Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- 72 -

Az első hét szinte egy szempillantás alatt eltelt. Megismerkedtünk az elsőévesekkel, és sok ismerős volt közöttük. Kindaichi és Kunimi is az Aoba Johsaiba jöttek, így a régi sulinkból kezdett ismét összeállni a társaság. Nagyjából. Mindenesetre egész jól kezdődött az idei évünk. Mindenki be volt zsongva, amiért harmadéveske lehettünk, de Kabakura-sensei próbált minket kordában tartani, hogy ne szabaduljunk el. Az elsőéves lányok párszor megkörnyékezték Oikawat, de ő többször is közölte velük, hogy van barátnője és nem szeretne más lánnyal semmilyen kapcsolatban sem lenni, páran leálltak. Azonban mindig lesznek olyan emberek, akiket nem érdekel, hogy a másik boldog párkapcsolatban él, próbálkozni fognak. Nekik csak gratulálni tudok, hogy ennyi eszük van. 

  A tanárok elkezdték a tanítást, és egyre jobban kezdenek már most hajszolni minket, ugyanis idén érettségizünk és azt lekell tenni valahogy. Oikawaéknak is elkezdődött az idei röplabda edzés, és gőzerővel hajtanak felfelé és egyre tehetségesebbek is. Mindenki próbálja kihozni magából a maximumot és továbbfejleszteni a képességeit. Oikawanak pedig megparancsoltam, hogy nem erőltetheti túl magát, mert akkor nagyon megharagszom rá és nem csak én. Tényleg mérges leszek rá, ha ugyanazt eljátssza, mint a tavalyi év végén. Nem szeretném újra átélni azt az időszakot és a többiek sem.
Az első hét pénteki napján a fiúk engedélyt kértek arra, hogy bent maradhassanak gyakorolni iskola után. Volt pár dolog, amit meg kellett beszélniük, én pedig úgy döntöttem, hogy bent maradom velük. Nem akadályoztam őket és addig is elfoglaltam magamat. 
  Miután vége lett a sulinak, mi elindultunk a tornaterembe a fiúkkal, ahol már ott volt Mattsun és Kindaichi és egy lánnyal beszélgettek. A lánynak gyönyörű, vállig érő, barna haja volt, szemei zöldek voltak, nagyon szép alakja volt és olyan 176 cm biztos, hogy volt.  Ahogy közelebb értünk, Mattsun úgy lépett hozzá közelebb, majd nevetve egy puszit adott a fejére. Kezdtem sejteni, hogy kihez is van szerencsénk.
  - Hello - köszönt először Izumi, amikor odaértünk hozzájuk.
Az ismeretlen lány felénk fordult, majd egy nagy mosollyal az arcán intett nekünk, miközben köszönt.
  - Sziasztok! Köszönöm, hogy itt lehetek én is veletek az edzésen. Rin vagyok, Matsukawa barátnője. Örülök, hogy megismerhetlek titeket! - szólt mosolyogva - Sokat hallottam már rólatok, és fénykép alapján nagyjából tudom, hogy ki kicsoda - nézett rajtunk végig - Te vagy Oikawa - mutatott a barátomra - Te Iwaizumi - mutatott legjobb barátomra - Te pedig [Név]! - mutatott rám mosolyogva.
  - Bingó! - csettintett Oikawa nevetve - Mattsun is mesélt már rólad, de a szemét nem mutatott még be nekünk.
  - Mivel másik városban él, ezért nem gondolod, hogy kicsit nehéz lett volna? - vonta fel Izumi a szemöldökét.
  - Ugyan, a lényeg, hogy megismertelek titeket élőben is! Örülök, hogy nem vagyok egyedül lány - nézett rám kedvesen.
Zavartan néztem Rinre, mert sajnos lehet ő abban a tudatban él, hogy képes leszek vele összebarátkozni. De ami azt illeti, mióta Reia itt hagyott, nem igen tudok lányokkal, sőt nagyon senkivel se szoros barátságot kötni. Szeretnék, nem szeretnék, az mindegy. Nem tudok.
  - Mi lenne, ha elmennétek nekünk jégrémért? - vetette fel az ötletet Mattsun, majd kivett némi pénzt a pénztárcájából - Állom mindenkinek.
  - Hányat hozzunk? - vette el a barna hajú lány a barátjától a pénzt, majd biztos helyre tette.
  - 14. Vegyetek magatoknak is.
  - Hé, szerinted elbírják hozni? - nézett rá Oikawa.
  - Létezik olyan, hogy szatyor, Oikawa - nézett rá furán Mattsun.
  - Nem lesz baj, elhozzuk - néztem a fiúkra, majd Rinre néztem, aki mosolyogva biccentett, hogy induljunk. 
Ő elindult én pedig előtte odaadtam a cuccomat Oikawanak, hogy ne keljen magammal vinni.
  - Milyen messze van innen a bolt? - kérdezett rá Rin.
  - Olyan öt percre. Mattsunnal nem szoktál ilyen helyekre járni, amikor nála vagy?
  - Nem igen, hogy őszinte legyek - sóhajtott - Akkor inkább nála vagyunk. Tudod, nagyon megörültem, amikor Matsukawa mondta, hogy a baráti társaságában van még egy leányzó.
  - Miért? - néztem rá furcsán.
  - Tudod - szólt kicsit zavartan - Ne haragudj ezért, de elég furcsán fog hangzani. Matsukawa mesélt rólad, és tudom, nem lett volna szabad, de mi mindent elmondunk egymásnak. És tudom, semmi közöm az otthoni helyzetedhez és máshoz sem, de ő pont ezért akart minket bemutatni egymásnak.
  - Mattsun elmondta neked, hogy mi volt apával, Reiaval és Kazukival? - néztem rá kicsit haragosan.
  - El, sajnálom - szólt halkabban - Viszont okkal. Tudod, nekem kiskoromban meghaltak a szüleim és egészen 14 éves koromig a nagybátyámnál éltem. 15 éves koromban kerültem át anyukám testvéréhez, aki most jött haza sok év után Európából és azért nem tudott engem befogadni, mert kint volt munkája. Mindezt azért mondom el neked, mert én is tudok rólad, valamint szeretném, hogyha tudnád, nem vagy egyedül - nézett le rá.
  - Nem igazán értelek, hogy őszinte legyek. 
  - Mindig csendes és visszahúzódó voltam, éppen ezért nem voltak soha igaz barátaim. Egyszer beletartoztam egy baráti társaságba, ahol rajtam kívül még három lány volt. Ők azonban nagyon csúnyán átvertek, megszégyenítettek és rátettek egy lapáttal, hogy lelki beteg legyek. Szóval tudom, hogy milyen az, amikor a barátaid elárulnak és emiatt nem vagy képes senkiben sem bízni - nézett maga elé, majd folytatta - Otthon se volt rózsás a helyzet. Miután elmúltam 13, a nagybátyám elveszítette az állását és inni kezdett. Egy ilyen nagyobb ivászata után megerőszakolt - mondta ki, mintha egy kis semmiség lenne - Nem csak próbálta tényleg megtette. Én pedig akármennyire is próbálkoztam, nem tudtam semmit senni ellene. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert erősebb volt. Minket lányokat nem azért teremtettek, hogy az erőszakos férfiak ellen védekezzünk, éppen ezért szörnyű, hogy valaki képes ilyet tenni a gyengébbik nemmel. Lehet nem voltál erre kíváncsi, de elszerettem volna mondani neked annak az okát, amiért megakarlak ismerni és barátkozni szeretnék veled. Engem Matsukawa hozott ki a gödörből és miatta tudok még a mai napon is mosolyogni és nevetni. Nekem egy olyan ember, mint neked Oikawa. Rengeteg mindenben segített és nélküle nem lennék sehol. Nem erőltetem rád, ha nem szeretnél velem barátkozni, csak kérlek egy esélyt adj, hogy bebizonyítsam, nem minden ember ugyanolyan - nézett rám érzékenyen - Tudom milyen, amikor magadra maradsz és nem találod a kiutat a sötétből.
Szinte levegőt is elfelejtettem venni, amiatt amit Rin mondott nekem. Ő valószínűleg rosszabb dolgokon ment keresztül, mint én. És szeretne a barátom lenni, annak ellenére, hogy milyen sebeket szerzett a múltban. Én pedig szeretnék egy igazi lánybarátot. Hiába vagyok képtelen megbízni egy ugyanolyan nemű emberben, mint én, ő szeretne a barátom lenni. Holott tudja jól, hogy mennyire nehezen bízom meg az emberekben. Mattsun elmondása szerint, Rin egy nagyon szerethető ember, és nagyon boldog amiért az életében lehet. És kezdem látni, hogy miért.
  - Sose volt igazi lánybarátom, szóval én benne vagyok abban, hogy barátkozzunk, de nem ígérek semmit - néztem rá zavartan.
  - Ahogy szeretnéd, úgy lesz! - nézett rám izgatottan - Istenem, ha tudnád mennyire féltem ezeket elmondani neked, de mégis elakartam, hiszen tudtam, hogy te képes vagy megérteni és átérezni.
  - Nagyjából igen.
  - Megadjuk egymásnak az elérhetőségeinket? - szólt izgatottan és már elő is vette a telefonját.
Rin tényleg egy bohókás, szerethető lány. És remélem képes lesz ledönteni a falaimat és a barátnőm lenni.
  Miután megvettük a jégrémeket, visszaindultunk a fiúkhoz. Rinnel végigbeszéltük az utat és miután odaadtuk a fiúknak a jégrémet, leültünk a tornaterem szélére és beszélgettünk. Beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. Közösen nevettünk, néztük a fiúkat, ahogy edzenek, beszélgettünk a fiúkról is, ami komolyan jól esett a szívemnek, hiszen nagyon sok ideje ne volt már olyan barátom, akivel a fiúkról beszélhettem volna. 
Az edzés végeztével elköszöntünk a többiektől és Rintől még egy ölelést is kaptam, ami nagyon jól esett. Izumi kocsival vitt haza engem és Oikawat, és én Oikawaval szálltam ki, ugyanis ma nála aludtam. Oikawaval külön-külön lefürödtünk, majd az ágyban még beszélgettünk. Elmondtam neki a történteket, ő pedig őszintén örült annak, hogy egy normális és kedves lánnyal sikerült elkezdenem barátkozni. És hogy őszinte legyek én is örültem ennek, hiszen hosszú idő után úgy éreztem, hogy végre nekem is lehet egy igaz barátnőm.