Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 4. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

                            ~~~

- Te mégis kinek képzeled magad?! - hogy miii?!
- Tessék? Én nem is ismerlek. Nem tettem veled semmi rosszat.
- Nem ismersz? Kocsis Vanda vagyok.
- Aha... Szóval Vanda. Figyelj... Mit vétettem ellened?
- Tegnap. Láttam, hogy Nagy Balázzsal sétáltál. Miért sétáltál te Nagy Balázzsal?!
- Az osztálytársam. Talán tilos?
- Igen. Megtiltom!
- Miért? Ki vagy te? A barátnője?
- Csönd már! - csitított el Vanda, és láttam, hogy elvörösödik. Hátrafordultam és attal a lendülettel vissza is fordultam. Vandával egymásra néztünk, és mindkettőnknek full piros volt a feje. Aha... Akkor nem vagyok egyedül.
Mindketten Balázst láttuk. Nem kétség, hogy Vanda is belezúgott. De ki nem?
- Sziasztok lányok. - köszönt nekünk Balázs és Marci egyszerre. Mi csak vörös fejjel bámultunk rájuk.
- Minden oké?
- Ja. - feleltem szűkszavúan.
- Megismerted Vandát?
- Honnan tudod a nevét? - csodálkoztam.
- Gólyatábor. Haló! Réka! Rémlik?
- Ja... Persze. - Balázs még mosolygott (!) egyet és otthagyott minket Marcival. Mikor elég távol voltak Vanda megszólalt.
- Akkor neked is tetszik mi?
- De még mennyire.
- Akkor nem vagyok egyedül...
- Ez, de ciki. - húztam el a szám.
- Az. De tudod mit?
- Na?
- Győzzön a Jobbik. Akibe beleszeret azé lesz.
- Mi? - Ez ki áll velem egy versenyben Balázsért? Argh! Baluért!
- Jól hallottad. Most menj órára. Amúgy... Hogy is hívnak?
- Szálkás Réka.
- Oké... Még találkozunk. - mondta.
Oké... Ez fura volt.
A nap eltelt, végig Hannával voltam.
Órarend : Matek, fizika, angol, töri, angol. Két angol?!
Matek, fizika egymás után. Jézusom...
A töri tanár egy agyon sminkekt, magas, szőke, 50 éves szottyadt nő. Pityka Tünde. Brr...
Utolsó óra után a szekrényemhez mentem. Gondoltam kidíszítem egy kicsit. Meg jó, hogy tegnap beraktam pár képet a táskámba. Ezek nincsenek bekeretezve. Még jó...

* 7.es röpis kép (2 példány van)
* Kép a kutyámról (németjuhász. Nyáron halt meg... Szegény Belle)
* 8.b osztály ballagási képe.

Mikor végeztem elégedetlen néztem a szekrényeket. Nem túl csicsás, de nem is üres. Csak egyszerű. Tisztára mint én... Egyszer csak valami hozzáért a vállamhoz és az a valami hozzám is szólt. Ezt a hangot 1000 közül is felismerem. Balu...
- Ezek kik? - kérdezte.
- He? Ja... A volt osztálytársam és a volt kutyám.
- Hű. Durva. - mondta Marci, aki elkísérte Balut. Ezek össze vannak nőve?
- Miért?
- Arra számítottunk, hogy a lányok szekrényben szivecskés matricák meg Justin Bieberes poszterek lesznek. - mondta Marci.
- Fúj! Utálom Justin Biebert!
- Kom utálod? Mert akkor mi imádunk. - mondta Balu. Azt mondta imád... Ezt neked Vanda!
- Figyu. Kerdezhetunk valamit? - kérdezte Balázs. De többes számban.
- Aha, persze.
- Neked Hanna a legjobb barátnőd.
- Nem. Nekem sosem volt legjobb barátnőm. Elég ha mindenkivel jóba vagy nem? - mondtam. Aha...
- De menő vagy! - kiáltott a fülembe Marci. Menő... Ezt a szót se mondták rám 7 éven keresztül.
- De mindig vele vagy. És mellette ülsz! - értetlenkedett Balu.
- Miért hova üljek? Ő volt az első akivel beszéltem... Mellette maradtam.
- Azta...
- Mi olyan fura ebben?
- Semmi. Segítenél még valamiben? - nézett rám Balu.
- Persze.
- Elkísérnél minket a könyvtárba?
- Minek akartok ti könyvtárba menni?
- Nem mindegy? Egy könyvet keresünk.
- Ti? - röhögtem ki őket.
- Igen mi. Na! Hol van a könyvtár?
- Van itt könyvtár? - nevettem a szekrények támaszkodva. - Dunsztom sincs. Rossz embertől kérdeztétek.
- Nem tudod hol van?
- Nem.
- Nem tudja! - kiáltott Balu boldogan Marcira.
- Miért örülsz? Nem tudok segíteni.
- Nem is kell. - legyintett.
- De... De...
- Nem fontos. Azt hittük stréber vagy.
- Én? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel. - Csoda ha átmegyek matekból.
- Azt hittük, hogy egy aranyos kislány vagy, aki stréber és könyvmoly. - mondta Marci.
- Mi? Miért?
- Mert Hanna stréber és könyvmoly.
- És?
- Mellette ülsz. - Ez kész.
- Bocs, hogy ilyenekre gondoltunk. Lehet, hogy bukni fogsz.
- Remélem nem.
- Én is remélem. - simitotta meg a vállam Balu. Ujuj.
El köszöntek és otthagytak. Én néma csöndben néztem utánuk.
- Ezek kik? - kérdezte mögülem Kitti. Ő is a szekrényemhez lévő képeket fürkészte.
- A volt osztályom és a kutyám.
- 6 lány? Nálunk anno 8 volt. Mindegyik tipikus liba... Sose voltak a barátnőim.
- Ó. Ezzel nem vagy...
- Mármint ők. Mindig az idősebbekkek barátkoztam. Nagyon menő voltam ám a suliban.
- Ó. Jó neked. - biccentettem.
- Te is rajta vagy?
- Igen. Ott... - mutattam a képre.
- Hah. Mennyit változtál... De jó értelemben.
- Köszi.
- Mindig ilyen szép volt a bőröd?
- Nem. Tavaly jött rendbe.
- Értem. Használsz rá valamit?
- Ö... Van valamilyen krém...
- Milyen krém? Én valami avokádósat szoktam használni.
- Azt hiszem mangós. - mondtam furán.
- Az jó... Amúgy... Megyünk együtt haza?
- Persze.
- De várj! Te is a Wesselényin laksz?
- Arra felé igen. A Farkas Antal utcában.
- Oké. Gyere!
Ő a Wesselényin lakik, a Mikszáth utcával szemben. Elmondtam, hogy szinte egy utcában lakik Balázzsal (én úgy tettem, mint aki nem tudja, hogy Balázs hol lakik). De volt egy meglepő dolog is. Egy nagyon, nagyon meglepő dolog.
Kitti és Balázs unokatestvérek. Hú... A mázlista. Mondjuk nem... Hisz rokonok, így nem lehet bele szerelmes. Pedig nagyon jó érzés...
Otthon arra lettem figyelmes, hogy egy csomó ember bejelölt messengeren. Minden osztálytársam (Balu is). És még valaki... Vanda. Huh.
Visszajelöltem. Nem volt semmi baj.

Vanda 5/3 ő is bele szerelmesedett Baluba, megértem, de versenyezni érte? Ez azért túlzás.
Balu 5/5 imádom. Olyan helyeees.
Kitti 5/5 jó fej. És amiért Balu rokona, még jobban kedvelem.