Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 66. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Január 30. Péntek

Woooooooooooooooow!!!!!!!! 😯😯😯
"Bolhapiac". Dénes. Balu. Kitti. Vivi. Hanna. Allergia. Göncöl szekér. Bence és haverjai. Kocsis Vanda és Hanna. Domcsi. Kenyérpirító. Előadás. Szakadt jelmez. Utódok. Pásztor Csenge és az apja. Boldogság. És... WOW!!! 😯😯😯
A suli eltelt. Nem is tanultunk, az adományokat nézegettük, meg próbáltuk a darabot. Dani és Dominik tényleg hozott egy Xboxot. Rácsatlakoztattuk az interaktív táblához és kipróbáltuk. Működik. Levi valami versenyautós játékkal játszott, és nagyon megtetszett neki. Azt mondta, hogy majd megkéri az anyját, hogy vegye meg neki.
Patrik tényleg hozott egy kenyérpirítót. Behalok. Vajon azt ki fogja megvenni? Xddd. Majd később kiderül.
Fél négykor már mindenki elfoglalta a helyét. Kivittünk egy csomó padot a termekből. Minden portékát a tesi teremben lehet megvenni. A süteményes strandok az aulában vannak. Egy fiú forró csokit és teát osztogat, ő is oda került. A műsor pedig az előadó teremben lesz. Ahol ugye az énekkart szoktuk megtartani. Szóval. Pontban 4-kor nyílt az ajtó és bejött egy csomó ember. Nádas pedig... Mosolygott (!!!). Ez elég ritka az idősebbek szerint. Nyilván azért mosolygott, hogy vonzza az embereket. Hát ezzel a vigyorral inkább elijeszti őket. 😂
Én tökre meglepődtem, hogy mennyi embert érdekel ez az egész. Az öreg nénik rögtön letámadták a süteményes standokat. Láttam, hogy Kitti egy aranyos néninek magyarázza, hogy ez a sütemény nagyon egészséges, semmi mesterséges hatóanyag nincs benne, ő maga sütötte. A néni vett is bőven abból a sütiből.
A fiatalabbak pedig a táblákat követve (a rajzszakkörösök csináltak hatalmas és színes nyilakat) mentek a tornaterembe. Én a padomhoz álltam és vártam a vásárlókat. Az egyik oldalamon Vivi a másik oldalamon Hanna volt.
Hanna hozott egy csomó könyvet, meg jópofa tollakat. Úgy jópofa, hogy sárga és a tetején van mindenféle smiley. Mosolygós, szivecske szemű, kacsintós... Azt mondta, hogy az unoka testvérétől kapta, de neki nem kell. Vivi pedig mindenféle divatmagazint hozott. Meg körömlakkot. De hozott egy csomó Hot Weels kocsit is. Hogy honnan van? Dénestől, nyilván.
Én kiraktam az asztalra azt a rengeteg játékot, a saját készítésű képeket, a kiégetett agyag nyakláncot és a szalmakalapot.
A szalmakalapot megvette egy kopasz bácsi, a játékokat mind elvitték a kis gyerekek (jó nem. A hókotró valamiért megmaradt.)
A mesekönyvek és a dínós album is elkelt. A képekből elvittek párat (fiatal és idősebb lányok/nők). A ceruzákat is megvették (Hanna tollaival együtt). Szóval már csak pár kép maradt meg a "nyaklánc". Vivihez odament egy srác. Dénes. Ki más?
- Szia Vivi. Mit vihetek?
- Nesze, körömlakk. - tolt az orra alá egy rózsaszín körömlakkot.
- Oké. Mennyi?
- 500 Ft.
- 500 Ft? Te hülye vagy?
- Nem. Ez még olcsó. Vedd már meg.
- Jól van nesze.
- Komolyan megvettél egy rózsaszín körömlakkot? - néztem rá értetlenül.
- Meg hát. Oda adom Dominikának.
- Ammeg ki? - kérdezte Hanna.
- A barátnőm.
- Á... Értem. - mondta és bebújt a könyvel mögé. Még csak 3-at vittek el.
- És veled mi újság? Szálkás Réka. - jött oda az asztalomhoz.
- Ö... Semmi. - mondtam. Tökre zavarban voltam.
- Semmi? Hm. Mi újság a barátoddal? Ki ő?
- Miért érdekel ez téged?
- Csak. Kíváncsi vagyok. Na?
- Az a srác az. Aki pólókat ad el. - mutattam Balura, akit körül vett 3 lány és azt kérdezgették, hogy hány pólót vihetnek.
- Á... Nem rossz, nem rossz. De én jobb vagyok. - mondta. Mi?! Én mélyen belenéztem a zöld szemébe.
- Az meglehet, de ezt a barátnődnek mondd.
- Ne csináld már! Én utálom Dominikát. Csak nem akarok megbukni töriből.
- Ez elég önző dolog, rohadt bunkóság a részedről. De én amúgyis Balut szeretem.
- Kit? - szaladt össze a szemöldöke.
- A barátomat.
- Á... Balázsnak hívják?
- Igen.
- Értem. Mióta vagytok együtt?
- 4 hónapja és 12 napja. - mondtam. Dénesnek leesett az álla.
- Ó. Értem. Nos, én megyek. Majd találkozunk. - mondta. Kacsintott egyet és elment. Én utánanéztem.
- Felejtsd el. - modult rám Vivi.
- Mi? Én nem!
- De. Akármennyire helyes, néha elég bunkó. Nem szeretném, ha dobnád Balut miatta.
- Nem arról van szó, hogy nem akarod, hogy a tesóddal járjak?
- Nem. El tudnálak viselni.
- Kösz. - sziszegtem.
- De én csak jót akarok neked. Te egy viszonylag rendes lány vagy. Mondjuk eléggé meg tudsz bántani embereket.
- Tessék?
- Semmi. Na szóval. Maradj távol Dénestől.
- Hát jó. - mondtam. Elmentem a padomtól, megkértem Hannát, hogyha valaki arra tévedne, akkor adja el a cuccaimat. Odamentem Baluhoz és a 3 lányhoz.
- Helló. Mennyi egy póló? - kérdeztem. Balu elnevette magát.
- 1300 Ft volt alapból, de mi licitálunk. 5000-nél járunk. - mondta az egyik lány.
- Melyik pólóról van szó?
- Arról ott. - mutatott egy másik lány egy narancssárga rövidujjú pólóra amin van egy fekete San Diego felirat.
- Ó. Nem rossz. De én inkább ezt a fehéret szeretném. - mondtam.
- Neee! Az a kedvencem. - mondta Balu.
- Tudom. - mondtam. Közelebb hajoltam hozzá, és a padon keresztül megcsókoltam. A 3 lány meg tudott volna ölni a tekintetével. - Szóval... 1300 Ft. Tudsz visszaadni? - kérdeztem és a kezébe nyomtam egy 2000-rest. Balu felnevetett és oda adta a visszajárót. A fehér pólót szorongatva mentem el onnan és a tesi teremből. Letámadtam a sütis standokat. Vettem kókuszos és fahéjas tekercset Ádámnál, fantaszeletet és karamellás sütit a 11.es lányoknál, vettem macaront Kristófnál (ő konyhakultúrás?!) és muffint Kittinél.
- Te aztán jól bevásároltál. - nevetgélt
- Hát igen. Milyen muffinok vannak?
- Csokis, mogyorós és gyümölcsös. De nem csak muffin van. Tessék! Mazsolás és datolyás süti.
- BLAH! Inkább nem.
- Hogy mi?!
- Jaj, nem azért. Biztos nagyon finom. De utálom a mazsolát meg a datolyát. Jobb lesz, ha meghagyom az öreg néniknek. Viszont csokis muffinból veszek. - mondtam. Kifizettem és visszaamentem a tesi terembe. Lecsaptam a sütiket az asztalra.
- Nézzétek mit hoztam! - mondtam Vivinek és Hannának.
- Hű. Kaphatok csokis muffint? Látszik, hogy Kitti csinálta. - csapott le rá azonnal Vivi.
- Persze. Tessék. Hanna,te mit kérsz?
- Az jól néz ki. - mutatott a fahéjas tekercsre. Jaj.
- Tessék. - mondtam. Hanna beleharapott, aztán így szólt :
- Mmm. Még nem is ettem ilyet. Mi ez?
- Fahéjas tekercs. - mondtam.
- Mi?! Jaj ne! Nenenenenene. Neeee!!!
- Mi van már? - kérdezte Vivi unottan.
- Én... Allergiás vagyok a fahéjra. - mondta.
- Bazki. - kaptam a szám elé a kezem. - Most mi lesz? Meg fogsz halni?
- Nem. Annyira nem súlyos, de. A sám be fog dakatni. - mondta. És azért mondta így, mert már be volt dagadva a szája.
- Hanna, már feldagadt. Hívjuk a mentőket. - mondta Vivi.
- Ne! Tötkre tettém a műsort.
- Szóljunk egy tanárnak, és elvisz a kórházba jó?
- As jó ötlet. - bólintott. Göncöl szekér épp akkor ment ék mellettünk.
- Tanárnő! - szólt utána Vivi.
- Sziasztok lányok. Mit árultok? Hanna, veled mi történt?
- Fahéjas sütit evett, de allergiás rá. Be tudná vinni a kórházba?
- Jaj, egek. Gyere gyorsan Hanna. Szólok az igazgató asszonynak. Nehogy meghalj itt nekem. - mondta kétségbe esetten Göncz. Aztán elment Hannával.
- Ez Pech. - mondtam.
- Az. - bólintott Vivi. 20 perccel később megláttam Bencét.
- Benceee! - kiabáltam neki. Odajott hozzám. Nyomában 3 kissráccal.
- Szia. Mindent sikerült eladnod?
- Nem. Ezeket a képeket nem viszik. És a hókotród is megmaradt. A nyaklánc meg eltűnt. Nem is baj, 5 forintért nem adtam volna.
- Megmaradt a hókotróm? Zsír. Megveszem. Mennyi?
- De... Hát jó. 1600 Ft.
- Nesze. - nyomta a kezembe a pénzt.
- Ezek kik? A barátaid? - fürkésztem a kis fiúkat.
- Ja. Ők azok akik szerelmesek beléd.
- Á... Mondd meg nekik, hogy jöjjenek csak ide. Nem harapok. - mondtam. Bence felnevetett és idehívta a kis barátait. Akik max. 145 cm magasak. Én meg 168. 😂
- Sziasztok. Szálkás Réka vagyok. Titeket hogy hívnak?
- Lieszkowszky Dominik. - mondta az egyik.
- Hogy ki?
- Lieszkowszky Dominik.
- Biztos. Ti?
- Gáspárfalvi Bertalan. De szólíthatsz Bercinek.
- Mindenképp.
- Én Windecker Ábel vagyok.
- Jó hosszú nevetek van, halljátok. Liszewoszky, Gáspárfalvi meg Windecker.
- Nem Liszewoszky! Lieszkowszky! - cseszett le az említett.
- Ó. Bocsi. Lieszkowszky. Értem már.
- Figyelj csak. - mondta a Gáspárfalvi gyerek. - Én azt mondom, nem ciki, ha a lány magasabb és idősebb egy kapcsolatban. Te mit gondolsz?
- Ö... Neked nem ciki. Nekem viszont über ciki lenne, ha járnék veled. Különben is, van barátom.
- Tudtam! Én mondtam! - kiáltott fel a Windecker fiú. Pár perccel később elmentek. Hanna padjánál pedig egy szöszi kislány nézelődött.

~~~

Sziasztok! Bocsi, hogy ennyire eltűntem, csak itt is előre gyártottam néhány részt. A folytatását talán még a hétvégén hozom. Köszi a megértést. ❤️💕