Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi KÜLÖNKIADÁS 2. 💜 Kirándulás

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

                             ~~~

- Nem baj. - mosolyodtam el és felkaptam a táskámat.

MISKOLC - TISZAI PÁLYAUDVAR

- 9.b! Leszállás! - kiabálta Kántor.
- Mindenki leszáll. Ez a végállomás. - mondta neki egy fiatal nő. Kántor még csak le se szarta, elkezdett minket számolni.
- 9,10,11... Valaki hiányzik. - fogta a fejét.
- Gabika a WC-n van. - mondta Gergő. - De nyugodtan ott hagyhatjuk. Majd holnap felszedjük. - fűzte hozzá, mire mind felnevettünk. Kivéve Hannát, Norbit és az ofőt.
- Itt vagyok. - mondta Gabija. Azta! Szerintem ez az első alkalom, hogy beszélni hallom. 😯
- Akkor mind megvagyunk. Szabolcs is. A csomagok is. Gyerekek is. Én is. Mehetünk. - beszélt magában Kántor. - Gyerünk Gyerünk! Ott áll egy busz. Az visz minket Aggtekekre.
- Mér most nem ott vagyunk? - kérdezte Balu.
- Ez Miskolc. - mondtam. Aztán felfogtam mit mondtam. Te jó ég. Ez Miskolc. A hely ahol felnőttem. Vagyis... Félig. Ledermedtem.
- Réka! Gyere! - kiabált nekem Szabolcs.
- Egy pillanat csak... - néztem körbe. És konkrétan könnybe lábadat a szemem. A nagy tégla épület (pályaudvar), a Miskolci villamos, Miskolci taxik, Miskolci emberek. Te jó ég. 😯
- Réka!
- Megyek már. - motyogtam. Felszálltam a buszra. Egyes helyek voltak. Lecsaptam magam egy üres helyre. Megbántam. Levi ült mögöttem. Egész úton rugdosta a székem. De nem direkt. Csak nagy a lába és nem fér el. Végül megettem az egyik szendvicsét, és Dominik hatrafordult egy zacskó puszedlivel. Úgyhogy abból is vettem párat.
Aztán megérkeztünk Aggtelekre.
- Leszállás! - kiabálta Kántor. Mind leszálltunk és csomagokkal a kezünkben vártuk a szobafelosztást.
- Várjatok itt! - mondta az ofő és elment. Szabolcs vigyázott ránk. Kántor 20 perc múlva jött vissza. Már mindenki a fűben ült, nem bírtuk állni. Ilyen lusta társaságot...
- Figyelem! 4 kulcs van. Azaz 4 faház.
- De a 14 nem osztható 4-el. - mondta Dani. Vagy Domi. Ajj. Sose tudom!
- Észlény. A 14-ből kettő felnőtt. Ők külön szobában lesznek. Nyilván. - forgatta a szemét Kitti.
- Jaaa...
- A felosztás. Réka, Hanna, Vivi és Kitti. - dobott nekünk egy kulcsot. - Marci, Balázs, Levente és Gergő. Valamint Dani, Dominik, Norbert és Gábor. És én Szabolccsal leszek.
- Ki az a Szabolcs? - kérdezte Marci.
- Kitti apukája. A kísérőnk. - magyaráztam meg.
- Jaaa, vágom már.
- Na gyerünk! Keressétek meg a faházatokat és rendezkedjetek be. Majd ebédnél találkozunk az étkezőben ami ott van. - mutatott egy kicsit távoli épületre. Mindenki szétszóródott. Kitti, Vivi, Hanna és én az 1-es faházhoz mentünk.
- Ez lenne az. - állt meg az ajtó előtt Kitti.
- De gagyi. - bukott ki Viviből. Hát egyet értek. 😐
- Lehet, hogy belülről szebb. - reménykedtem.
- Miért lenne? - emelte fel a szemöldökét Hanna.
- Talán azért, mert nem látjuk kívülről. - mondta Kitti szórakozottan és kinyitotta az ajtót.
- Belülről is gagyi. - mondta Vivi és ledobta a kis bőrödjét az egyik ágyra. Mind elhelyezkedtünk és berendezkedtünk.
- Még van 2 óránk ebédig. Mit csináljunk? - kérdezte Kitti.
- Beszélgessünk. - mondtam. - Nem nagyon szoktunk. Ahhoz képest, hogy már egy éve osztálytársak vagyunk, alig tudok valamit rólatok.
- Mit akarsz tudni? - kérdezte unottan Vivi.
- Mindent.
- Oké. Füleki Vivien vagyok. 15 éves. Az öcsém Dénes beléd van zúgva. Felvették a suliba, úgyhogy minden nap látni fogod.
- Mi?
- Ki az a Dénes? - kérdezte Hanna.
- Éppen ezt akartam kérdezni. Honnan ismer? - nézett rám Kitti.
- Vivi húga. És Bence iskolájába jár.
- Ki az a Bence? - kérdezte Hanna.
- Az öcsém.
- Na folytatom! Régen imádtam rajzolni, nevetni, YouTube videókat nézni... De miután túl voltam 3 kapcsaton feladtam az életet és csak úgy vagyok. - mondta Vivi. És akkor most síri csönd. - Na! Azért megszólalhattok. Nem olyan gáz. Nem akarok öngyilkos lenni vagy ilyesmi. Csak stílust akarok változtatni.
- Mégis hogy?
- Ammm... Egy barátnőmre akarok hasonlítani. Ribanc, de...
- 8 hónap alatt volt 3 palid. Plusz mínusz 1. Épp elég nagy ribancnak tartanak az emberek. Ha miniszoknyában, haspólóban és vakolattal a fejedben akarsz élni, akkor ne számíts ránk. - mondta Kitti.
- Nem azt mondtam, hogy olyan ruhákat akarok. Hanem hogy a barátnőmre akarok hasonlítani.
- Miért? Ő hogy néz ki? - kérdeztem.
- Menő. Fekete cuccokban jár meg minden.
- Ó. - bólintottam - Zorka és Nándi is ilyen. Először féltem tőlük. Sőt. Nánditól még most is kiráz a hideg. Mi az a sok fülbevaló?
- Ja tényleg. Ők is olyanok. Ezt úgy mondják, hogy EMO.
- Nem mondod? - nézett rá Kitti tipikus "nem vagyunk hülyék" arckifejezéssel.
- Jó, oké. Menjünk tovább. Hamár lelkizünk akkor...
- Jó. Én jövök. Súlyos dolgokról szeretnék nektek mesélni. - mondta Kitti.
- Mi van már?
- Huh. Én...
- Igeeen...
- Én süket vagyok a bal fülemre.
- Mi?!
- Mióta?
- Ez nem is igaz!
- De igaz. - kérte ki magának. - Nem is süket, de... Rosszul hallok. Szinte semmit. Ha a másik fülem nem lenne...
- De, hogy lett rossz a füled? - kérdezte Hanna.
- Biztos azért, mert sokat kiabálsz. - mondta Vivi.
- Vivien!
- Jó, bocs. De akkor miért?
- Nem tudom. Csak így jött.
- És mikor jött? - kérdeztem.
- Tavaszi szünet alatt.
- Uh.
- Oké. Tovább. Réka! Mondj valamit!
- Ömmm... Mit?
- Nem tudom. Mi bántja a lelked?
- Nekem? Nem tudom. Semmi.
- Biztos? Balu? Fanni? Kristóf?
- Nem, semmi. Én teljesen jól vagyok.
- Okké. Akkor Hanna.
- Hát én... Nem tudom elmondhatom-e.
- Mondd csak! Köztünk marad.
- Oké. De... Nem kérek a sajnálatból, nem akarok csöndet és ne nevessetek ki miatta.
- Nyugi. Elmondhatod. - mosolyogtam rá biztatóan. Én sejtettem, hogy miről lesz szó. Vagyis inkább mikről.
- Én ugye az anyukámmal élek. Khm. Azért, mert apukám már nincs.
- Jaj. - szaladt ki Vivi száján.
- Khm. Anyával eldöntöttünk, hogy Győrbe költözünk és ott folytatom a gimit. Ezt az évet meg végig járom. De utána megyek el.
- Mi?! Ez komoly? Miért nem mondtad el? - nyaggatták a lányok.
- Á. Gondoljátok, hogy máshogy bántatok volna velem, mert elmegyek? Ugyan már! Senkit se érdeklek.
- Lehet. Attól függ, mikor találtad ki. Na mikor?
- Még szeptemberben. - mondta Hanna. Én lesütöttem a szemem. Emlékszem. Nem is azt mondta, hogy az apukája miatt. Hanem miattam. Miattam is. Ajj. Akkor ez most hogy van? 😐
- Jaj, Hanna. És ha mi kérünk meg, hogy maradj? - nézett rá boci szemmel Vivi.
- Nem.
- Ajj. Pedig már kezdtelek megkedvelni. - mondta Kitti. Mind felnevettünk.
- Oké. Akkor körbeértünk, mindenki volt. - mondta Vivi. Én gyanúsan végig mértem. Meg akartam szólalni, de Kitti megelőzött.
- Vivi! Mondd el!
- Mit? - kérdezte Hanna. Ő nem tudja. Én tudom. Vivi tudja. És szerintem Kitti is rájött.
- Ömmm... Réka tudja. Csak Hanna nem tudja.
- De mit?!
- Na! Elmondom. Izé. - kezdte Vivi - Én Török Dáviddal járok.
- Ammeg ki?
- Na jó! - csattant fel Kitti. - Én tartom a szám. Réka szintén, hisz én se tudtam, hogy tudja. Vivi és Dávid titkolja, Hanna meg azt se tudja ki a csávó. Ez ötünk titka ugye?
- Aha. Meg a szüleimé, az ő szüleié és Dénesé.
- Ja igen. Réka udvarlója. Szóval ez egy 7 pecsétes titok amit 10 ember tud. Mondjuk egy titok nem titok, ha kettőnél több ember tud róla, de... Ez egyszer úgyis ki fog derülni. - mondta Kitti és nyitotta az ajtót.
- Gyertek ki! Nézzünk körül!
Körülnéztünk a környéken. Vagyis én vezettem körbe őket. Vannak kis és nagy faházak. Mi a kicsikben vagyunk amik sokkal... Gagyibbak. 😂
Van játszótér meg egy hotel. Fel nem fogom miért nem oda mentünk.
Mint már mondtam, voltam itt egy párszor. Többször volt olyan, hogy itt is aludtam. Egyszer anyával, apával és Bencével egy nagy házban 3 napig. Egyszer egy judo táborban voltam. Még kicsi voltam. Egy ugyanilyen kis faházban voltam, ha jól emlékszem. Az egyik régi barátnőmmel. Mi is volt a neve? Valami L... Laura talán? Nem! Vagy... Lilla? Nem! Hé! Megvan! Luca. De hogy milyen Luca arra nem emlékszem. Na szóval. Lucával voltam az egyik házban. Este, takarodó után sunyiban fennmaradtunk. És az ő pónis kártyájával játszottunk. Igen. Pónis kártya. De jött valaki, eldugtuk a kártyát. Másnapra elfelejtettuk és ott maradt. Azóta nem mentünk vissza. De már tuti észre vették és ellopták. Vagy kidobták. Milyen furcsa emlékeim vannak.
Meg még arra emlékszem, hogy egyszer egy nagyon távoli rokonom elhozott ide. Vele a hotelben aludtam. Szóval ennyi. Vissza a jelenbe!
Van egy játszótér meg egy étkező. Bementünk az étkezőbe. Már az ikrek, Norbi és Gabika ott volt. Végül megjött a többi fiú is, a felnőttek kíséretében. Kezdődhet az ebéd. Miután megettük Kántor azt mondta, hogy kapunk fél órát pihenni meg emészteni. Aztán indulunk túrázni...

~~~