Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 27. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

- Honnan tudod merre lakik? - kérdeztem Balut.
- Csak tudom és kész. Mi most megyünk. Ha befejezted a féltékenykedést, és használod egy kicsit az agyad, akkor gyere utánunk. - mondta és elment Fruzsival. Én ledermedtem. Oké Balázs, ezt megjegyeztem. Nem mentem utánuk, ott maradtam a suli előtt, nekidőlve a falnak. Próbáltam elfojtani a könnyeimet. Sikerült is. Nem vagyok én puhány! Nem szabad éjjel nappal sírni! Ez a gimiben már nem túl kecsegtető. És nem is éri meg.
- Ejtett? - kérdezte a hátam mögül egy hang. Vanda. Mellette volt Kitti is.
- Nem. Csak féltékeny vagyok. Vagy mégsem? Vagy izé... Nem is tudom. - dadogtam összevissza.
- Fruzsinára? - szaladt fel Kitti szemöldöke. Én bólintottam.
- Nem kell.
- De Balu tudja hol lakik. - mondtam. Úristeeen... Kicsit sem vagyok gyerekes és hisztérikus. De így utólag könnyű okosnak lenni.
- Persze, hogy tudja. Szembeszomszédok. - mondta Kitti. Én meg kínosan elnevettem magam. Akkor jutott el a tudatomig, hogy amúgy Fruzsina a Mikszáth Kálmán utcában lakik. És Balu is. Argh! Ezek a kirohanások olyan nevetségesek. Előkotortam a telefonom a táskám kiszsebéből és felhívtam Balut.
- Haló. - szólt bele unott hangon.
- Bocsánat! Én hülye féltékeny lettem. Nem tudtam, hogy Fruzsi a szembeszomszédod. Bocsiii!
- Befejezted de bolond?
- He?
- Szeretlek te! - mondta. Az a TE szó nagyon aranyos volt. - Holnap érted megyek. Szia. - és letette. Hát sikerült teljesen összezavarnia.
- Na, minden oké? - kérdezte Vanda.
- Igen.
- Miért megy érted? Hova mentek? - kérdezte Kitti. Aha, szóval ő hallotta, mit mondott Balu. Most vagy nagyon jó a füle, vagy végig ott állt szorosan mellettem. Mondjuk éreztem valami lihegést a nyakamon, lehet ő volt.
- Megyünk az anyukájához. Meg az új férjéhez. - magyaráztam el gyorsan.
- Gabihoz meg Miklóshoz? Hát sok sikert... - húzta el a száját. Vanda, Kitti és én együtt mentünk haza. Közben olyan dolgokról beszéltünk, mint pl. a közelgő halloween buli, vagy egy libafos színű őszi sál, amit Vanda látott egy magazinban... Otthon tanultam és be pakoltam a táskám holnapra. Vacsiztam a családdal (tőtött káposzta volt xd). Néztünk a TV-ben valami tehetség kutató műsort és egy spanyol szappanoperát is. Zuhanyoztam és be is dőltem az ágyba. Hű... Még egyszer sem írtam le az esti rutinomat. Általában ilyen az összes...

Zalán 5/5 soha többé nem látom.
Fruzsi 5/4 Balu szembeszomszédja. Nem is tudtam...
Vanda és Kitti 5/5 jókor voltak jó helyen. És igazán jól el lehet velük beszélgetni.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Október 4. Szombat

Hú. Ennyi az össze. Hú.
Reggel felöltöztem és megreggeliztem. Aztán kerítettem egy ajándékot. Babás. Bence régi csörgője. Valami tehén vagy nem tudom. Kimentem az ajtón, és Balu ott várt rám. A szokásos "neki dőlök a kerítésnek" pózban volt és zenét hallgatott.
- Szia. - köszöntem. Most bezzeg egyből kivette a fülhallgatóját.
- Szia. - adott egy puszit és megölelt. Elindultunk az anyukája házához. Szép ház, kívül és belül is.
- Itt vagyunk! - kiabált Balu. Egyszer csak kijött a konyhából egy magas, barna fickó pehely szakállal és bajusszal.
- Szervusz Balázs. Ő ki? A barátnőd? - kérdezte nem túl barátságosan.
- Igen. A barátnőm. - ölelt át.
- Ne nagyon szeressétek egymást! Fiatalok vagytok még ehhez.
- De Miki. Már 15 évesek vagyunk.
- Százszor megmondtam, már neked, hogy ne nevezz MIKINEK! - kiabálta. Ettől megijedtem. De csak egy kicsit.
- Jól van, nyugi. Hol van anya?
- Anyád a feni fürdőben van.
- Oké, kösz. Szeretném egy normális embernek is megmutatni Rékát.
- Miért, én nem vagyok NORMÁLIS? - kérdezte. Nem.
- De. De anya normálisabb. - mondta lazán Balu. Aztán felhúzott az emeletre. Hátőőő... Szerintem ez a csávó bolond. Ez túl szép szó... Idegbajos inkább. És még nem történt semmi említésre méltó. MÉG.
- Juj, de durva. Anyud ezért az emberért dobta apudat. Már bocs, de ő se normális.
- Tudom. Én se értem. Csak a születendő babát sajnálom. Ilyen apát se kívánok senkinek.
- Én se. - mondtam. Aztán Balu anyukája kilépett a fürdőből.
- Sziasztok! Réka! Mi újság? Mi az ott a kezedben? - köszönt és rögtön a lényegre tört. A kis szemfüles.
- Ö... Egy csörgő tehén. Az öcsémé volt. A babának hoztam.
- De jó! Köszönjük. - mondta arányosan és elvette tőlem a játékot. - Balu kicsim. Mi lenne, ha megmutatnád a szobádat?
- Anyaaa! Ne égess!
- Juj. Bocsi. Na megyek előkészítem a nasit. - mondta izgatottan és lepattogott a lépcsőn.
- De égő. - fogta a fejét Balu.
- Dehogy. Mutasd meg a szobádat!
- Oké, gyere. Nem nagy cucc. Az otthoni sokkal jobb.
- Tényleg! Azt még nem is láttam.
- Nem baj. Kupi van. - mondta, aztán brnyitott egy szobába.
- Ez lenne az... Itt az ágy, az íróasztal, a szekrény, a polc és ennyi. Ennyi jutott. Látszik, hogy Miki rendezte mi?
- Ö... Elég lepukkant.
- Ja, de jó ez így. Egy hónapban, úgyis csak 4szer alszok itt.
Lementünk a nappaliba. Miki a kanapén ült. Mi leültünk a fotelban. Mármint Balu leült, én meg az ölébe. Balu anyukája lerakott egy tál chipset meg egy üveg kólát.
- Tessék. Mindjárt hozom a baracklevet, meg a kekszet is. - mondta és újra a konyha felé ment.
- Jaj. Nem kell ennyit fáradozni miattam. - kiáltottam utána, mire Miki így szólt :
- Attól, hogy neked nem kell, attól én még megenném a kekszet.
- Réka a vendég. - védett meg Balu azonnal.
- Kussoljál befele Bazsika! Egy kérdésem van, de arra őszintén válaszolj! - nézett rám.
- Rendben. - mondtam.
- Te szűz vagy?
- Igen. - mondtam és azon gondolkoztam, hogy ez mégis MILYEN KÉRDÉS?!
- Hát nem úgy látszik. - mondta. Fú! Mindjárt én kapok idegbajt.
- Miki! Hogy mondhatsz ilyet?! - védett meg Balu. Megint.
- Nem vagyok MIKI, és ne emeld fel a HANGOD!
- Jó, ha nem bírsz bánni a vendéggel, akkor elmegy. És én is. - mondta Balu. Felpattant a fotelból, és mivel én az ölében ültem... "Pattantam" vele. Fogta magát és felment az emeletre.
Pár perc múlva Balu anyukája (Gabi) megérkezett a keksszel és a baracklével. Felváltva nézett rám és a kanapén punnyadó Mikire.
- Mi volt ez a kiabálás?
- Azt hiszem, hogy én megyek haza. - mondtam és tétlenül ácsorogtam a nasikkal és üdítőkkel megpakolt dohányzóasztal mellett.
- Ne! Ne menj! Balu hol van?
- Felment. - mondtam, es abban a pillanatban Balu jött le a lépcsőn. 2 táskával a kezében. Ilyen gyorsan összepakolt volna vagy mi?
- Kicsim. Hova mész?
- Haza. Apához. Én ide nem jövök többet.
- De Balu!
- Nem anya. Ezzel a barommal egy légtérben lenni... Biztos, hogy nem. Ha látni akarsz, akkor költözz vissza apához.
- BAROM?! Hogy beszélsz, te idióta kölyök? Hogy mered felemelni a hangodat? Mindjárt eltöröm a másik kezedet is. - pattant fel Miki a kanapéról és eszelős tekintettel páaztázta Balut.
- Na tessék. Gratulálok anya. Apát otthagyni ezért az idegbeteg vadállatért... Utállak titeket! És a babát is!
- Balu! A baba nem tehet semmiről. - mondtam.
- De. Ad egy újabb okot anyának, hogy ne jöjjön haza, hanem itt maradjon ezzel barommal.
- Balázs. Ha utálsz, akkor mire vársz? Menj! Apád idióta kölyke vagy. Ne is lássalak többé. - mondta Gabi anyukája. Aztán rám nézett. - Téged se! Ez az egész miattad van.
- Nem anya. Ez az egész miattad van. Meg Miki miatt. Mi elmentünk. - mondta Balu. Ki mentünk az ajtón és elindultunk hozzájuk.
- Balu. Miért csináltad ezt?

                              ~~~

Helló! 😀
Mi a véleményetek Mikiről és Balu anyukájáról (Gabiról)? És szerintetek emiatt a családi dráma miatt volt Balu "morcos"?
A kövi részt majd hozom.
Puszi: Regina 😘