Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 21. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

                             ~~~

Aztán jött az orvos. Balura nézett.
- Mint már mondottam, ezt az éjszakát itt töltöd. A kórház csak úgy kong az ürességtől és tele vagyunk pudinggal. A nővérkék majd visznek neked. - mondta. Na azt már nem! Nem fogom engedni, hogy a nővérkék pudinggal kényeztessék Balut. Akármennyire is gyerekesen hangzik ez így. - Gyere keresünk egy szobát. Lehetőleg olyat ahol a kis barátnőd veled tud maradni.
- Köszönöm. - mondta Balu, aztán az ő anyukája is megjött. Az ofő kíséretében.
- Balázs! Mi történt veled?
- Eltört a kezem. - mondta Balu nevetve.
- Ez nem olyan vicces Balázs! - mondta az ofő.
- Igaz. Bocsánat.
- Haló! Mehetünk? - kérdezte az orvos.
- Persze. - mondta Balu anyukája.
Összevissza meneteltünk a kórház folyosói között. Mindenhol olyan tipik kórház szag volt. Gyűlölöm... Egyszercsak elérkeztünk egy kis üres szobához.
- Parancsoljatok! - mondta az orvos.
Mi bementünk a szobába. Nem túl nagy de el fogunk férni. Volt egy 1 személyes ágy. Ott fog Balu aludni. És van egy kanapé. Na ott fogok én. Volt egy asztal és két szék és egy ici pici fürdőszoba is.
- Én alszok a kanapén! - mondtam.
- Biztos? - kérdeze Balu.
- Persze! Te vagy a beteg. Tiéd az ágy!
- Hát jó. - mondta és leült az ágyra.
- Réka. Nem hoztam a pizsit. - mondta anya.
- Anya! Mondtam, hogy nem kell! Alszok így.
- Farmerben? - kérdezte anya összeráncolt homlokkal.
- Igen. Farmerben. Most pedig menj haza. Én itt leszek egesz este. Ha van valami akkor írok.
- Jó. De csak ti ketten lesztek a szobában?
- Anyaaa! Törött a keze! Meg amúgy is... Gondolod hogy? Istenem anya. Inkább menj haza! Jó éjt. Szia.
- Neked is. Szia. - köszönt el. Milyen mocskos fantáziával bírnak a felnőttek. A szobában csak én maradtam, meg Balu akivel az anyukája és az ofő beszélt.
- Szerintem hétfőn mehetsz. - mondta Balu anyja. - Oké. Az úgy jó. 5 nap pihenés elég lesz.
- Rendben. Akkor hétfőn várunk. - mondta az ofő. - Réka! Balázs hétfőig nem megy suliba.
- Jó. Akkor én se. - jelentettem ki. Balu odajott hozzám.
- Figyelj. Értékelem hogy vigyázni akarsz rám. De nem kell ennyire nyálaskodnunk. És nem szeretném ha miattam lógnál.
- Ö... Akkor én csak szerdán nem megyek. Az úgy jó?
- Igen. Nagyszerű. Akkor téged már csütörtökön várunk. - mondta az ofő. És elment.
- Figyeljetek gyerekek. Ha bármi baj van. Hívjatok! - mondta Balu anyukája.
- Oké anya. Majd hívunk.
- Rendben. Sziasztok gyerekek! - mondta és elment. Körülbelül 5 óra volt. Csak mi ketten maradtunk. Balu meg én.
- Anyukám olyanokra gondolt hogy mi ketten... - nevettem fel kínosan.
- Mi? Ez kész! Az enyém simán itt hagyott minket. Vagyis ilyen gondolatok nélkül.
- A te anyud laza. És aranyos.
- Dehogyis! De a tiéd az.
- Ohó! Nem ismered még! - itt Balu felröhögött. - Mit fogunk itt csinálni? Még csak 5 óra van?
- Nem tudom. Dumáljunk. És majd hozzák a pudingot is. - vonogattan a vállam és lehuppantam a kanapéra.
- Oké. Ha visszamegyek a suliba akkor megkeresem Zalánt és gipsszel is megverem. - én itt felnevettem.
- Azért nagyon durva volt. Ömlött belőle a vér. És eszméletét is elvesztette.
- Megkapta. Nem kellett volna kurvának neveznie téged.
- Mi? - kérdeztem. Itt még nem tudtam miket mondták Fruzsinával. Csak most mesélte el.
Már este 8 óra volt amikor elhatároztuk hogy bebújunk az ágyba. Mármint ő az ágyba, én meg a kanapéba. 6 óra körül pudingot is hoztak nekünk a nővérkék. Még zöldséglevessel is kínáltak. De inkább passzoltuk. Megettük azt, ami az én szatyromban volt. A kis lámpa fényénél beszélgettünk.
- És Marciba tényleg szerelmes az a Dorina meg a Bettina vagy kik?
- Igen. Őrült féltékenyek voltak amikor összejött Vivivel.
- Hú. Durva.
- Az. - mondtam amikor újra benyitott egy nővér.
- Sziasztok gyerekek. Csak szólni akartam hogy legkésőbb fél kilenckor alvás van.
- Rendben. - mondta Balu. Aztán a nővér kiment.
- Fél 9kor alvás? - kérdeztem röhögve.
- Hát ja. Muszály pihennem.
- Igaz. Na jó éjt. - mondtam.
- Neked is! - mondta Balu. De én arra számítottam, hogy egyből lekapcsolja a kislámpát és alszunk. De nem. Odajott hozzám, adott egy puszit a homlokomra és csak utána mentünk aludni. Ez volt a jó éjt puszi.

Fruzsi és Zalán 5/2 a két leggonoszabb lény a földön egymásra talált.
Lili és Tomi 5/5 nem is gondolták volna, hogy ennyire összeillenek.
Zalán és Balu 5/2 úgy összeverekedtek... Nagyon durva volt.
Anya 5/3
Balu 5/5*** imádom!!!  Verekedett értem és eltörte a karját. Apa dijazná.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Szeptember 25. Csütörtök

Tegnap Balu is és én is hazamentem a kórházból. Ma a suliban szinte mindenki Balu iránt érdeklődött. És persze az egész balhé iránt is. A nap végére már uncsi volt a sztori. Én kifelé indultam a suliból amikor valaki hozzám szólt.
- Hogy van a pasid? Él még? - kérdezte Fruzsina.
- Igen. És a tiéd? - kérdeztem vissza.
- Él. Csak hétfőn jön. A tiéd?
- Ő is hétfőn jön.
- Aha. Készüljetek fel! Balhé lesz.
- Oké. Csak üzenem Zalánnak, hogy Balu gipszben lesz. Az pedig kemény.
- Mintha az olyan sokat számítana. Én léptem.
- Menj csak. - mondtam amikor valaki hozzám ért. Marci. Szerencse.
- Baluhoz mész?
- Igen.
- Én is mehetek? Vagy zavarok?
- Nem! Gyere csak!
- Oké. Amúgy is írt egy SMS-t hogy nehogy egyedül menj haza.
- Ohhh... Igaz. Zalán tudja hogy hol lakok. Habár nem tudom hogy honnan. Mivan ha ott vár rám?
- Nyugi. Megyek veled. És ha hozzád ér akkor Balu helyett én verem meg. - mondta Marci.
- Köszi. De nem akarom hogy bele keveredj.
- Nem számít. Erre is Balu kért meg. - én felröhögtem, és elindultunk Baluhoz.
Beértünk a Mikszáth utcába, és bementünk Balu házába. Még sose voltam bent. Kívülről is csak tegnap láttam. Mikor hazakísértem. Marcival bementünk a házba és Balu apja várt ránk. KB. 185 cm, széles vállú, izmos, barna hajú, barna szemű... 40 és 50 év között van, de simán kinéz 30asnak is.
- Cső Marci! - fogott vele kezet. Aztán megakadt a szeme rajtam.

                            ~~~