Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi KÜLÖNKIADÁS 6. 💜 Kirándulás

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

~~~

Aztán 10 másodperc múlva valami őrült csipogast hallottunk.
- Jézusom, mi ez? - fogtam be a fülem.
- Csörög a telefonom. - mondta Gabika.
- Honnan jön a hang? - fülelt Norbi.
- Az ágyam alól. Pedig már ezerszer megnéztem ott. - hajolt le.
- Na, ott van?
- Nem látom. De hallom a hangját. Várjatok.
- Mi az?
- Van itt egy lyuk.
- Mi? Hol?
- Fúj. Tiszta pókháló.
- És? Szedd már ki azt a telefont! Mindjárt itt a busz! - kiabálta az ofő.
- Asszem megvan. Mi a... Ez nem az.
- Akkor mi az?
- Egy. Pónis kártya.
- Egy mi?
- Egy Pónis kártya.
- Te jó ég. - kaptam a kezem a szám elé.
- Mi az, Réka?
- Az az enyém. Vagyis... Egy régi barátnőmé. 1000 éve itt hagytuk. Te jó ég. - nevettem el magam.
- Tessék. Itt a telefon is. - mondta Gabika, aztán felvette.
- Szia anya. Megvan, igen megvan. Minden rendben van. Most leteszem, mert indulunk. Szia!
- Na Gyerünk! Sipirc! - terelt ki minket Kántor. Elszaladt a kulcsokkal a hotel portájára. 3 perc múlva visszajött.
- Hol a busz?
- Ott jön! - mutatott a távolba Domi. Felszálltunk a buszra. Fú. Az elmúlt 10 perc nagyon gyorsan eltelt. Muszáj volt lepihennem. Miután belakmároztam a másoktól csórt nasikból (chips, ropi, francia drazsé), elaludtam. Arra keltem, hogy valaki rángatja a vállam. Balu.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Leszállunk. - mosolygott rám elbűvölően. Komolyan mondom, ilyen látványra em keltem még.
- Máris? - kérdeztem bambán.
- Aha. Gyere.
- Megyek már. - ragadtam meg minden cuccom. Még megnéztem, nem-e hagytam ott semmit. Nem. Szerencsére. A pónis kártya is megvan. XD.
Leszállunk a buszról, és újra Miskolcon találtuk magunkat. Bementünk a váró terembe.
- Negyed óra múlva jön a vonat. Addig itt megvárjuk. - mutatott körbe Kántor.
- Vehetek enni? - kérdeztem.
- Persze. Azt lehet.
- Oké. - pattantam fel és a büféhez mentem. Vettem barackos Fuzeteát, 7days croissant, egy Bounty-t és baconos CHIO chipset. Már mentem volna vissza a többiekhez, amikor láttam, hogy egy öreg néni (taligával a kezében) elesett. Mindenki látta, de senki se segítette fel. Tipik Miskolc
Szegény néni. Odafutottam hozzá. Leraktam a frissen vásárolt termékeket a földre és felsegítettem.
- Köszönöm szépen. Igazán kedves kislány vagy.
- Semmiség. Jól tetszik lenni?
- Igen, persze. Jól vagyok.
- Akkor jó. Örülök, hogy segítettem. De most mennem kell. Mindjárt itt a vonatom.
- Várj! - kiabált utánam.
- Igen?
- Fogadd el tőlem ezt az újságot. - nyomott a kezembe egy Barbie-s magazint.
- Köszönöm szépen, de nem kérem. - adtam vissza mosolyogva.
- Ugyan már. Mit csináljak én vele? - mosolygott vissza keserűen.
- Na jó. Elfogadom. - mondtam. - Csókolom. - hagyam ott.
- Réka! Na végre. Hol voltál? - kapott el az ofő.
- Felsegítettem egy idős nénit.
- Ó. Óóó... Rendben. Gyere!
Miközben a vonathoz mentünk észre vettem, hogy Dani és Domi egy Lego Ninjago-s ujsagon veszekszik. Végül addig ráncigálták, míg el nem tépték. Bravó!
- Gratulálok. Bénák. - nézett rájuk lesajnáló mosollyal Kitti. Felszálltunk a vonatra. Kabinos. Miii? Ez komoly? 🙂
- Jól van. Két kabin a tiétek. Nekünk felnőtteknek idegenekkel kell ülünk. Egy kabin 6 személyes, ti meg 12-en vagytok. Osszátok el magatokat. Mi itt leszünk, ha kellünk. - mondta Kántor.
Dani, Domi, Norbi, Gabika és Hanna elfoglalt egy kabint. Az volt a kérdés, hogy ki megy oda 6.nak.
- Megyek én! - mondta Vivi.
- Hős vagy. - biccentett elismerően Levi.
- Á. Végigalszom az utat. Ha már este nem tudtam. Valami bogár dünnyögést hallgattam egész este. - mondta és belült melléjük.
Kitti, Balu, Marci, Gergő, Levi és én elfoglaltuk a másik kabint. Így ültünk :

Balu Kitti Levi

Marci Én Gergő

Kitti felbontott egy kis csomag kesudiót, Balu csórt tőle, Marci telózott, Gergő elővette egy Laptopot (!!!), Levi pedig :
- Dik. Minőségi vonat. Leszakadt a kuka.
- Te leszakítottad? - förmedt rá Kitti.
- Én nem! Nézd már! Nincs is kuka.
- Lehet, hogy nem is volt. - mondta Balu.
- De... Nézd! Itt a helye. Itt szedték le.
- Ki az az idióta aki leszed egy kukát egy vonatról? - kérdezte Marci.
- Nem tom. De nem mi voltunk az a lényeg.
KB 3 perc múlva elindult a vonat.
- Gergő! Minek hoztál laptopot? - kérdeztem.
- Ez nem egy közönséges laptop. Ő a mindenem.
- Egy laptop? - ráncoltam a homlokom.
- Jaja. Nézzétek. Rajta van minden.
- Mi az a minden? - kérdezte Balu.
- Képek, videók, hangfelvételek... Minden amit egy év alatt csináltam.
- Na muti!
- Kezdjük ezzel a hangfelvétellel. - indította el.
- ITT MEG MI A JÓ ISTEN TÖRTÉNT? RÉKA! BALÁZS! MEGINT MIATTATOK KELL HÍVNI A MENTŐKET? EZT NEM HISZEM EL! FELMONDOK.
- Nem, most nem mi voltunk. És nem tud felmondani. Maga az igazgató.
- Hahahahaha...
- CSÖND! ÁDÁM! KITTI! MI TÖR... Jézusom... Valaki hívta már a mentőket?
- Ezt nem hiszem el. Te végig vetted? - röhögött Balu.
- Vettem hát. Brutál mi? Na hallgassuk tovább!
- Ezt majd megbeszéljük holnap. Most pedig... Várjunk csak... Mi az ott a falon? Azt ne mondjátok, hogy valaki lehányta a falat. MERT AKKOR ESKÜSZÖM, HOGY VALAKIT ITT HELYBEN MEGÖLÖK.
- HÁHÁHÁHÁ!!! - röhögtünk. Balunak torkán akadt a kesudió. Nem kapott levegőt. Csak krákogott.
- Mit ültök ott és bambultok? Nemhogy megmozdulnátok. - cseszett le minket Kitti. Aztán elsősegély nyújtással megmentette Balut.
- Whoa! - tartottuk el a szánkat.
- Kösz. Jól vagyok. Nem kellett volna. - mondta Balu.
- Hülye! Akkora az a kesudió, hogy elzárta volna az egész légcsöved. És itt helyben halál volna meg. De én megmentettelek.
- Kösz, tényleg. - ölelte meg.
- Fú, ti. Járhatnátok elsősegély órákra.
- Mostantól fogok. - mondtam. Azért ez elég nagy trauma volt. És milyen hirtelen jött. 😯
- Tudod ki fog takarítani. - hallottuk Gergő hangját.
- Mi van? Milyen takarítás?
- Ez izé... A hangfelvétel volt. - mentegetőzött.
- Oké. Elég volt ennyi. - mondta Marci.
- Ne mááár! Nem nézzük meg a kólás, csókolózós videót? Meg amin Kristóf leüti Ádámot. Ja meg a konfettit. Naaa...
- Hm. Mutasd! - vigyorgott Kitti. Ohó!
Miután megnéztükna videókat, Gergő belépett egy mappába, ami tele volt képekkel. Az elsőn Gergő selfie-zik. Hű. A dátum szerint ez a fotó augusztus 29-én készült. Most pedig május 4-e van. Csak 9 hónap és pár nap telt el. Mégis, mennyit változott... Kevesebb pattanása van (biztos a nap és a naptej miatt. XD), és hosszabb a haja. De ugyanúgy Juhász Gergő maradt. A következő képen Balu, Marci és Levi focizik. Hű. Ők is mennyit változtak... Balu sokkal magasabb, és helyesebb lett (khm). Marcinak sötétebb és hosszabb lett a haja. Levi pedig sokkal izmosabb lett. De még mennyivel...
A következő képen pár a-s fiú látható. Máté, Roli, meg Viktor. Épp gulyáslevest esznek. A következő képen Levi látható, aki röhögött, és az orrán jött ki a leves.
- Fúj, de undi. - mondta Kitti borzongva. A következő képen Kitti épp hajat fog, Vivi Vandával beszélget, Betti és Dorina kártyázik, Hanna kezében pedig egy társasjáték doboza látható. Mindenki változott. Kitti nagyon megszépült (nem azt mondtam, hogy régen csúnya volt), Vandának is sötétebb a haja, Vivinek a stílusa változott. Dorinát és Bettit nem tudom. Hanna pedig... Hanna maradt.
Még volt egy csomó kép. Időközben rájöttem, hogy ez a GÓLYATÁBOR volt, amire én nem mentem el. Milyen kár. A képek alapján nagyon jó móka lehetett. Utána az osztály termünk látható. A táblára fel van írva, hogy HF. TK.13.O. 2.F. Uh. Ez biztos matek. És tuti, hogy nem csináltam meg. XD.
A kövi képen én vagyok rajta. Fehér pólóban és farmer sortban ülök a padomban, a kezemmel támasztó a az állam és csak nézek ki a fejemből. Baszki. Észre se vettem, hogy engem fotóztak. Ki tudja hány dugi képe van rólam Gergőnek. A dátum pedig... Szeptember 3. Hú, de rég volt.
Egyre több kép rólunk. Egy kép Bartók tanárnőről, aki a periódusos rendszeren magyaráz nekünk valamit. Aztán jönnek a Halloweeni képek. Te jó ég. Balu a szellemirtó, én a vámpír. Levi Frank Einsteinként zabál egy fánkot, Vanda unott fejjel Viktorral táncol. A háttérben Gergő a középső ujját mutatja valakinek. Xd.
Rengeteg kép. Zenei fellépés, karácsonyi, buli, jótékonysági műsor (van egy kép Patrikról és a kenyérpirítóról. A kenyérpirítóról, ami jelenleg a konyhánkban hever). Farsangi képek... A szemétszedési kép, ami a suli honlapján volt. Balu, Kitti, Hanna, Norbi, Gabika, Dani, Domi és én vagyunk rajta. Aztán még több kép a teremben. Az utolsó képen Levi látható. Épp egy majonézes szendvicset evett. Honnan tudom, hogy majonézes? Leette a pólóját. 😂😂😂 Kész. Ennyi volt egy év. ☹️
Szabolcs bekukucskált a kabinunkba, és szólt, hogy 10 perc múlva leszállunk. Oké. Összepakoltunk és kimentünk a kabinból. Leszálltunk. A pályaudvaron várt ránk egy csomó szülő. Köztük volt apa is.
- Sziasztok! Találkozunk hétfőn. - köszöntem el mindenkitől és apához mentem. Megöleltem.
- Jó volt?
- Nagyon. - vigyorogtam. Otthon, kipakoltam, le zuhanyoztam, gyorsan meséltem és bedőltem az ágyba. Pedig még csak. 8 óra volt. 🙂
Hűha. Most jön életem leghosszabb értékelése.

~~~