Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 37. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Október 22. Szerda

Reggel felöltöztem, megreggeliztem (gabonapehely+tej), hátamra kaptam a táskám. Kinyitottam a bejárati ajtót, és milyen meglepő! Balu nem volt sehol. Nem mintha annyira vártam volna... De nem volt könnyű a reggelem. Nélküle. Bementem a suliba, és csak elhaladtam a menő banda mellett. Semmi kedvem nem volt most ott leállni és beszélgetni. Akkor se, ha Balu nem volt ott. De Marci utánam szaladt és elkapott.
- Réka! Beszélnünk kell.
- Marci! Még egy darabig nem fogok megbocsátani Balunak. Akkor se, ha a legjobb haverja kér meg rá.
- Ö... Jó. De most nem erről van szó.
- Ó. Akkor miről?
- Ömmm... Az a Sára...
- Ja, igen. Teljesen be van zsongva. - mosolyodtam el keserűen.
- Pont ez az. De én nem akarok vele menni. Ezen múlik a hírnevem. - siránkozott.
- A hírneved mi? - nevettem fel.
- Igen az. Én nem akarok vele menni. Mondd, hogy... Hogy izé...
- Nem mondok semmit. Gondolj vissza! Ő mentett meg minket Zalántól és a csatlósaitól. Ennyivel tartozunk neki. - emlékeztem vissza.
- Ő mentett meg? Dehogyis! Ő csak szólt Nádasnak. Ez nem megmentés.
- De igen. Együtt mentek és kész. Tudjátok már minek öltöztök?
- Múmiák leszünk.
- Az jó. Szereztek fáslit és...
- Fásli? Pfff. WC papír! - ordította Marci. Aztán leesett neki, hogy "Milyen menő lesz mán!". Úgyhogy megnyugodott és elfogadta hogy Sárával megy a pénteki halloween bulira.
Ma amúgy semmi érdekes nem történt. Aha... Kivéve persze az ebéd szünetet. Én épp a szekrényemben turkáltam amikor Balu szaladt végig a folyosón, a kezében egy csokor vörös rózsával. Hogy mi???
Fogta a rózsákat és a szirmokkal beszórta a padlót. Mindenki rá nézett. Aztán rám, mert azt hiszik, hogy ez nekem van. Pedig nem...
Aztán végzett és várt... Vajon kire? Fannira! De ezt senki sem tudta. Csak én és Balu. Mikor Fanni erre sétált, Balu letérdelt és a maradék rózsát a kezében tartva megkérdezte hogy:
- Fanni! Eljössz velem a halloween buliba? - Aú! Tudtam hogy ez fog következni, de nem voltam rá felkészülve. Mindenki meglepődött és nem is a sikongató Fanni nézték, hanem engem. Engem, mert mindenki úgy tudta, hogy mi még együtt vagyunk Baluval. Ami amúgy részben igaz...
Mikor Fanni befejezte a sikongatást, ráugrott Balura és egy csókot (!!!) akart adni neki. De Balu még szeret engem, ezért elhúzta a fejét. Fanni elbizonytalanodott, de azért tovább ölelgette a barátomat (!!!). Akivel szünetet tartunk. Mikor elment a szerelmes pár, mindenki felém szaladt. De én becsuktam a szekrény ajtóm és elmentem onnan. Sokan odakiáltottak nekem, hogy "sajnálják", meg hogy "Balu milyen bunkó".
Tök kedvesek. De sajnos ezek a szavak nem segítettek sokat. Próbáltam vigasztalni magam, hogy ott van Dávid... De nem. Ez sem segített.
Kimentem az udvarra és neki dőltem a suli falának. Lehunytam a szemem és elgondolkoztam. De nem Balun. Hanem azon, hogy honnan szerzek vámpír jelmezt péntekig. Igen, ilyeneken gondolkozik egy összetört szívű tini lány.
Aztán valami megsimogatta a karom. Kinyitottam a szemem és Kristóf állt mellettem.
- Sajnálom ami az előbb történt odabent. - mondta. Én elmosolyodtam.
- Nem, semmi baj nincsen. Balu még engem szeret.
- Mi? De az előbb... Rózsával hívta el Fannit.
- Tudom. Volt egy kis botrány. Csak féltékennyé akarjuk tenni a másikat. Én pl. egy 11.es fiúval megyek a buliba.
- Mi? Miért? Én is megkérdeztem. Miért nem velem jösz?
- Bocsi. De ő kérdezte előbb.
- Ja... Ő volt az. És ki ő?
- Török Dávid.
- Mi? Te teljesen...
- Nem. Nyugi, Dóriék már mindent elmondtak. Ki is osztottam rendesen.
- Akkor jó. De ha csinál valamit, akkor esküszöm, hogy megverem. - szorította ökölbe a kezét.
- Köszi, de nem kell. Én is meg tudom védeni magam. Rémlik a Zalán eset?
- Amikor orrba rúgtad?
- Igen, az. - röhögtem el magam.
- Hát jó. De azért csak hogy tudd. Én mindig itt leszek neked. Számíthatsz rám. - mondta Kristóf mosolyogva és meg ölelt. Én esetlenul viszonozta az ölelését. Jézusooom! Neki is tetszek! Hjaj. Nem baj.
- Köszi. - suttogtam a mellkasába. Pici vagyok hozzá képest.
- Figyu. Volna kedved végzősökkel lógni? - kérdezte miután elengedett.
- Hogy mi? - szaladt fel a szemöldököm.
- El jöhetnél mekizni. Velem, Dórival, Danival és Zorkával. Ja meg még jön a 10.es Patrik is.
- Komolyan mondod?
- Halál komolyan. Patrikot és Dórit ismered énekkarról. Engem is ismersz. És Dani Dóri palija úgyhogy vele is megleszel. Csak Zorka a húzós. De azt is megoldjuk. - mondta mosolyogva.
- Hű! Köszi. Mindenképp megyek.
- Oké. Ha kicsengettek az utolsó óráról akkor gyere a suli elé. Ott fogunk várni rád.
- Hű. Tényleg köszi. - mondtam, aztán bementem a suliba, mert becsöngettek.
Miután kicsengettek az utolsó óráról, szaladtam mint egy őrült. Kitti meg is kérdezte, hogy "Ki üldöz?".
Lementem a suli elé és ott volt az ultra menő társaság. Dani és Dóri épp smároltak, Zorka (?) a szemeit forgatta és telózott. Kristóf pedig fojtogatta (?!) Patrikot. Odamentem hozzájuk és mindenki abbahagyta amit eddig csinált.
- Réka! - kiáltott fel Dóri boldogan és megölelt.
- Sziasztok. - mondtam.
- Mehetünk végre? - kérdezte Zorka. Közben engem méregetett. Nem túl kedvesen. Én is végig néztem rajta. Fekete V nyakú póló, fekete szaggatott farmer, és fekete cipő. A haja festett szőke. És a sminkje... Erős, füstös szempillaspirál, és vörös rúzs. A körmei feketére voltak kivestve (mondjuk már lepattogzott). Hűha... Ez aztán a stílus.
- Igen mehetünk. - mondta Kristóf. A 12.esek elől mentek. Én és Patrik pedig hátul kullogtunk.
- Te kikkel is vagy egy csoportban énekkaron? - kérdeztem.
- He? Ja... Fruzsival és Nikivel.
- Az jó. És mit énekeltek?
- Pinktől valamit. De van benne fiú is.
- Aha. Az jó. - mondtam.
- Ti mit is? Elfelejtettem.
- Mi?
- Igen. Te, Balu meg Tami. - én nem válaszoltam csak leütöttem a szemem a név hallatán. Most végre van egy délutánom ahol nem kell Balura gondolnom. Erre Patrik felhozza.
- Ja, bocs. Elfelejtettem, hogy fasírt van. - mondta és megveregette a vállam. Csak mosolyogtam rá egyet, aztán tovább beszélgettünk. Terelte a témát. El kezdett nekem beszélni valami videó játékról. Nem igazán kötött le, de rendes dolog volt tőle hogy témát váltott.
Aztán odaértünk a mekihez. A fiúk rendeltek. Mindenkinek vették egy sajtburger menüt. Mi lányok pedig foglaltunk helyet. Mikor a fiúk megjöttek a sok kajával, elkezdtünk enni és beszélgetni. Az egyik oldalamon Kristóf ült, a másikon pedig Patrik. Én csak nyugodtan ettem a burgerem, de Patrik és Kristóf elkezdték egymást krumplival dobálni. Kezdett idegesíteni, hogy mindezt rajtam keresztül csinálják.
- Elég legyen már! - förmedtem rájuk, mire mindenki lefagyott. Még a körülöttünk ülő emberek is. - Bocsi.
- Azta. Mire fel ez a dühroham? - kérdezte Zorka.
- Nem fontos... - dünnyögtem. Dóri szomorúan nézett rám. Patrik is, és Kristóf is. Ők tudják. - Cseréljünk helyet Kristóf! És akkor felőlem dobálhatjátok egymást. - mondtam és helyet cseréltem Kristóffal. Most már nem Patrik volt mellettem, hanem Zorka.
- Amúgy tök durva vagy. - mondta Zorka.
- Hogy mi?
- Mármint nem úgy... Hanem brutál. Vagyis, na... Menő. 9.es létedre.
- Ö... Köszönöm. Vagy mi. És miért tartasz menőnek?
- Neked nem esik le?
- Nem. Nem igazán.
- Énekkaros vagy, ami természetes mert kurva jó hangod van. És ezt mindenki tudja, a fellépés óta. Rengeteg fiúnak tetszel. De te egyikkel se vagy hajlandó járni, mert Nagy Balázs a palid. - mondta Zorka. Ahelyett hogy meg köszöntem volna csak némán bólintottam egyet és beleittam a kólámba.
- Most meg mi van? - kérdezte Zorka. Naná, hogy nem értett semmit. Mindenki tudta (még Daninak is leesett), csak Zorka nem vágta a szitut.
- Ó. Sajnálom. - mondta ki 1 perc múlva.
- Á... Nem kell. - mondtam erőltetett mosollyal az arcomon, és megettem egy krumplit.
- Tereljük a témát! Ki minek öltözik a halloween bulin? - kérdezte Dóri, a megmentő.
- Én csontváz leszek. - mondta Patrik.
- Én vérfarkas. - mondta Kristóf.
- Én Morticia az Addams family-bő. - mondta Zorka. Hú, találó.
- Mi boszorkányok és varázslók leszünk - mondta Dóri és átölelte Danit. Mindenki felém fordult.
- Asszem vámpír.
- De kúl! - mondta Patrik és beleivott a kólájába (szívószállal). De Kristóf megbillentette a poharát, és ezáltal Patrik leitta magát. A szívószál pedig beragadt az orrába.
- Hülye! - kiabálta Patrik. Ki húzta az orrából a szívószálat és szalvéta után keresgélt. Mi csak jól kiröhögtük.
KB. Fél órával később elég fura dolog történt. Megjelent Fanni, Timi, Marci és Balu. Na de jó...

~~~

Sziasztok. 🙂 Előre szólok, hogy most egy ideig nem nem fogom használni a Wattpadot. Szerintem max 1 hétről van szó... Ezért nem is lesznek részek. Úgyhogy bocsánat, amiért itt hagytam abba, és amiért sokat kellesz várni a folytatásra. 🙄
Majd jelentkezem... 😉💕