltunk strandon, sátrazni, kirándulni, moziban és még számtalan helyen. A lényeg egy volt, mégpedig az, hogy együtt voltunk. Volt, hogy csak átmentünk a másikhoz és csak szimplán voltunk és heverésztünk. Grillpartit is csinálunk Mattsunék hátsó kertjében. Nagyon jól éreztük magunkat akkor. Most pedig egy újabb esemény közeleg. Oikawa születésnapja. Elterveztük a születésnapját és a csapatot, valamint az apukáját hívtuk meg rajtunk kívül. Szerettük volna meglepni őt, és nagyon nehéz volt titokban tartani, hiszen mindig velünk volt szinte. De mégis sikerült anélkül elintézni mindent, hogy ő gyanút fogott volna. Szerettem volna neki egy különleges ajándékot adni, de semmi nem jutott eszembe. Először egy albumra gondoltam, de szinte mindig mindenki azt ad ajándékba. Gondoltam valami sportcuccra, de az is nagyon klisés lenne. Így teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem tudom mit adjak a barátomnak. Egy ajándékot kitaláltam, bár az is nagyon klisésre sikeredett. Vettem kettő szép bőrkarkötőt és bevittem egy ékszerészhez, és belegravíroztattam a kezdőbetűinket. Nem tudom, hogy mennyire fog neki tetszeni, de tőlem lesz és szerintem ez a fontos. Ezen kívül adok neki még csokikat és egy olyan montázst a képeinkből, ami be van keretezve. Nagyon szerettem azokat a képeket, amik a keretbe kerültek, és remélem, hogy ő is. A tortát Hanamaki anyukája intézte, ugyanis cukrász. Mattsun apukája rendezvényszervező, így segített nekünk a fontosabb dolgokban. Rettentően vártam már azt a napot, amikor végre meglephetjük, hiszen szerettem volna, hogy boldogan telne az a napja. 
  Oikawa nálam aludt azon a napon, amikor a születésnapja reggel volt. Nem szerettem volna olyat tenni, hogy eljátszom, hogy elfelejtettem a születésnapját, így felszerettem volna reggel köszönteni. Oikawa épp jött vissza a szobámba a fürdőből, és csak rövidnadrág volt rajta. Én egyből letámadtam és szorosan megöleltem.
  - Nagyon, de nagyon boldog születésnapot! Szeretlek! - öleltem magamhoz szorosan.
Éreztem rajta, hogy meglepődik, de hamar visszaölelt szorosan.
  - Köszönöm kicsim - adott puszit a fejemre mosolyogva.
  - Az ajándékod később adom oda, ha nem baj - néztem fel rá az ölelés közben.
  - Nem kellett volna venni semmit. Elég lett volna az is, hogy összebújva pihengetünk - szólt zavartan.
  - Téged szeretlek a legeslegjobban, Oikawa. Én tudom jól, hogy mennyire egy kedves és édes ember vagy, hiába szeretsz szemtelenkedni. Annyi szeretet van benned, mint égen a csillag. Szeretném, hogyha mindig mosolyognál, hiszen tudom, hogy miken kellett végigmenned régen. De már vége - adtam puszit a szájára - Szeretném ha mindig boldog lennél, és az amit adok, nem elég, de komolyan. Ha lehetne, akkor a csillagokat is lehoznám neked, annyira szeretlek. Annyi mindenben segítettél, és egyszerűen nem tudom szavakkal meghálálni. 
  - Jajj, ne már - harapott picit ajkába, miközben felfelé pislogott - Mondom, hogy nekem elég annyi is, ha itt vagy.
  - Tudom, de én akkor is szeretném veled éreztetni, hogy mennyire értékes vagy.
  - Már rég érezteted - puszilta meg az ajkaimat, majd összedöntötte a homlokunkat - Szeretlek.
  - Én is - mosolyogtam rá.
  - Mi lenne ha visszafeküdnénk az ágyba, benyomnánk a ventilátort és csak lennénk? - vetette fel az ötletet.
  - Nekem jó - néztem rá kedvesen.
Oikawa lehajolt, majd egy pici puszit adott az ajkamra, és szorosabban megölelt.
  - Ahj - sóhajtott mosolyogva - Annyira szeretlek, hogy el nem tudom mondani. Velem leszel mindig?
  - Mindig - szorítottam magamhoz.
  - Ígéred?
  - Ígérem.
  - Akkor jó - puszilta meg a fejemet.
  - Te is megígéred? - kérdeztem halkan.
  - Igen. Megígérem - mosolygott kedvesen.
Oikawa ezt követően lehajolt, majd adott egy csókot az ajkaimra.
  A délelőtt legnagyobb részét az ágyban töltöttük, miközben telefonoztunk vagy beszélgettünk. Igyekeztem Oikawanak szebbé tenni a délelőttjét, így a szokásosnál is többször pusziltam és csókoltam meg. Többször játszottam a hajával, és többször is bújtam hozzá. Láttam rajta, hogy jól esik neki a törődés, és tudtam is, hogy szüksége van a szeretetre, amit én meg is adok neki, ahogy tudok.
Késő délután volt, amikor megkértem Oikawat, hogy menjünk el sétálni. Persze ennek oka volt, mégpedig az, hogy elvittem őt arra a helyre, ahol a meglepetést csináltuk neki. Az ajándékom már ott volt, így azt nem kellett intézni. Oikawa nem igen értette, hogy miért hoztam őt ide, de amikor bevittem és a többiek előugrottak, Oikawa leblokkolt.
  - Mi ez? - kérdezte teljesen döbbenten.
  - Szerintem úgy hívják, hogy meglepetés buli - néztem fel rá mosolyogva.
  - Ezt te? - mutatott rám elképedve.
  - Nem csak én - mutattam Izumira, Mattsunra és Hanamakira.
  - Srácok! - szólt érzékenye Oikawa, majd a fiúkhoz rohant és egyszerre megölelte őket. 
  - Ennyi elég! - tolta el magától Izumi.
  - Csak még egy kicsit! - szorította magához Oikawa a fiúkat.
  - Szerelmem, megfojtasz - nyöszörögte Mattsun.
  - Bocsánat életem - húzódott el egyből Oikawa, majd végignézett Mattsunon - Miért nem a kék koktélruhában vagy?
  - Mosásban van - magyarázta Mattsun.
  - Francba - sziszegte nevetve Oikawa.
  - Boldog születésnapot, haver - nézett rá kedvesen Mattsun.
  - Köszönöm - nézett végig a fiúkon hálásan.
Oikawanak még egy kicsit magához kellett térnie, annyira meglepődött. Mindenki felköszöntötte őt, majd ezt követően nekiláttunk a tortának. Kinderes volt, és meg kell, hogy mondjam, rettentően finom! Hanamaki anyukája nagyon tehetséges. A torta után elkezdtük odaadni Oikawanak az ajándékokat. A csapattól közösen kapott egy pólót és egy röplabdát, amit mindenki aláírt neki. Mattsuntól egy két személyes jegyet kapott a wellnessfürdőbe, és kikötötte, hogy csakis vele mehet el. Ezen persze mindannyian elnevettük magunkat és el is képzeltük, hogy milyen lenne, ha ők ketten mennének el. Természetesen utána elmondta, hogy mi ketten menjünk Oikawaval. Hanamakitól egy ufós ágyneműhuzatot kapott, valamint egy ufós kis figurát, amitől Oikawa kis híján rosszul lett, annyira örült neki. Aztán következtem én. Amikor odaadtam Oikawanak az ajándékot, és meglepetten vette ki először a képet. Végignézte szinte az összes képet rajta majd utána elérzékenyülve adott egy puszit az ajkamra, és köszönte meg. Ezt követően kivette a karkötőket is és utána olyan szorosan megölelgetett hogy levegőt alig kaptam. Viszont ez nem igen tudott érdekelni, hiszen örült neki és ez volt a fontos. Az apukájától egy négy napos nyaralást kapott, ahova majd kettesben mennek el. Őszintén szólva nem bántam, hogy én, vagy Izumi nem megyünk. Kibírok annyi időt a barátom nélkül, és örülök, hogy az apukájával kettesben lehet majd. Jövő hónapban fognak majd menni valamikor, és Oikawa látszólagosan más nagyon várja és izgatott is.
  Oikawa születésnapi bulija késő estig tartott. Nagyon minimális alkohol volt a bulin, és maximum ha kettő pohárkával ittunk az egész este alatt. Miután mindenkitől elköszöntünk, én Oikawaékkal mentem haza, hogy ott aludjak nála. Miután lefürödtünk külön-külön, az ágyán heverészve beszélgettünk.
  - Tényleg nagyon köszönöm a mai napot - nézett rám hálásan, miközben megcirógatta az arcomat.
  - Megérdemelted - szóltam kedvesen hozzá.
Oikawa nem válaszolt, helyette csak megcsókolt. Lassú volt a csókja és óvatos. Csak később mélyítette el, és közben fölém mászott és megtámaszkodott fölöttem. Ott abban a pillanatban nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ketten vagyunk a világon. Oikawa finoman csókolt és közben egyik kezével megsimította az oldalamat és cirógatni kezdte. Nem tudom, hogy miképp, vagy hogyan történt az, ami ezután következett. Csupán ott voltunk és csak azzal foglalkoztunk, hogy ketten vagyunk.
  Oikawa az ajkaimról átvándorolt a nyakara, majd a kulcscsontomra is. A dolgok pedig ezt követően jöttek a maguk módján. Nem kellett szavakat használnunk ahhoz, hogy megbeszéljük mi is történjen a következő pillanatban. Csak tettük, amit a szívünk diktált. Oikawa rettentően törődött velem, minden egyes kis mozdulatomra odafigyelt, kellőképpen elérte, hogy a későbbiekben ne érezzek egy fikarcnyi fájdalmat se, én pedig élveztem minden egyes cselekedetét. Aztán, amikor a legfontosabb részhez értünk, minden jobb volt. Úgy éreztem magam, mintha minden más eltűnt volna a világról és csak mi ketten lettünk volna ott. Csak Oikawa és én. Csak én és Oikawa. Nem tudtam másra gondolni azon az estén, csak rá. Vagy egyáltalán nem tudtam semmire se gondolni, csak hagytam, hogy a dolgok történjenek, mi pedig élvezzük. Nem fájt. Semmi se fájt. Ott akkor éreztem magam a legszerelmesebbnek, és ezt semmi se tudta volna megcáfolni. Annyira szerelmes voltam abban a pillanatban Oikawaba, hogy a szívem majdnem kiszakadt a helyéről a boldogságtól, ahogy az övé is, hiszen éreztem. Éreztem minden levegővételét, minden reakcióját, minden szívverését és minden apró és magas hangot hallottam, amit az ajkai kiengedtek. Én szerettem volna Oikawat a legboldogabbá tenni azon a napon, de Oikawa ezt túlszárnyalta. Nem csak engem tett a legboldogabbá, hanem saját magát is. Minket tett a legboldogabbá és ez mindennél többet ért akkor.
  Másnap reggel úgy ébredtem, hogy a fejem Oikawa mellkasán hever, ő pedig a hajammal játszik. Fáradtan nyitottam ki szemeimet és ásítottam egyet.
  - Jó reggelt, babu - puszilt bele a hajamba, majd jobban magához szorított.
  - Jó reggelt - szóltam álomittas hangon, majd a kezemet átvezettem a testén és a hasánál fogva öleltem magamhoz őt.
A ruha azóta nem került vissza a testünkre, így mindenféle akadály nélkül érezhettem teste melegét.
  - Hogy vagy? - kérdezte kedvesen, miközben lenézett rám.
  - Jobban nem is lehetnek - adtam puszit fedetlen bőrére.
  - Tudod, - kezdett bele - tegnap este a legszebb születésnapi ajándékot kaptam tőled. Ennél jobb születésnapot el se tudtam volna képzelni. Köszönöm. Nagyon köszönöm - puszilt bele többször is a hajamba.
  - Én köszönöm - bújtam hozzá.
Oikawa csak elmosolyodott, majd magához szorítva élvezte a társaságomat én pedig az övét. Rettentően boldog voltam végre, hosszú idő után. És a nyár még csak most kezdődött el igazán.