Ígérem |Oikawa × Reader - Befejezett|

- 12 -

Reggel fáradtan keltem fel. Nem, nem a testem volt a fáradt. Hanem a testemben tartózkodó lelkem. Ez volt a legfáratabb. Hogy mitől? Szeretném elmondani, akár felsorolni is, azonban nem olyan egyszerű ez az egész.
  A telefonomra néztem, mely felül zölden villogott, ezzel jelezve, hogy értesítések jöttek az éjszaka folyamán.  Felnyitottam a telefont. Pár Messenger üzenet, Facebook, valamint Instagram értesítés. És 2 hívás Oikawa Toorutól. Mit szeretne, reggel 9 órakor?
Kicsit még ébredeztem, majd tárcsázni kezdtem a fiút. Nem kellett sokat várni, hogy felvegye.
  - Jó reggelt, Hercegnő! - szólt egyből bele, hatalmas boldogsággal - Mesélj nekem szépen, hogy aludtál? Minden rendben van? - kérdezte kedves hangon.
A reggeli fáradságom ellenére, kellemesen hatott rám a hangja. Az a hang, amit oly' annyira szeretek.
  - Kicsit fáradt vagyok, de minden rendben van. Veled mi újság? - dőltem vissza az ágyamba.
  - Semmi különös. Iwa-channal vásárolok be, az esti bulira. Viszont van valami, ami nincs rendben.
  - Huuh? Mi? Baj van? - kérdeztem aggódva.
  - Hiányzol... - szólt szomorkás hangon, mire a szívembe melegség költözött.
  - Te is nekem, Oikawa...
  - Már várom az estét, hogy lássalak. Mondd. Szerinted megoldható, hogy velem legyél este?
  - Mármint, ezt hogy érted?
  - Hát együtt leszünk. Együtt iszunk, együtt táncolunk. Csak te, és én - beszélt kedves hangon - Oh, lekell tennem. Iwa-chan már csúnyán néz rám. Lehet segítenem kéne neki - nevette el magát kínosan Oikawa - Majd beszélünk. Sziaaaa! - húzta el a szót, és várt, hogy elköszönjek.
  - Szia, Oikawa - mosolyogtam a telefonba, majd letettem azt.
Nagyot sóhajtottam, majd kikeltem az ágyból. Arra még van időm, hogy kiválasszam az esti ruhámat, szóval azzal nem lesz gondom.
A napom olyan hamar elment, hogy észre se vettem, hogy itt az este.
  A nap folyamán anyának segítettem, valamint megírtam a jövő hétre feladott leckéket. Nem mondanám, hogy unalmas volt a napom, mert nem. Apa nem igazán jött haza, amit furcsálltam. Nagyon is.
  Estére már javában kiválasztottam, hogy mit is veszek fel. Mivel jó idő volt, és nem is volt hideg, ezért lazább ruhára esett a választásom. Egy comb középig érő fekete szoknyát, valamint egy szürke spagettipántos pólót vettem fel. Mindezek mellé kivasaltam a hajamat, majd dezodort is fújtam magamra, valamint parfümöt is. Sminket nem tettem fel, hiszen úgy gondoltam, hogy nincs rá szükségem. A lábamra felkaptam az Old Skoolomat, majd a telefonom, és egy kisebb oldaltáska indultam el Izumiék házához. 
Ahogy kiléptem a házunkból, arcon csapott a kellemes meleg, mely a tavasz miatt volt csak. Egyből Izumiék háza felé vettem az irányt. Nem lakott messze tőlem, de azért kellett sétálni.
  Útközben párszor meglestem a telefonomat, de egyetlen üzenet se érkezett, egyik fiútól se. Nem értettem, hogy ez miért volt. Azt még megértem, hogyha Izumi nem küld nekem semmiféle üzentet, de hogy Oikawa se, az eléggé meglepett. Főleg, hogy reggel, ahogy indított. Most meg semmi. Mintha nem is ismernénk egymást. Pedig már vártam azokat az üzeneteket, hogy mikor érek már, legjobb barátja házához. Mindenesetre írtam mind a két fiúnak, hogy elindultam otthonról, és 10, vagy esetleg 20 perc múlva már Izumi házánál leszek. A helyzet az volt, hogy Oikawa fent volt, ám nem nézte meg, amit írtam neki. Izumi 8 órája volt elérhető, szóval nem bízom abban hogy pont most néz majd meg az üzentemet.
  Kevesebb, mint 20 perc alatt el is értem Izumi házát, ahonnan már eléggé erősen hallatszott ki a zene, valamint az alkohol szag is nagy mennyiségben tódult ki a házból. Ez tényleg egy nagy buli, és úgy érzem, hogy meg lesz az iskolában visszhangja.
Oikawa még mindig fent volt, ám az üzenetemet nem látta. Furcsa. Általában mindig visszaír nekem egyből, hogyha írok neki. Lehet, hogy baj van? Nem. Nem gondolhatok egyből a legrosszabbra. Biztos csak úgy felejtette a telefont, hogy belépve volt a Messengerbe. 
  Ahogy beléptem az udvarba, kisebb tömegek álltak kint, illetve csoportok. Ezek a csoportok hol kettesével, hármasával, vagy esetleg több taggal álltak, különböző helyeken. Ismerős hangokat hallottam meg, valamint a hozzájuk tartozó embereket is hamar megláttam. Izumi és Oikawa ott álltak Izumiék lépcsője előtt, mely a bejárati ajtóhoz vezetett. Ketten voltak. Se többen, se kevesebben. Izumi kezében már láttam a jól megszokott cigarettát, s azt, ahogy elszív belőle egy leheletnyit. Azonban az teljesen lesokkolt, hogy Oikawa kezében is egy ugyanilyen szál volt, és boldogan szívogatta, miközben a Messenger fénye, valamint mintája rajzolódott ki a telefonján. Szóval mégis fent van, csak nem ír vissza.
  Közelebb érve, egyből megszólítottam a két fiút.
  - Sziasztok! - köszöntem hangosan, hogy jól hallhassák, a zene ellenére is.
  - Szia [Név] - köszönt kedvesen Izumi, majd egy mosolyt is küldött felém. Viszont az a mosoly nem volt teljesen őszinte. Mintha egy aprócska baj lett volna abban a mosolyban.
  - Hello-Hello - fordult felém Oikawa, majd közelebb is hajolt, és mielőtt észbe kaptam volna, egy puszit adott a számra.
Izumi egy fekete pólót viselt, rajta egy szürke, cipzáros, valamint kapucnis pulcsival, melyen a cipzár nem volt összezárva. Egy fekete, térd fölé érő rövidnadrág is volt rajta. Látszott rajta, hogy ő most nem bulizni akar, csupán mások szórakoztatására csinálta eme bulit. Míg ő ebben a szettben volt, addig Oikawa egy szürke inget viselt, melyen apró kockák voltak, alul pedig egy fehér, feszülősebb nadrágot, aminek a szárát feltűrte. Haja tökéletesen állt, mint mindig. Egyszerűen rohadtul jól nézett ki. Viszont egy baj volt.
  Őszintén bekel valljam, hogy csalódtam benne. Tudniillik, hogy Izumi már egy ideje szívja a cigit, és rajta eddig sose éreztem azt a büdös füst szagot. Viszont Oikawan igen. Olyan illata volt, mintha minimum 20 szálat elszívott volna azon az estén. Kellemes parfümje illatát elnyomta a füst szaga.
  - Nem is mondtad, hogy cigizel - szólaltam meg kínosan.
Láttam Izumi tekintetén, hogy legszívesebben elmenne most, mert érzi, hogy Oikawa nem megfelelően fog válaszolni.
  - Csak bulikban szoktam - közölte velem mosolyogva.
Na, kár volt megszólalnia. Az alkohol csak úgy áramlott ki belőle.
  - Mióta tart a buli? - néztem Izumira, és teljesen figyelmen kívül hagytam Oikawa szavait.
  - 1 órája - szívott a cigibe, majd abba az irányba fújta, ahol senki se tartózkodott.
  - 1 órája tart ez az egész, és te már részeg vagy? - kértem számon a barna hajú fiút.
  - Ugyan [Név] - sóhajtott egyet - Nem vagyok részeg, csak ittam picit.
  - Izumi, beszélgethetnék vele? Kettesben?
Izumi bólintott, majd megsimogatta a karomat, és egy másik társasághoz igyekezett. Ketten maradtam az általam szeretett fiúval.
  - Tedd le - utaltam a cigarettára.
  - Hah? - kérdezett vissza, miközben beleszívott a szálba.
  - Ne szívd, légy szíves. Nem szeretném, hogy cigizz. Ez nem te vagy, Oikawa. Nem rosszból mondom és nem is azért, hogy irányítsalak téged. Mindössze tudom, hogy te nem ilyen vagy - mondtam el őszintén.
  - Semmi bajom nem lesz tőle - mosolygott, közben ismét beleszívott, majd a számhoz tartotta - Gyerünk, szívj bele. 
  - Mi? Nem! - rántottam el a fejemet - Én nem szeretnék cigizni. Még a füstöt se bírom!
  - Nagy kár - vont vállat, majd teljesen elszívta a cigit, és eldobta.
  - Reggel megkérdezted, hogy mit szeretnék csinálni amikor itt leszek a bulin. 
  - Ja. És? - nézett le rám, eléggé homályos tekintettel.
Részeg. Nem fogja fel, hogy mit mondok neki.
  - Mennyit ittál? Őszintén Oikawa. Őszintén - szóltam kissé fájó hangon.
  - Öt kisebb pohár,  60%-os vodkát. Egy sört. Kettő 72%-os tátrateát, valamint kettő pohárka unicumot. Oh, és lehet még lehúztam egy nagyobb pohár jagermeistert - vont vállat, és hirtelen elnevette magát.
Te szent ég! Ennyi mindent összeivott, és még sincs rosszul. Csodálkozom, hogy egyáltalán van még gyomra.
  - Olyan részeg vagy, hogy azt se tudod felfogni, hogy én álok előtted, igaz? - mosolyogtam rá fájdalmasan - Aggódom érted!
  - Mondtam Iwa-chan, hogy nem itta...[Név],- javította ki magát - hogy nem ittam sokat - forgatta meg a szemét.
  - Beszélgetni szerettem volna veled, és kettesben lenni - beszéltem nehezen hozzá, hisz tudtam, hogy a mai este folyamán, mi már nem fogunk kettesben beszélni, se lenni.
  - Nem kérek a rinyálásból ma este. Tudod mit? - támaszkodott neki a korlátnak, mely a lépcső mellett volt, de majdnem leesett róla - Hozok ki kettő... - mutatott négyet az ujjával - ...pohár vizet. Megisszuk. Attól jobb lesz neked?
  - Egy üveg vizet hozol. Meg valami kekszet. Ide leülünk. Nem is - javítottam ki magam - Hátra, ahol senki se zavar. Te szépen elkezded enni a kekszet, és inni a vizet. Ha hányni kell, akkor szólsz nekem, jó? - néztem rá aggódva. Hiába bántott, hogy leitta magát, nem akartam, hogy rosszul legyen - Elmegyek veled valahova, ahol kiengedheted magadból az alkoholt. Jó? - simogattam meg az arcát.
  - Jó, jó - akaratoskodott, nem túl meggyőzően.
Egyáltalán felfogja azt, amit mondok?
  - Oikawa - szólítottam meg.
  - Huh? - nézett le rám, homályos tekintettel.
  - Szeretlek - néztem a szemébe.
Itt ekkor, őszintén bevallottam neki, amit érzek iránta. Hiába volt egy teszt, akkor is.
  - Én is szeretem magamat - mosolygott rám, majd kibontakozott a szorításomból, és befelé igyekezett.
Ott akkor, abban a pillanatban teljesen megalázva éreztem magam, és a könnyek csak gyűltek a szememben. Ott akkor, nem akartam mással lenni, mást látni, csak Izumit.
  Egy hangos rovaj zökkentett ki a gondolkodásomból, ami mögülem jött. Egyből megfordultam, homályos tekintettel, s azt a fiút láttam magam mögött, akivel lenni szerettem volna. Tekintete szinte már sokkot volt, és 100%, hogy hallotta, amit Oikawaval beszéltünk.
  - Izumi... - néztem rá meggyötörten.
Sok volt ez. Oikawa sose viselkedett velem ennyire távolságtartóan. És részeg is volt. Cigizett is. Konkrétan visszautasított.
  - Megölöm - szólt idegesen, majd a pohárra nézett, mely törötten hevert a földön.
Közelebb léptem hozzá, majd szorosan megöleltem őt, mire ő egyből visszaölelt.
  - Hé, nincs baj - suttogta idegesen.
Nem voltam nyugodt. Abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy kár volt eljönni abba a buliba. És akkor még nem is tudtam, hogy később mi fog rám várni, az este folyamán...