Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 29. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

                               ~~~

Az egész suli előtt kell énekelnem. Istenem én félek...
Nem akartam kimenni de muszáj volt. Bizonyítani akartam. Úgyhogy hajrá. Felálltam és elindultam a színpad felé. Fanni feje vörös volt a dühtől. Még egy ok amiért énekelnem kell.
- Sziasztok. Most jöjjön a Halo Beyoncétol. - mondtam és elkezdtem énekelni. Először csukott szemmel (szokás szerint) aztán kinyitottam a szemem és teljesen beleéltem magam a dalba. A dal közben igyekeztem kizárni kb. 90 szempárt, és tátott szájat. Balázs támogatóan mosolygott, mellette Marci tátott szájjal magyarázott Balunak. Hátul Kristóf (aki elkapott) úgy bámult rám, mint akit lefagyasztottak. Nagyon sok fiú amolyan "ki ez a csaj?" nézéssel és tátott szájjal bámult engem. A lányok többségének "mázlista" arckifejezése is elárult mindent.  Mindenkinek tetszett a hangom. Kivéve egy embert. (lányt.) Fanni. Olyan csúnyán nézett rám hogy azt nem tudom leírni. Valaki féltékeny... De nagyon! Amikor véget ért a dal akkor mindenki tapsolni és fütyülni kezdett. Ilyen jó? Lementem a színpadról és Balázs felé rohantam. Ő is felém jött. Tudjuk mi van ilyenkor a filmekben ugye? Egymás karjába omlunk és ő megpörget. Hát...
Nem teljesen ez történt, de hasonló volt. Most már mindenki minket nézett.
- Jól van. Köszönjük a 3 diáknak a fellépést. - mondta Nádas. - Most jön a tánc. Jó szórakozást.
Mindenki a tornaterem felé rohant. Úgyhogy mi is. Később rájöttem hogy ott van megtartvs az igazi buli.
- Ja várj! A dzsekim a széken hagytam. - mondta Balu aki mellettem menetelt.
- Menj vissza érte. Én megyek Vandával. - mondtam és odamentem Vandához.
- Szia Réka. Nagyon jó voltál. - mosolygott rám.
- Köszi. Figyu. Nincs kedved holnap indulni a kis selejtezőn?
- Ugyan már! Én? Ráadásul 1 nap alatt? Esélytelen. - mondta.
- Ó. Pedig segíthetek. - ajánlottam fel kedvesen. Olyan jó kedvem volt, hogy még ezt is elvállaltam volna. Pedig már rég elmondtam arról, hogy Vandát énekelni tanítsam.
- Perpillanat ne velem foglalkozz. - mondta és a fejével hátra felé bólogatott. Én megpördültem és csak annyit láttam, hogy Fanni Baluval beszélget. Blah. Próbáltam kizárni a többi diák csacsogását és őrjöngését. Csak az ő párbeszédükre figyeltem. Ennyit halottam de ez épp elég volt:
- És az a csaj a barátnőd? - kérdezte Fanni nyávogva.
- Melyik?
- Az a Réka. Aki énekelt.
- Ja, aha.
- Érteeem. És mióta vagytok együtt?
- Öhm. Nem tartozik rád. Arrébb állnál, légyszi?
- Hova mész?
- A dzsekimért mennék.
- Nyugi. Idehozom én. - mondta Fanni.
- Ne. Nem kell. - mondta Balu, de késő volt. Fanni már futott is a dzsekiért.
- Itt van. - lóbálts meg.
- Jó kösz. Hé! - mondta Balu, mert Fanni nem adta oda neki a dzsekit.
- Odaadom, hogyha adsz egy puszit.
- Mi van? Hülye vagy? - hőköltem hátra Balu.
- Tudom, tudom... Barátnőd van. Na és? Kell a dzseki vagy nem?
Fúúú... Én nem bírtam tovább. Fanni nem tudja mit jelent nekem az a dzseki. Az volt a vállamon amikor Balu először megcsókolt. Egy erekje! Vettem egy nagy levegőt és otthagytam Vandát. Odamentem Baluhoz és Fannihoz. Balu már nyitotta a száját, de megzavarta a tevékenységem.
Nemes egyszerűséggel kicsavartam a dzsekit Fanni kezéből aki eléggé meglepődött fejet vágott.
- Nincs jogod hozzá érni ehhez a dzsekihez! - kiabáltam.
- Miért ne lenne? - kérdezte Fanni.
- Nem tudod mit jelent ez nekünk. - kiabáltam tovább és Balu kezébe nyomtam a dzsekit.
- Nem igazán érdekel. Most légyszi menj innen. Éppen beszélgetek. Nem akarom látni az idegbeteg képedet. - mondta. Na itt elpattant bennem valami. Az már tuti.
- Szálj le a pasimról!!! - rikácsoltam, és karon ragadtam Balut. - Gyere.
- Ö... Nem tudom mi volt ez az egész, de nyugi.
- Nyugi?! - kérdeztem. - Végig téged bámult amíg énekeltél. Flörtölt veled. Puszit akart tőled kérni. És játszadozott dzsekivel. - kiabáltam.
- Mindenki engem nézett amikor énekeltem. És nem flörtölt, csak bemutatkozott. És gondolod hogy megpusziltam volna? És mi az hogy a dzsekivel? Mitől olyan különleges ez a dzseki? - kiabált ő is.
- Mi az hogy miért? Neked nem ér semmit? - kérdeztem.
- Nem. Miért? Mert egyszer nálad maradt?
- Az eső. A csók. Semmi? - néztem értetlenül Balázsra.
- Nem. Semmi. De figyelj. Bocs hogy élek. - mondta és otthagyott. Chhh... És még a lányok a hisztisek. Én joggal akadtam ki. Habár... Na jó! Utólag mindig könnyű okosnak lenni.
- Minden oké? - kérdezte Vanda aki bevárt engem.
- Nem. Semmi sem oké. Fanni elcsábította.
- Nem. Csak összezavart titeket. Ez a terve. Egymás ellen uszít titeket, hogy aztán az övé lehessen Balu. De ezt nem hagyom! - mondta Vanda.
- Köszi hogy segíteni akarsz, de nem hiszem hogy tudsz.
- De. Beszélek Baluval.
- Azt megköszönném. - mondtam. És bementünk a torna terembe. A hangulat jó volt. Mindenki táncolt és énekelt. Csak néhányan ültek a lelátón. A magányos társaság. Én is leültem közéjük.
- Akkor megyek. Felkérem Balut egy táncra és beszélgetek vele.
- Hé! Te cseles! - mosolyodtam el.
- Tudom, de na! Megyek beszélek vele. - mondta és elment. Csak annyit láttam hogy egy szőkeség felkérte egy táncra a barnaságot. Ez addig jó amíg a szőkeség Vanda, és nem Fanni. Egyébként külsőre, teljesen ugyanúgy néz ki a két lány. Az a szerencse, hogy belsőleg nem. Nagy volt a tömeg úgyhogy nem láttam tisztán Vanda és Balu párosát. Ott ültem magamban és meredtem a távolba, amikor megérintett valaki. Kicsit megijedtem. Aztán megnyugodtam. Kristóf volt az.
- Van valami baj? - kérdezte.
- Nem, semmi. - füllentettem.
- Akkor jó. Jössz táncolni? - kérdezte.
- Nem. Köszi. Most nincs kedvem.
- Ugyan már! Egy ilyen csajnak mint te! A táncparketten a helyed! - mondta Kristóf. Én elmosolyodtam.
- Nem megyek. De azért köszi. Szólok ha meggondoltam magam. De nézd van még rengeteg más lány is a kilátón. Ők örülnének annak, ha felkérnéd őket.
- Oké. Szia. - mondta. Odament egy viszonylag szép barna hajú lányhoz és felkérte. Ha már én nem lehetek vidám, akkor más legyen az. Csak bámultam magam elé, üveges tekintettel, amikor Balu mellettem termett. Na nézzük mit ért el Vanda.
- Bocs. - ennyit mondott. Bocs?
- Mit? - kérdeztem.
- Mindent. Nekem meg nagyobb kincs ez a dzseki mint neked, csak nem mutatom ki. Még a csók előtt is imádtam. Ezt még anya vette nekem. Akkor még házasok voltak apával. - mondta. Óóó...
- Nem. Te bocsáss meg! Én őrült féltékeny voltam. Nem kellett volna.
- De, ez normális. Én is baromi féltékeny voltam Zalánra. Jók voltak a megérzéseim. Neked is jók. Bízom benned. Ha akarod akkor nem barátkozok vele. - mondta Balu. Én csak szorosan átöleltem.
- Miket mondott? - kérdeztem.
- Ki?
- Vanda. Mivel győzött meg?
- Az a mi titkunk. Te csak annak örülj hogy újra itt vagyunk egymásnak.- mondta.
- Oké. - mondtam kicsit csalódottan.
- Nem táncolunk? - kérdezte.
- Dehogynem! - mondtam és vidáman mentem a táncparkett felé Baluval. Onnantól nagyon jól éreztem magam. Nem csak Baluval táncoltam. Marcival is, Levivel is, Danival is és végül Kristóffal is. Balu rajtam kívül táncolt Kittivel, Vivivel, Dorinával, és Nikivel is. Jó buli volt.

Éneklés 5/5 mindenki odáig volt.
Fanni 5/2 dög!
Vanda 5/5 nagyon jó barátnő.
Kristóf 5/5 aranyos.
Balu 5/5 szeretem!
Lábam 5/1 nagyon fáj a sok tancolástól.

Sziasztok! 😀
Köszönöm szépen a megtekintéseket. Már több, mint 600 van, el se hiszem. Sietek a folytatással. 😅💞