Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- 49 -

Ott ültem, és képtelen voltam felfogni azt a helyzetet, hogy Oikawa ott áll velem szemben, mérges pillantásokkal. Rám dühös? Esetleg Izumira? Vagy egy teljesen kívülálló személyre? Nem tudom. És erre csak akkor kapok választ, ha kinyitom a számat.
  - Oikawa? - ejtettem ki vékony hangon fiú nevét.
Ő nem válaszolt, csak közelebb jött, és folytonos mérges pillantásokkal illetett.
  - Szólalj már meg - kérleltem őt - Komolyan megijesztesz. Rám vagy mérges? Nem beszélünk napok óta, mégis mit csináltam, amiért mérges vagy rám? - csuklott el a hangom, és tényleg kezdtem megijedni. 
  - Igaz? - kérdezte dühtől eltorzult hangon.
  - Mi? - szeppentem meg.
  - Az a rohadék komolyan ezt csinálta?
  - Oikawa mi...
  - Igaz, hogy apád megütött?! - ordított rám, ezzel megszakítva a mondatom.
Összerezzentem, és remegve húzódtam hátrébb az ágyon. 
  - Muszáj kiabálni? - kérdeztem remegő hangon.
Megijesztett. Komolyan megijesztett ott akkor, abban a pillanatban.
  - Válaszolj már! - kiabált újra.
Remegő ajkakkal próbáltam megszólalni, de egy hang se jött ki a torkomon. Aztán képes voltam pár szót kinyögni végre. 
  - Félek tőled...
Oikawa arcizmai ekkor ellazultak, tekintete pedig sokkal gyengébb volt.
  - Babu - szólt halkabban - Apád megütött? - térdelt le az ágy elé, velem szembe.
  - Miért kellett kiabálni? Muszáj volt? Szerinted nem kiabálnak velem eleget? - lett könnyes a szemem.
  - Válaszolj, kérlek...
Aprót bólintottam, miközben lenyeltem könnyeimet.
  - Minden igaz, amit Iwa-chan mondott? - ismét bólintottam a kérdésére - Gyere ide... - szólt gyengéd hangon.
  - Nem haragszol? - néztem rá keservesen.
  - Miért haragudnék?
  - Veszekedtünk - szóltam nehezen.
  - Gyere ide, - hagyta figyelmen kívül a szavamat - had öleljelek meg.
Szó nélkül másztam le az ágyról, majd estem bele Oikawa ölébe, aki megtartott engem. Ahogy megéreztem meleg, és gyengéd ölelését, megtört az álarcom. Keserves zokogásba kezdtem, miközben görcsösen kapaszkodtam Oikawaba.
  Elegem volt a valóságból, elegem volt az emberekből, elegem volt a sok fájdalomból, elegem volt a sok bántásból, elegem volt a félelemből, elegem volt a megfelelésből, elegem volt, hogy mindig én vagyok a rossz.
S ott jelenleg, a barátom karjaiban éreztem meg a teljes biztonságot, melyre mindig is szükségem volt. Ő volt az egyetlen, aki eltudta érni, hogy biztonságban érezzem magam, mindenféle veszély nélkül.
  - Sajnálom, hogy nem voltam itt veled. Akkor nem történt volna meg... - szorított magához, miközben a hátamat simogatta - Sírd ki magad. Itt leszek veled. Nem megyek el mellőled. Sírj ameddig csak akarsz, én itt leszek neked. Ha kell holnap reggelig is itt leszek - szorított magához minden erejével.
Levegőt kapkodva húzódtam el, és kezdtem törölgetni a szememet.
  - Hercegnő - fogta Oikawa két keze közé az arcomat. Én nem látta őt tisztán a fátyol miatt, mely szemembe költözött - Itt vagyok, jó? Többet nem megyek el, vitázzunk bármennyire is. Sajnálom, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet - szólt nehezen - De mostantól minden más lesz. Minden - simogatta meg az arcomat - Iwa-chan elvitte Harut hozzám. Amíg anyukád el nem válik, addig nálam leszel. Jó?
  - Nem fogok zavarni? - kérdeztem nehezen.
  - Nem - rázta meg a fejét - Te sose zavarsz, és így mindig veled lehetek, és biztonságban magam mellett tudhatlak. Mondd, nem fáj semmid?
  - A karom csak.
  - Jó, akkor ott vigyázok majd. A szombati dolgokat majd megbeszéljük, de nem most - hajolt közelebb, majd puszit adott a számra - Szeretlek, [Név].
  - Én is téged... - szóltam halkan, majd homlokomat az övének döntöttem.
  - Itt vagyok, jó? Nem fog többet bántani senki - ölelt magház jobban, miközben a homlokunk még össze volt tapasztva, és közben az ajkait az enyémre nyomta.
Ott ültünk Izumi szobájában, miközben Oikawa erősen magához ölelt engem, s ajkait az enyémekre nyomta. Lassú puszikat adott a számra, miközben egyre jobban szorított magához.
  - Megcsókolhatlak? - suttogta ajkaim közé, mire apró bólintottam.
Oikawa ekkor lassú csókba kezdett velem. Kezdtem úgy érezni, hogy eltűnnek a bajaim, és csak ő van számomra az egész világon.
  Csókja lassú volt, és minden érzelmet belevitt. Nem dominált, csupán szerette volna, hogyha eltereli a figyelmemet. És sikerült neki. Sikerült neki akár csak pár másodpercre, de elterelni a figyelmemet.
Annyira jó volt, hogy ismét vele lehettem, és már nem haragudott.
  - Elviszlek hozzánk, jó? - simogatta meg az arcomat.
  - Jó... - bólintottam.
  - Nálunk annyi szeretetet adok neked, hogy belefulladsz, jó?
  - Jó...
  - Nálunk megmutatom neked, hogy mennyit is jelentesz nekem, jó?
  - Jó - bólogattam.
  - Gyere - állt fel, majd engem is felsegített.
Oikawa mindvégig kedves volt velem. Miközben kiértünk az utcára, ő elengedte a kezemet.
  - Gyere a hátamra - nézett le rám.
  - Mi?
  - Mássz a hátamra, jó? Biztos fáradt vagy, és nem szívesen gyalogolsz. A cuccod meg addig hozom - szólt, majd a táskát átfogta a nyakán.
  - Biztos? - néztem rá érzékenyen. 
  - Igen. Gyere, babu - állt nekem háttal
  Lassan másztam fel a hátára, és kulcsoltam a kezemet a nyaka köré, ő pedig a combomnál tartott magához szorosan. 
  - Nem vagyok nehéz?
  - Dehogy vagy - dobott fel kicsit, hogy könnyebben tudjon fogni. - Jó így? - kérdezte kedvesen.
  - Igen. Nagyon jó - bújtam hozzá, miközben magamba szippantottam az illatát.
Oikawa elindult velem, és pedig a vállán pihentettem a fejemet, és párszor apró puszikat adtam a füle mellé, vagy a nyakára. Jó volt vele lenni, jó volt közel lenni hozzá. Biztonságban éreztem magam.
  Amint elértünk a fiúhoz, ő letett, majd maga elé engedett a házba. Bent Izumi ült és tévét nézett.
  - Apa? - kérdezte egyből Oikawa.
  - Elment vissza dolgozni - nézett felénk a legjobb barátom - Minden okés?
  - Nem, nem minden - válaszolt helyette Oikawa - Nincs minden rendben, szóval kérlek ne válaszolj ilyet. [Név] itt fog majd maradni, míg el nem rendeződnek a dolgok. Ha így jó neked is.
  - Nekem jó. Tudom, hogy itt biztonságban van. Nálam is az lennél, de na. Azért Oikawa más - sóhajtott mosolyogva Izumi - Haru ott van - mutatott a szőnyegre, ahol a kiskutya aludt.
  - Kösz, Iwa-chan. Mindent - lépett elé Oikawa.
  - Ugyan - legyintett a kezével - Most megyek, ha nem baj. Gondolom kettesben akartok lenni - emelte ki a kettesben szót.
  - Jó jó - veregette meg a vállát Oikawa.
  - Majd írj - ölelt meg gyorsan Izumi, majd magunkra hagyott.
Ahogy Izumi elment, Oikawa cselekedett. Hirtelen kapott fel az ölébe, majd ezt követően a kanapéra fektetett és csiklandozni kezdett.
  A nevetés hirtelen szakadt ki a számon, és próbáltam barátom kezét elnyomni az oldalamról, de semmi esélyem nem volt erre. Ő csak csiklandozott, csiklandozott, és csiklandozott. Nem törődve azzal, hogy lassan megfulladok a nevetéstől.
  - Ál..Állj már..le! - kérleltem nevetve.
Oikawa hirtelen hagyta abba, majd hosszasan megcsókolt. Csókja érzelmes volt és szenvedélyes. Minden érzelmét belevitte abba a csókba, miközben oldalamat kezdte el simogatni.
  - Megszeretnélek csókolni máshol is - suttogta meleg leheletével az ajkamba, mire aprót nyeltem - Annyira, de annyira hozzád szeretnék érni, rendesen is. Nem csak az ajkaidat csókolni. De tudom, hogy ez neked rossz. Mégis belebolondulok lassan, hogy nem érhetek hozzád... - fúrta a fejét a nyakamba.
  - Csináld akkor - szóltam halkan, miközben ujjaimat barna tincseibe vezettem.
  - De rossz neked...
  - Tudom, hogy nem akarsz bántani vele - szorítottam őt magamhoz, ezzel a fejét egyre jobban a nyakamba nyomva.
  - Biztos? - suttogta, s közben meleg lehelete csiklandozta a bőrömet.
  - Biztos - szóltam halkabban, miközben egyik kezemet pólója alá vezettem, és a gerince vonalát kezdtem el simogatni, és éreztem, hogy a hideg kirázza őt.
Oikawa nem szólt semmit, csak átadta magát az érzéseinek. Ajkait gyengéden a nyakamra vezette, majd lassan csókolni kezdte. Különös érés járta át hirtelen a testemet. Éreztem, hogy a forróság átjárja a testemet, és egyre jobban szorítottam őt magamhoz. 
  Ajkai lassan siklottak végig nyakamon, egyre több helyre hintve csókokat. A bizsergő, de egyben kellemes érzés nem maradt abba. Oikawa meleg lehelete fokozatosan érintette bőröm, közben pedig teljes súlyát rám helyezte. Percek elteltével ajkai megmaradtak egy ponton, és ott tartva gyengéden szívni kezdte bőrömet. Az ajkamon akaratom ellenére is egy nagyon apró sóhajtás szakadt ki, s kicsit belemartam barna tincsei közé.
  - Tetszik? - suttogta bőrömbe. 
Aprót bólintottam, mire visszaengedte ajkait a nyakamra, és egy másik pontot kezdett el kényeztetni. Ajkai lassan mozogtak, én pedig egyre jobban éreztem úgy, hogy szerelmes vagyok belé. Szerelmes vagyok a személyiségébe, a tetteibe, a kinézetébe, mindenébe. 
  Oikawa az egész nyakamat végig csókolta, több helyen pedig megszívta, de olyan helyeken, ahol más nem láthatja. Borzasztóan élveztem minden egyes percet ebben a fél órában, melyben barátom azzal töltött, hogy nekem boldogságot okozzon. Mikor ezeknek a perceknek végük volt, Oikawa a mellkasomra hajtotta a fejét, és mellém feküdt, miközben magához ölelt. Ujjaimmal barna tincseit kényeztettem, miközben ő arról mesélt nekem, hogy milyen csapatok ellen fognak játszani majd a Megyei Döntőben.
  - Majd ha visszajöttünk a kirándulásból, akkor azután pár nappal lesznek majd a versenyek. 
  - Tudom, hogy ti lesztek a legjobbak.
  - Remélem - sóhajtotta - Egyébként Iwa-chan elmondta.
  - Mármint mit?
  - Ushiwakat - válaszolta.
  - Oikawa, én...
  - Nem - szakított félbe - Ne magyarázkodj. Nincs baj. Megértem, hogy miért nem akartad elmondani, és nem fogok emiatt most vitázni veled, és később se. Van ennél nagyobb gond is szerintem. Nem mondom azt, hogy elfogadóm őt, mert nem szeretnék vele jóban lenni. De nem fogok hisztizni, se semmi - bújt hozzám egyre jobban - Ez olyan jó, amit a hajammal csinálsz - szólt halkabban.
  - Szeretlek Oikawa - szóltam hirtelen.
  - Én is szeretlek téged, [Név]. Rettenetesen - nézett fel, majd adott egy csókot az ajkamra - Szeretnél csinálni valamit? Azon kívül, hogy velem lenni? - mosolygott rám, mire elnevettem magam.
  - Nem is tudom. Neked van ötleted?
  - Őszintén? - bólintottam - Lenne. De várok rá, míg te is szeretnéd, és nem sietem el a dolgot.
Kedvesen néztem rá, és magamhoz öleltem jobban. 
  - Pihenjünk, jó? Hosszú napod volt, és holnap iskola van - ajánlotta fel.
  - Rendben - csókoltam meg a fejét, mire ő hozzám bújt.
Boldog voltam, amiért minden rendbe jött Oikawaval, és itt volt velem. S amikor a kirándulásra gondoltam, mely pár nap múlva lesz, boldogság töltött el. Azonban, az a kirándulás amit én vártam, össze se lehet hasonlítani azzal, ami igazából történt. Hisz a kellemes kirándulás, egy borzalmas emlékbe ment át számomra. 

___

Annyira tökéletes ez a srác, és annyira kis édes, a kis cukorbabám😟
Annyira szeretném, ha létezne 😟
Komolyan szerelmes vagyok lol