Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 17. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

~~~

3 hete se járok ide, de már megyek az igazgatóiba. Ha ezt anya és apa megtudja... Leszedik a fejem.
Nem baj, majd visszanő. Xddd.
Bementünk az irodába. Nem nagy kunszt. Van egy kanapé, egy fotel, egy dohányzóasztal és Nádas asztala. Mi Baluval helyet foglaltunk a kanapén. Zalán meg a fotelban. Mi egymás kezét fogva gyilkos pillantásokat löveltünk Zalán felé, aki az igazgatótól kapott zsebkendővel törölgette az orrát. Jó nagyot rúgtam.
- Akkor meséljetek. - mondta Nádas és helyet foglalt a székében. Állát az összekullcsolt kezére tette, úgy várta, hogy elmeséljük mi történt.
Zalán össze vissza hazudozott, hogy ő csak beszélni akart velem erre én orrba rúgtam. De mi Baluval elmondtuk azt is, hogy nem hagy békén, folyton zaklat... És, hogy az orron rúgás csak egy tornagyakorlatnak indult, hogy megelőzhessem azt a borzalmat, amit Zalán megtett volna. Csók. Brrr...
- Réka kap egy szaktanárit. Zalán pedig egy igazgatóit. Most mehettek.
- Igazgatóit? - horkant fel. - Legutóbb azért kaptam igazgatóit, mert piát hoztam a suliba.
- Igen, emlékszem rá. De most zaklatsz egy két évvel fiatalabb lányt és...
- Baszki, jó, hogy rendőrt nem hívnak. - forgatta a szemét és kiment a szobából. Ingerülten beccsapta az ajtót. Még jó, hogy nekünk is ott kéne kimenni. Amúgy bakker... Életem 1. Szaktanáriját ma kaptam. Durva...
Felmentünk a terembe, ahol már nagyban zajlott a matek óra. Idő közben ugyanis becsöngettek. Amúgy miért pont matek?
Mindenki felkapta a fejét az érkezésünkre. Érdeklődve nézték rák. Persze, hogy Levi meg Marci beszámolt nekik mindenről. Vagyis mindenről, amiről tudtak.
"Mi történt?" "Mit kaptatok?" "Amúgy ki az a Tóth Zalán?" ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kaptunk az osztálytársainktól, de egyikre se tudtunk válaszolni, ugyanis Göncz Jutka tanárnő a képünkbe mászott.
- Hol voltatok?! Miért késtetek?! Igazolás?!
- Hosszú tanárnő, hosszú... - sóhajtott fel Balu. - Az igazgatói irodában voltunk és gondolom majd az igazgató asszony igazolja.
- Khm. Értem, rendben. Üljetek a helyetekre. - mondta és visszafordult a táblához. Jaj neee! Lineáris függvények. Én ezt nem értem. Ezt se.
Amúgy kész csoda, hogy Göncöl szekér nem cseszett le. Ezt a napot is megéltük. Hurrá.
Óra után elmeséltük a sztorit, úgy dióhéjban. Mindenki olyan rendes volt... Suli után egyedül indultam el haza. De Balu elkapott.
- Komolyan gondoltad, hogy nélkülem mész haza?
- Nem. Csak kíváncsi voltam mikor kapsz el. - mosolyogtam rá.
- Most. - mosolygott vissza és... Megcsókolt. Ú... Érzelmekkel téli csók volt, az biztos. Azt hittem elájulok. Mondjuk közben alaposan elgondolkodtam. Miért csókolt meg?
- M-Miért csókoltál meg? Nincs itt senki, nem kell áltatnunk.
- Miért kéne áltatni? Együtt vagyunk.
- Mi? Komoly? - vidultam fel.
- Na a. Nincs többé álkapcsolat. Se félkapcsolat. Csak mi ketten. - mondta és megint megcsókolt.
- Erre vártál? Balhé rá? - kérdeztem, miután elváltal ajkaink.
- Nem. Gondoltam, ha már mindenki tud az álkapcsolatunkról, miért legyen áll? Mindent úgy csinálunk, mint, ha valóban járnánk. És most... Járunk. - mondta én meg a nyakába borultam. Na végre!
- Egyébként megértem, hogy nem akartad elkapkodni a dolgot... De most már végre együtt vagyunk!
- Igen, igen... - sziszegte kínosan.
- Van valami amiről tudnom kéne? - néztem rá érdeklődve.
- Semmi. - mondta és adott egy puszit. Összekulcsolt ujjakkal, egymás kezét fogva indultunk haza.
Egy perc sem telt el... Hirtelen krákogást hallottunk magunk mögül. Megpördültünk és akivel szembetaláltuk magunkat az nem volt más, mint... Vanda!
- Ó, Vanda! Köszönöm, hogy megmentettél. - borultam a nyakába.
- Semmiség. De igazából Balu mentett meg. Vagy te magad...
- De te hívtál. - mosolygott rá Balu.
- Tényleg, hogy volt? - kérdeztem izgatottan. Balu pedig mesélni kezdett. Épp Marcival és Levivel beszélgetett az aulában, amikor Vanda futott oda hozzájuk. Elég ijedt fejet vágott. Most leírom a visszaidézett párbeszédet.

- Balázs! Baj van! - kiabálta Vanda.
- Mi az? Bezárt a pláza?
- Nagyon vicces... Réka és Zalán odakint... Baj van, siess!

Több se kellett Balunak, már rohant is kifelé. Akkor ezért ért oda ilyen hamar...
- És miután szóltam Balunak, Nádas hoz mentem.
- Nagyon jól tetted. - tette Vanda vállára a kezét Balu. Amitől a lány szemmel láthatóan elvörösödött. Hékás! - Ha nem jön ki, úgy szét vertem volna Zalán fejét, hogy még az orvosok de tudják összevarrni.
- Köszönöm mindkettőtöknek. - öleltem meg őket. Aztán leválltam, mert elérkeztem az én utcámhoz.
Anya főzött. Apa sehol. Bence sehol.
- Anya! Megjöttem!
- Szia kincsem. - kiabált ki a konyhából.
- Apa?
- Elment Bencéért.
- Pompás. Tudnánk beszélni?
- Persze. - jött elő végre.
- Elég komoly dolog.
- Ó. Akkor gyere üljünk le. - mondta és lehuppantunk a kanapéra.
- Oké. Huh. Van egy barátom és kaptam egy szaktanárit. - mondtam. Anya tátott szájjal meredt rám.
Mindent elmeselem neki. Mindent.
- Azta. Ne haragudj, hogy nem szoktam veled beszélgetni. Mostantól sokat fogok. Nekem bármit elmondhatsz. - mondta és megölelt.
- Köszi. - mondtam. Aztán szippantottam egyet a levegőbe. Fúj! Mi ez? Anyának van ilyen szaga vagy... - Anya, valami ég.
- Basszuskulcs! A muffin. - kiáltott fel rémülten. Felpattant és a konyhába szaladt. Én meg lestem a kanapéról. Be is vertem a könyököm a dohányzóasztalba, de mindegy... A muffinért megérte.
- Figyelj csak... Ha már van egy barátod, szeretnénk megismerni.
- Te már ismered. Apának meg nem nagyon szeretném elmondani. Tudod mi volt múltkor?
- Persze, de már megbékélt. És különben is! Balázs aranyos fiú.
- És őrült helyes...
- És őrült helyes. - bólogatott anya nevetve. - De mondom. Mindenképp át kéne hívnod. Esetleg most szombaton?
- Öhh izé... Nem tudom, majd még kérdezem. De először írd alá a szaktanárit!
- Tényleg miért is kaptad?
- Mert megrúgtam Zalán orrát és órákig tartott a vérzés.
- Gratulálok Réka. Megkapta az a mocsok. De órákig?
- Ja. Szerintem elszakadt egy ér vagy mit tudom én, nem értek ehhez, tavaly hármas voltam bioszból...
- Menj fel a szobába! Ha apádék is hazajöttek szólok.
- Oké. - mondtam és az ellenörzőmmel együtt felmentem a szobámba.

~~~

Na helló. Még mindig nincs vége a napnak, de sietek a folytatással.
Köszönöm a 328 megtekintést, nagyon sokat jelent. 🤗❤️
Írjátok meg komiba, hogy ti kaptatok-e már szaktanárit, és ha igen akkor miért. Kíváncsi vagyok.
Amúgy a lényeg... Réka és Balu összejött végre. Vajon örökké tartó szerelem lesz az övék? 😏😍