Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- 27 -

Ettől féltem. Az ehhez hasonló kérdésektől, hogy ezekre majd válaszolni kell.
  - Csak összefutottam vele és Bokutoval az iskola előtt. Bokuto elment, hogy Oikawaval beszéljen, ő pedig maradt velem. És elmentünk meginni egy limonádét. Olyan nagy baj ez? - néztem kérdően Izumira.
  - Oikawa elment előbb, és velem beszélt Bokuto. Oikawa ne tudd meg mennyire fájóan hívott fel, hogy Kazukival látott. Tudod te egyáltalán, hogy annak a srácnak milyen híre van? - szidott le, az előttem ülő fiú.
  - Tudom, mivel elmondta, hogy miket híresztelgetnek róla az emberek - válaszoltam neki.
  - Oikawa aggódik, és félt. Nagyon. Én pedig nem akarom, hogy azzal a gyerekkel találkozgass - hangjában érezhető volt az aggodalom, valamint a komolyság.
  - Nem is ismered Izumi! És csak egy limonádé volt! - sóhajtottam fel frusztráltan.
  - Nézz rá. A gyerekre rá van írva, hogy bárkit megbaszna aki lány, és elmegy előtte! - engedte el a hangját Iwaizumi.
  - Lehet, hogy félre ismered. Nem tűnt rossz embernek. 
  - Miért is véded őt ennyire? - vonta fel Izumi a szemöldökét, miközben felállt. 
Ahogy felállt, mellkasával nekem ütközött, így nekem hátrébb kellett állni.
  - Nem védem, csak olyan normálisnak tűnt, és ennyi... - magyarázkodtam.
  - De igen, véded! Mindegy - rázta meg a fejét, majd sóhajtott - Szombaton bekéne jönnöd, hogy gyakoroljunk a meccsre. Megkaptuk a tornateremhez a kulcsokat.
  - Szombaton nem jó - nyeltem aprót. Mi lesz, ha megtudja?
  - Miért, hol leszel?
  - Kazukival ta...
  - Nagyszerű - forgatta meg a szemét, miközben félbeszakított - Szóval inkább elmész vele randizni, - mondta gúnyosan a randi szót - minthogy velünk, barátaiddal legyél. Értem.
  - Most miért vagy velem ilyen? Próbálok túllépni Oikawan! - emeltem meg minimálisan a hangom.
  - Egy hímringyóval? - röhögött ki.
Ez nagyon szarul esik. A gombóc egyre jobban nő a torkomban. Miért beszél így velem?
  - Csak túl akarok rajta lépni. Miért kell ezért bántani?
  - Mivel mondjuk ha megbánt, hozzám jössz sírni? - nézett rám értetlenül.
  - Menj el - szóltam halkan. Szarul esik, nagyon - Menj el, légy szíves! - néztem rá könnyes szemekkel.
Az utóbbi időben egy rossz szótól képes vagyok sírni, erre ilyeneket mondd?
  Izumi szó nélkül indult el az ajtó felé, azonban ott megállt, az utolsó pillanatban. Kezét a kilincsre helyezte, majd csak állt, mint aki vár valamire.
  - Menj már ki... - erősnek kellett mutatnom magma, hiszen nem akartam, hogy gyengének lásson.
  - Olyan buta vagy - hallottam hangjában, ahogy kedvesen mosolyog - Komolyan kinézed belőlem, hogy ilyeneket mondok? - fordult felém kedves mosollyal.
  - Most akkor végképp húzz el! - ragadtam meg a párnámat, majd felé emeltem.
  - Úristen, egy párna! Most mi lesz velem? - játszotta meg a félelmét.
  - Menj már ki! - csuklott el a hangom, ahogy éreztem, hogy a szemem egyre jobban könnyesedik.
  - Nem gondoltam komolyan. Sose mondanék neked ilyeneket. 
  - Mégis megtetted - vágtam neki a párnát, amit ő sikeresen elkapott.
  - Ha szeretnél, randizz vele. Viszont egy dologra kérlek. Vigyázz magadra, jó?
  - Nem... - haraptam az ajkamba - A francba is! Én veletek akarok lenni, mert nagyon jól érzem magam veletek! - néztem rá fájóan.
Hogy is gondoltam ezt? Elmegyek egy idegen fiúval randizni? Az oké, hogy bízom enne, de az nekem többet ér, hogy velük legyek pár órát, mint Kazukival egy teljes napot.
  - Sajnálom, hogyha ennyire komolyan vetted az előbbit, nem úgy akartam - sóhajtott nagyot.
  - Ezért itt alszol. És közös programot csinálunk ma este - néztem rá mérgesen.
  - Úgy készültem - mutatott az ágyam melletti táskára, melyben feltételezhetően a cuccai voltak.
  - Menj a fenébe, Iwaizumi Hajime, hogy szórakozol velem! - kaptam fel az összes párnát, majd mindet hozzávágtam.
  - Az Iwa-chan is megteszi - célzott arra, hogy az előbb a teljes nevét mondtam - Na vegyél vissza, engedd, hogy megöleljelek, meséld el, hogy milyen napod volt, végül engedd a legjobb barátodnak, hogy megszeretgessen - mosolygott rám egy sóhajtás mellett.
  - Nem. Érd el, hogy engedjem magam - dugtam ki a nyelvem rá.
Izumi ekkor egy sóhajtás mellett vette elő a telefonját, majd kezdett el benne kutatni.
  - Most mit csinálsz? - néztem rá kérdően, miközben az ágyra álltam. 
  - Egy pillanat és megvan - beszélt lassan, miközben keresgélt - Áh, meg is van - mosolygott ördögien, majd felém mutatta, max fényerőn a telefonját.
Ahogy megláttam azt a képet, mely a telefonon volt, majdnem dobtam egy hátast. Sőt, szinte a levegő is megállt bennem.
  A képen Oikawa volt, fürdőnadrágban. Édesen mosolygott, miközben Iwaizumival selfie-ztek. Oikawa haja a szemébe lógott, izmai pedig csodásan festettek, felsőtestével együtt. 
  - Ha szeretnél még látni, akkor nincs harag - húzta ki magát büszkén.
Na ezzel most megfogott, de nagyon. Ennek, hogy lehet egyáltalán ellenállni?
  - Várj, asszem még pucér kép is van - esett gondolkozóba, majd visszaemelte magához a telefont.
Egy pucér kép, Oikawa Isten Tooruról? Na nem. Ez már sok lenne, és szerintem még a szívem is megállna.
  - Szóval? - jelent meg egy újabb gúnyos mosoly az ajkán.
  - Nem szeretnék róla meztelen képet látni - hunytam le a szememet, miközben sóhajtottam.
  - Jó, mert nincs róla. Hála az égnek. Na, jössz akkor? - tára szét nekem a kezét.
  - Te gyere ide - szóltam morcosan, majd kitártam a karomat.
Izumi csak mosolyogva megrázta a fejét, majd elém sétált. Amilyen gyorsan csak tudom, megöleltem őt, így feje a mellkasomba fúródott.
  - Nagyon finom a parfümöd, [Név]. Viszont mindjárt megfulladok a melleidtől...
  - Juj, ezer bocs - szabadkoztam, majd elengedtem, s lenéztem rá.
  - Hiányzik? - kérdezte hirtelen.
Tudtam jól, hogy kire gondol. Nagyon is jól.
  - Hiányzik, igen. És visszaszeretném kapni, mégis az egyik részem elakarja őt engedni, és továbblépni. Tudod, képtelen vagyok elfelejteni. Hiába tette ezt ellenem. Tudom, hogy megbánta.
  - Jó. Akkor szombaton majd tudasd vele, jó? - bökte meg a fiú a hasamat.
  - Mindenképpen! - mosolyogtam rá őszintén - Vagyis majd megpróbálom tudatni vele. Nem tudom, hogy mennyire fog sikerülni...
  - Szerintem sikerülni fog - vont vállat, majd lehúzott az ágyról.
  - Izumi? - pislogtam a fiúra.
  - Szeretnél egy ölelést? - nézett le rám, semleges tekintettel.
Nem válaszoltam neki. Hogyne akartam volna?
  Közelebb léptem, majd fejemet a mellkasába nyomtam, miközben a hasánál megöleltem őt. Izumi kezeit a vállamhoz helyezte, majd ott ölelt magához szorosan. Jólesett, hogy megölelt, hiszen hiányzott ez az érzés.
  - Milyen napod volt a suliban? - dünnyögtem magam elé.
  - Elment igazából. A matekot kikaptuk - húzódott el.
  - Nem akarom tudni - szegeztem le a tekintetem.
  - Pedig hármas lett, ami szerintem nem olyan vészes - vont vállat.
  - Hármas? - néztem rá hirtelen - Komolyan hármas lett? Én rosszabbra számítottam - szeppentem meg.
  - Hát de látod mégis ennyi lett. Egyébként tesin röpiztünk, és igazából semmi se volt. Oh, várj, de - nevette el magát Izumi - Oikawanak ma szerelmet vallott egy lány. Már alapból nem volt szimpatikus, amikor elé állt. Én közben ittam a vizemet.
  - És? - kérdeztem nem túl nagy kedvel. Neki mindig szerelmet vallanak a lányok, hiszen népszerű.
  - Amint elmondta a szokásos szöveget, hogy így meg úgy bejön neki, Shittykawa közölte vele, hogy neki más jön be, és más is tetszik. Erre a csaj felkapta a vizet, bár... - nevetett - ...szó szerint. Megfogta a vizemet, és az egészet Shittykawa fejére borította, majd elment.
  - Szegény már. És csak ezért? De mire számított a csaj? Hogy nem is ismeri, de majd viszonozza? Jó ég... - forgattam meg a szememet.
  - Csak nem féltékeny vagy? - mosolygott rám az előttem álló fiú.
  - De, minden téren - sóhajtottam - Amúgy meg, nem lett baja? Vagy nem fog megfázni?
  - Áthúzta a tesi ruháját, szóval nem hiszem - vont vállat - És neked? Mit csináltál?
  - Felkeltem délben, aztán elmentem a sulihoz, és ott találkoztam a két fiúval. Szerintem a többit tudod.
  - Igen, mivel mondtad. Szóval akkor mit szeretnél csinálni? - ült le az ágyamra.
  - Ezt inkább nekem kéne kérdezni, mivel te vagy itt nálam - néztem rá kevesen - Szóval? Mit csináljunk?
  - Nekem mindegy, tényleg.
Végül megállapodtunk abba, hogy nézünk pár filmet, és csinálunk kaját. 
  Megnéztünk pár vígjátékot, valamint megcsináltuk a kedvenc ételemet, ami nem más volt, mint tejszínes csirkés penne. Nem tagadom, eléggé jól megcsináltuk. 
  Ahogy ezekkel a dolgokkal végeztünk, már este lett. Külön-külön elmentünk fürdeni, majd ahogy ezzel megvoltunk, mind a ketten az ágyamon ültünk, és beszélgettünk a sötétben.
  - A szüleid?
  - Apa ma nem igazán jön haza szerintem, és anya se. Anya dolgozik valószínűleg, apa meg...Inkább hagyjuk.. - halkultam el.
  - Jó, nem fogom kérdezgetni - halkult el - Holnap akkor jössz suliba, igaz?
  - Igaz - bólintottam rá - És Kazukinak is megmondom, hogy nem akarok vele menni. Igazából nem is tudom, hogy mit gondoltam, akkor, amikor igent mondtam neki.
  - Most ne emészd ezen magad - sóhajtott egyet - Lemondod és, kész. Csak megfogja érteni.
  - Remélem - kezdtem el birizgálni az ujjamat - És vele mi a helyzet?
  - Egyfolytában arról nyavalyog nekem, hogy miképp hódítson vissza - forgatta meg a szemét a fiú - Mintha nekem kéne mindent megmondani neki, és élettelen lenne.
  - Ez édes. Mind a kettőtök részéről - nevettem el magam visszafogottan.
  - Szóval? Hogyan tud téged visszaszerezni? Mit tegyen? - nézett rám Izumi.
  - Nem tudom. Semmi se jut eszembe. Nem tudom, hogy mit szeretnék, vagyis nem tudok neked erre a kérdésre válaszolni.
  - Kár - ült le a földön heverő matracra - Pedig már vártam, hogy sorold a dolgokat.
  - Hát azokat várhatod - mosolyogtam rá, majd elterültem az ágyon - Fáradt vagyok - sóhajtottam aprót.
  - Aludjunk akkor?
  - Akarsz?
  - Hát nem vagyok a legéberebb jelenleg - ásított egy nagyot.
  - Akkor alvás - húztam magamra a takarót, hogy ne fázzak éjjel.
  - Jó éjt, [Név] - dünnyögte Izumi.
 -  Jó éjt, Izumi - suttogtam, majd ezt követően ellepett az álmosság, teljesen.