Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 59. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

~~~

- Emlékszel Mikire? - kérdezte. Ó, jaj vajon ez hogy jött?
- Miért ne emlékeznék? Miért mi van?
- Vége az előzetesnek.
- Azt ne mondd, hogy szabadon engedik.
- Pedig de. - görbült le a szája.
- Neee!
- Ugye? Csak azt nem tudjuk hova megy? Mert a ház ugye az államra szállt. A kocsi is. Semmi pénze, úgyhogy hotelba se tud menni.
- És most mi lesz?
- Hozzánk nem jön. Anya azt mondta, hogy az anyja Zuglón él. Hátha odaköltözik.
- Hátha. És mikor engedik ki?
- Holnap.
- Uh. Remélem az utcán tölti a karácsonyt.
- Én is remélem.
Miután eltelt az 1 óra mehettem vissza a suliba.
- Most megyek. Sietek vissza. - intettem anyáéknak. Balu kint várt. Egy "kis" csókkal üdvözöltük egymást, és már mehettünk is.
Én és Tomi már izgatottan vártuk, hogy essünk már túl ezen a szaron, és had menjünk bulizni. De sajnos nem lehettünk túl rajta. Ugyanis nem működött a mikrofon.
- Tanárnőőő! - ordibált Tomi Gittának.
- Igen?
- Rossz a mikrofon.
- Hogyhogy?
- Nem tudjuk. Egyszerűen nem szól.
- Próbáltátok másik mikrofonnal? 3 van.
- Mindegyik rossz.
- Én ezt nem értem. Akkor mikrofon nélkül énekeltek.
- Nem bírná a torkom. - mondtam.
- Nekem se. - vágta rá Tomi.
- Akkor szólok, hogy idén elmarad a karácsonyi éneklés.
- Nem lehetne, hogy soha többé ne legyen? - kérdezte Tomi.
- Parancsolsz?
- Utáljuk a karácsonyi műsort. Még ilyenkor is azon kell idegeskedni, hogy jól énekelj.
- És a dalok is uncsik. - mondtam.
- Ott a pont. - mondta Tomi.
- És aztán? Rengeteg karácsonyi dal van. Miért pont ezt a kettőt énekli mindenki már évek óta?
- Mert egyszerű, és mindenki tudja a szöveget. Mint mondtam, senkinek sincs kedve ilyenkor dalt tanulni.
- Ó... Hát akkor... Mondjam le? Örökre?
- Örökre. - ismételten meg.
- Hát jó. - szipogta Gitta. - Egy kis figyelmet kérnék! Haló! Ide figyelnétek? Köszönöm. - kiabálta Gitta. - Elromlott a mikrofon, úgyhogy a megszokott éneklés elmarad. De nem csak most, örökre eltöröljük.
- Ezaaaz!!! - ujjongott minden énekkaros.
- Szóval jöjjenek a zenék. A DJ pult mögött pediiig...
- ÉÉÉN! Bolgog karácsonyt! - ordította Tomi és berakott egy Last Christmas remixet. Kezd olyan érzésem lenni, hogy Tomi tette tönkre a mikrofonokat. És így is volt. De erről senkinek se kell tudnia. A mi kis titkunk marad. 🙂
Mindenki elkezdett táncolni. Mi alkottunk egy kis csapatot. Én, Balu, Vanda, Marci, Kitti, Levi, Gergő. Amúgy olyan, mintha Vanda az osztálytársunk lenne. Mondjuk én örülnék neki.
Táncoltunk egy csomót. Aztán felültünk a kilátóra. Levi és Gergő elment a büfébe. Azt mondták mindenkinek hoznak valami finomságot. Hát oké. Én Kittivel és Vandával beszélgettem. Amikor Levi és Gergő odaállíott hozzánk 7 műanyag pohárral és 7 snickers-el.
- Mi van benne? - kérdeztem.
- Forró csoki. - mondta Levi.
- Ú! Az finom. - vettem ki a kezéből egyet. Igenám, de történt egy kis baleset.
Az előttünk ülők (9.a-sok) valamiért felugrottak a székekre és sikoltozni kezdtek. Igen a fiúk is. Az egyik fiú (asszem Viktor) akkora lendülettel ugrott a székre, hogy hátraesett. Pont Levire meg Gergőre. Az összes forró csokit kiverte a kezükből. Gergőnek leforrázta a fejét (xddd 😂), Levinek olyan lett a (tökéletes) haja, nekem meg... Szétázott a csizmám. Viktor a földön feküdt. Az osztálytársai szakadtak a röhögéstől. Mi meg csúnyán néztünk rá.
- Idióták. Olyan lett a hajam. - szólalt meg Levi.
- Nekem leégett a fejem. - mondta Gergő, és a szemüvegét tisztítgatta.
- Nekem meg szétázott a csizmám. Ami nem volt olcsó és garantálom, hogy ki fogjátok fizetni. - förmedtem rájuk. Jaj. Szegény csizmám. ☹️
- Nyugi mán. Ez csak egy csizma. Kirakod a napra oszt megszárad. - mondta egy fiú. Nem tudom a nevét.
- Már bocs, de ki vagy te? - kérdeztem flegmán.
- Ömmm... Gellért Roland.
- Biztos. - forgattam a szemem.
- Te agyi fogyatékos vagy. - lépett mellé Kitti. - Ha jól hallottam, azt mondtad, hogyha kiteszi a napra akkor megszárad a csizma. De te észlény. Hol látsz te napot December közepén? Sőt.. Mindjárt vége a hónapnak.
- És ezáltal az évnek. - szólalt meg az a-s Betti.
- Pofa be! Amúgy miért ugrándoztatok és sikoltoztatok? Szellemet láttátok?
- Baszki! - pattant fel Viktor a forró csokis földről.
- Jajj ne! - kapott a szájához Betti.
- Mi van már? - kérdezte Levi.
- Hol van Panna? - kérdezte Dorina.
- Ki az a Panna? Egy új lány? - kérdezte Kitti.
- Nem. Máté tarantulája. - mondta egy másik fiú.
- Ki az a Máté? És... Tarantulaaa?! - estem pánikba.
- Máté? Mi van vele? - lépett mellénk Vivi. Jaj. Most esik le. Máté és Vivi jártak. Kemény 1 hónapig. Aztán Vivi felszedte Ákost. Akivel már szintén szakított, nem tudom mikor.
- Elszökött a... Tarantulája. - nyeltem egy nagyot és be bújtam Balu mögé.
- Ez a hülye elhozta Pannát?
- Ja. És elszökött. - pánikolt Dorina.
- Ki szökött el? - kérdezte Máté, aki akkor ért oda.
- Ö... - habozott mindenki.
- Ugye nem nyúltatok Pannához? Nem tenne jót neki. Mostanában sokat nőtt. Szerintem kis pókjai lesznek. - mondta mosolyogva Máté. Én, Dorina, Betti és Vanda és Vivi egyszerre sikoltottunk fel.
- Mi van már? - nevetgélt rajtunk Máté, aztán meglátta az üres dobozt.
- MI A SZAR?! HOVA TŰNT? MIÉRT NYÚLTATOK HOZZÁ?! BASSZAMEG!!!
- Bocs haver. Az én hibám. - mondta az a Roli.
- Bazdmeg! Hova tűnt? Meg kell találnunk. Mi lesz, ha... - pánikolt Máté, de egyszer csak annyit hallunk, hogy valaki (két sorral lejjebb) sikít. És az a valaki Fanni volt. Hahaha. 😂 Jó helyre került az a pók. Mindenki odaszaladt Fannihoz. Tökre sápadt volt (vagy az csak a sminkje?).
- Láttad Pannát? - rázta meg a vállát Máté.
- Nem tudom ki az a Panna. De láttam egy... Hatalmas pókot.
- Ő az. Na, hol van?
- Nem tudom. De nem is akarom látni.
- De én igen. Hol láttad? - nézett rá Máté.
- Ott mászott, a táskámon. - mutatott a rózsaszín, egyszarvús (?) táskájára.
- Oké. Nyilván azért mászott rá, mert rózsaszín. És Panna szereti a rózsaszínt.
- Te komolyan úgy hívod az óriás tarantuládat, hogy Panna? - kérdezte Kitti, tök nyugodtan. Őt nem zavarja, hogy az az óriás tarantula itt szaladgál valahol? 😯
- Igen. De ez most nem fontos. Meg kell találnunk. De vajon hol lehet? - beszélt magában Máté. Aztán egy újabb női sikítást hallottunk. A hang irányába futottunk. Kiderült, hogy nem is egy lány sikitott, hanem kettő. És az a két lány ugyanúgy nézett ki. Ők ikrek? Nyilván. Hülye Réka, hülye Réka... 😂
Tök szépek voltak azok a lányok. Kis aranyos arcuk van, szőkék, kék a szemük, és mindketten piros bebújhatós pulcsiban voltak. Aminek a hátoldalán van egy SZIRTES felirat. Ú! IOV. Azt is úgy imádom. Kell nekem egy Kornél. Jaj. Nem, nem kell Kornél. Nekem csak Balu kell. ❤️
- Mi történt? - kérdezte Dóri, aki ott állt mellettük. Ha jól tudom osztálytársak.
- Egy... Egy... - kezdte az egyik lány.
- Egy mi?
- Egy... Egy... - dadogott a másik lány is.
- Egy pók. - segített be nekik Máté. És keresgélni kezdte a pókot. Pannát.
- Egy pók? Bazki. Az ikrek félnek tőle.
- Kik? - kérdezte Marci.
- Ők. Fanni és Flóra. - mutatott Dóri a két reszkető lányra.
- Jól van nyugi. Az a pók Panna. Az enyém. Nem bánt. Hol láttátok? - faggatta őket Máté. Én össze vissza forgolódtam. Megakadt a szemem két fekete emberen. Nem betörők vagy ilyesmi. 😂 Zorka és Nándi, a kaszás. Nekem háttal voltak, és valamit nagyon nézték. Odamentem hozzájuk.
- Mit nézték? - kérdeztem.

~~~

Sziasztok. Tudom úgy volt, hogy kedden hozok részt, de nem volt időm, ne haragudjatok. Végre itt a nyári szünet. Igyekszem gyakran részeket hozni. 😊💕