Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 46. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

November 13. Péntek

Péntek 13. Nos igen. Tényleg balszerencsét hoz. Nálam legalábbis bevállt. Mindenesetre az éjszakát a kórházban töltöttem. Baluval. ☹️🙂
Reggel mit sem sejtve indultunk el a suliba. Balu meg én, kézen fogva. Uhhh... ❤️
Teltek a tanórák, teltek. Aztán jött a tesi. Juj. Megkérdeztem Ági nénit hogy hozhatok-e torna dresszt. Hamár tornázunk. Megengedte.
Szóval felvettem a kék-fehér torna dresszem (ez az egyetlen, ami még rám jön) és rá egy fekete gatyát, mert kellemetlen lett volna a kilógó bugyim. (ez így most olyan hülyén hangzik, de na. 😂 Írói szerk.)
A hajam tornászosan felkontyoltam. És indulhattam is. Mindenki furán nézett rám, amiért torna ruhában vagyok. De nem igazán érdekelt. Ugye a tesi össze van vonva. A-sok és B-sek együtt. De a fiúk és lányok külön. Szóval mi lányok beáltunk torna sorba. Vivi, Dorina, Én, Kitti, Vanda, Hanna és Betti.
A futás, és bemelegítés után kezdhettük.
Bukfenc előre, hátra. Aztán terpesz bukfenc előre hátra. Aztán tigris bukfenc. Kézen állás, cigánykerék. És ennyi. Ez tök uncsi. ☹️
- Tanárnő! Lehet plusz elemeket csinálni? - kérdeztem.
- Mire gondolsz? - kérdeztett vissza.
- Mondjuk bógni, vagy rundel. Vagy esetleg Kézenátfordulás.
- Jó. Mutasd!
- Rendben. - mondtam. Aztán mindenki rám figyelt. Igen. A fiúk is abbahagyták a medicinlabdák dobálását. Csináltam egy kézenátfordulás előre bógnit. Aztán egy cigánykerék hátrabógni kiszúrást. Aztán egy rundelt és kész voltam.
Mindenki tapsolt meg fütyült. Ilyen jó lett volna?
- Te tornázol? - kérdezte Ági néne.
- Tornáztam. Látszik? - kérdeztem.
- Egy kicsit. - mosolygott. - Flikkezni tudsz?
- Hááát... Tanulgattam. De edző nélkül nem megy.
- Nem próbálod ki?
- Most? Itt?
- Aha. Gyere, segítek.
- Ö... Hát jó.
- Mi az a flikk? - kérdezte Vanda. 😂
Fogtunk egy vastag szivacsot és míg a többiek bordásfalnál kézen álltak, és gyakorolták az elemeket, addig mi próbálkoztunk a flikkel. Úgy tök jól ment hogy Ági néne segített. Túl jól ment... Ezért azt mondta, hogy megpróbálhatom egyedül is. Azt mondtam persze! Mi baj lehetne. Aha... 😐
Egész szép volt, csak a végén lecsaptam a lábam, és elég rosszul érkeztem.
De ahhoz képest jól kezeltem. Csak összeestem és ököllel ütögettem a földet. Semmi sírás, vagy visítás. Büszke vagyok magamra. 🙂
De persze ettől függetlenül, mindenki odaszaladt hozzám. Nem tudtam ráálni a bal lábamra. Ági néne hívta a mentőket. A lányok mind azt kérdezgették, hogy "jól vagy?". De Balu a kedvencem. Csak szimplán kiröhögött.
- Most miért nevetsz? Mikor téged vitt el a mentő, én sírtam.
- Hogy lehetsz ilyen béna? - kérdezte aztán nyomott egy puszit a homlokomra.
- Hát ez van. De én úgy sajnálom. Nem elég, hogy a héten 2 tárgyaláson is részt vettél, az anyukád vissza költözik hozzátok, és elveszítetted a kistesódat... Még engem is kórházba visznek. - mondtam, mire kitört belőlünk a nevetés.
- Réka! Most állt meg a mentőautó. Szeretnél vinni valamit a kórházba? - nézett rám Ági néne kB 5 perc múlva.
- A telefonom, meg Balut.
- Hát jó. Vanda! Kihoznád Rék telefonját az öltözőből?
- Akkor már hozd a táskám. Inkább mindenemet.
- Oké. Sietek.
- Balu, akkor te vele mész? - kérdezte Ági néne.
- Igen. Én is megyek a cuccaimért.
- Rendben. Igyekezz.
- Hát tanárnő. Ez a flikk nem sikerült. Úgy sajnálom. Majd legközelebb.
- Hjaj, Réka. Nem lett volna szabad flikkezni. Ez az én hibám.
- Nem dehogy! Az enyém. Én vagyok ilyen béna. Egyébként hányadika van?
- 13. - vágta rá a tanárnő.
- 13.? Péntek 13.? Úristen! Ez már balszerencse.
- Ez tényleg az. - mondta és engedte, hogy a mentők hozzám férhessenek.
- Mid fáj? - kérdezte egy helyes mentős.
- A bokám.
- Mi történt?
- Flikkezni próbáltam. De rosszul érkeztem.
- Értem. Ez fáj? - kérdezte és megnyomta a bokám. Akkorát ordítottam, hogy elhallatszott Amerikáig.
- Akkor igen. Fáj. - mondta a megsüketült mentős. Aztán kijött az öltözőből Vanda. A táskámat és a cipőmet fogva.
- Itt a táskád, benne van minden. És itt a cipőd is.
- Köszi. Habár kétlem, hogy fel tudom venni a cipőmet ordítás nélkül.
- Akkor te ordítottál?
- Igen. - mondtam és elővettem a telóm. Hívtam anyát.
- Szia kicsim mit akarsz?
- Ö... Anya ne borulj ki, de megyek a kórházba.
- Hogy mi???
- Tesin flikkeztem a tanárnővel. Aztán egyedül, és rosszul érkeztem. Nem tudom mi van, de fáj a bokám. Mindjárt jön Balu és elvisz a mentő. - mondtam és elröhögtem magam. Most miért? Milyen hülyén hangzik már ez? Mindjárt elvisz a mentő. De most úgy komolyan. 😂
- Ez nem vicces!
- Tudom. - pedig az. 😂
- Melyik kórházba mentek?
- Nem tudom. Várj. Melyik kórházba megyünk? - kérdeztem a mentőst.
- A Szent-Györgyi Albert kórházba.
- Köszönöm. Anya! A Szent-Györgyibe megyünk.
- Ahol multkor Balu volt?
- Igen oda.
- Felnőtt megy veletek?
- Nem tudom. De Balu tuti hogy jön velem.
- Jó. Sietek én is.
- Oké. Köszi. Szia.
Leraktam, mert megjött Balu és indulasra kész voltunk. Ági néne is elkísért minket.
- Legutóbb szeptemberben voltam mentő autóban. Csak akkor fordítva voltunk. - mondtam és visszaemlékeztem. Balunak törött volt a keze. Zalán kómában volt. Stb. 😂
- Hát ja. De legalább én tudtam járni.
- Hé! Én meg tudom mozgatni a karom.
Mindketten elnevettük magunkat. Ági néne és a mentősök csak értetlenül néztek minket. Hát igen. Bolondok vagyunk. 🙂❤️
Megérkeztünk a kórházba. Bevittek egy terembe, és Balu kint maradt a váróba Ági nénével. Engem felülettek egy ágyra és egy vén bácsi nézett rám.
- Mid fáj?
- A bokám. De kérem ne nyomogassa, mert ordítani fogok.
- Ugyan már. Muszáj. - mondta és megnyomta a bokám. Nem is kérdés, akkorát ordítottam, hogy a kórházban az öregek mind szívrohamot kaptak.
- Ennyire fáj?
- Igen, ennyire.
- Jó. Röntgent!
Még röntgenezték a bokám. Aztán így szólt a doktor úr.
- Eltört a bokád. Gondolom rá se tudsz állni.
- Nem tudok.
- Nagyszerű. Akkor ez fekvő gipsz lesz.
- Hát ez tényleg Nagyszerű. - dünnyögtem.
- Na gyere. Átsegítünk a gipszelőbe. - mondta a doki. És az ajtó felé tessékelt. Mikor kiléptünk az ajtón akkor anya, Ági néne és Balu ott várt rám a váróban.
- Mit csináltál? Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?
- Ki kérem magyamnak! Péntek 13. van.
- Ó, hogyne. Na menj. Itt várunk.
- Balu. Ki lehetett hallani az ordítást?
- Azt? Azt a suliig el lehetett hallani. - mondta mire elnevettem magam és Bementem a gipszelőbe. Egy kicsit fájt, de begipszelték. Meg adtak mankót is. Mondjuk fekvő gipszben vagyok. De azért a mosdóba ki kell menni valahogy.
Mikor végeztünk, akkor mankóval kimentem a váróba. Anya és Ági néne aggódva nézett, Balu meg csak röhögött.
- Miért röhögsz már megint? Olyan gonosz vagy!
- Így fogsz sántikálni?
- Nem. Fekvőgipsz.
- Uram Isten. Te tényleg szerencsétlen vagy. - mondta anya.
- Gyertek! Ma itt alszol rendben? - szólt az orvos.
- Jó. - mondtam.
- Én is itt maradok. - mondta Balu.
- Rendben. Van egy kis szoba. Fiam te kanapén fogsz aludni jó?
- Nekem 8.
- Ez itt a szoba. Kisasszony holnap hazamehet. De iskolába ne menjen hétfőn. Egy hetet pihenjen.
- Rendben. - mondtam és leültem az ágyra. Anya és Ági néne kimenetek beszélgetni. Én és Balu pedig bent maradtunk a szobában.
- Ez az a szoba. - mondtam.
- Melyik szoba?
- Ahol te voltál. Mikor tudod. Eltört a kezed.
- Szerintem minden szoba ugyanolyan.
- Nem! Ez az! Érzem!
- Aha. Értem. - mondta - Csak most fordítva vagyunk.
- Legalább most te is megtudod milyen kemény az a kanapé. - mondtam.
- Ó. Nehogy azt hidd hogy az ágynál jobb.
- Kemény?
- Minr a kő. - mondta és odaült mellém át ágyra. Ági néne és anya bejött a szobába.
- Gyerekek én megyek. Balu te jössz hétfőn?
- Igen.
- Jó. Réka. Pihend ki magad.
- Úgy lesz.
- Rendben. Sziasztok.
- Nos Réka. Én is mennék. Csak az a gond hogy halálra fogod unni magad. Szóltam apádnak. Ő is jön mindjárt. Hozzá a laptopod, néhány ruhát, meg egy könyvet.
- Kaját is hoz?
- Gondolom. - mondta anya és leult a kanapéra.
Negyedóra múlva Megjött apa.
- Eltörted a bokádat? - köszöntött apa.
- Igen. Mint látod.
- Gratulálok. Itt van minden. - nyomott a kezembe egy táskát.
- Köszi. Legalább nem fogok unatkozni.
- Balázs itt maradsz vele?
- Igen.
- Jó. Vigyázzatok magatokra. Holnap jövünk. Sziasztok. - mondta és anyával együtt elment.
- Hát egyedül maradtunk. - mondta Balu.
- Egyedül. Nézzünk valami filmet?
- Filmet?
- Aha. Hamar itt van a laptopom.
- Hát jó. - mondta. Beizzitottuk a gépet és megnéztük a RED 1-et és 2-t is. Jeeey. 🙂
Aztán a nővérke parancsára elaludtunk. Én az ágyban, Balu pedig a kanapén.

Flikk 5/3 ijjj... 😐
Bokám 5/3 nagyon fáááj... 😐
Péntek 13. 5/2 most már babonás vagyok.
Balu 5/5 annak ellenére, hogy kinevetett, velem maradt. 🙂❤️