Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi KÜLÖNKIADÁS 1. 💜 Nyári Kalandok

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Augusztus 26. Péntek

A nyaramat nem szerettem volna napló írással tölteni, de ha egyszer ilyenkor történnek az érdekes dolgok...

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜
💜Június 28-Július 2. Hétfő-Péntek💜
💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Ezen az 5 napon Oroszlányban voltam nagyinál. Bence is velem volt.
Igazából semmi különös nem történt. Lekvárt főztünk, palacsintát ettünk. Kutyát sétáltattunk (elhoztuk Zsemlét is) és takarítottunk.
Sütöttem tojást (csak enyit tudok. XD), és elvittem Bencét egy focipályára. Ahol... 😂
Míg Bence pár vele Egykorú gyereknek menősködött (egész ügyes focista), addig én futottam a pálya körül. Addig is edzek. Gondoltam magamban. Csakhogy jött pár fiú.
12-3 évesek lehettek. Azt mondták futnak velem, mert versenyre készülnek. Mondom oké.
De ezek... Kibuktattak. Ott röhögtek. Bence látta, de tovább focizott. Tudta, hogy úgyis lerendezem őket. És le is rendeztem őket.
- Hé! Kisfiúk! Ha azt hiszitek menők vagytok tévedtek. Én nem egy fiút vertem már meg.
- Aha persze.
- Lesztek a következők? - futottam feléjük.
- Na, gyere! Hárman vagyunk ellened.
- Három 10 éves kisfiú és egy 15 éves lány..Aki judozik.
- Az mi az a Judo? - kérdezte az egyik bambán, mire a haverja leoltotta.
- Hülye! Múltkor is volt egy Judo Kupa. Az nagyon durva.
- Te tényleg Judozol?
- Csináljak rajtad egy uchi-matat?
- Ö... Ne haragudj! Nem akartunk kibuktatni!
- Semmi baj tankonyosok. - vigyorogtam el. Szóval ez volt a legérdekesenb dolog az alatt az egy hét alatt. De jó volt nagyival lenni. ❤️ Mondjuk azt meg hozzá kell fűzni, hogy elég felejtős szegény, mindig én szóltam neki, hogy vegye be a gyógyszerét, vegye le a kávét stb, stb.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜
💜Július 11. Vasárnap    💜
💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Csak annyit vettem észre, hogy a szomszéd ház előtt megállt egy kocsi. Hm. Kiszállt belőle egy 4 személyes család. A két gyerek olyan idős lehet mint én. Egy fiú meg egy lány. Most ezek ide költöznek a néni házába? A tűz után a lányai kicsit kipofozták a házat. Láttam egy ELADÓ táblát, és ezek szerint sikerült eladni. Huh. Majd köszönök az új szomszédoknak. Vagy nem. 😐

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜
💜Július 12. - Július 17.  💜
💜Hétfő-Szombat  💜💜💜
💜💜💜💜💜💜💜💜

SPANYOLORSZÁG!!! ❤️❤️❤️
Úristen de jó volt. Annyi minden történt. Ez a bejegyzés hosszú lesz.
Hétfő reggel felvettem a sárga ruhám, a hajam fánk kontyba fogtam, minimál smink... Kezemben telefon, fülhallgató és powerbank. A három utazótársam. A bőröndöket és táskákat beraktuk a csomagtartóban, ugyanis igen, kocsival mentünk. Ennek az az egyszerű oka, hogy anya irtózik a repüléstől, és se szeretem annyira, meg apa ki akarta próbálni magát, mint hosszú távú sofőr.
Nem is volt olyan sok cuccunk, hála Bencének. Sokat YouTube-ozik és egyszer talált valami videót, ahol egy húzott szemű nő (Kínai? Japán? Koreai?) bepakol egy táskába 2 hétre. Összetekeri a ruhákat meg mittudom én. Apa vezet, anya az anyósülésen nézegeti a régi, jó öreg fényképező gépünket, Bence Superman-es képregényt olvas, én meg dugóval a fülemben ülök és nézek ki a fejemből. Hogy milyen zenét hallgattam? Mindent. Mindent ami a telómon volt. Imádom a zenéket, de nincs igazi kedvencem. Mindig változik.
Adele, Ariana Grande, Bebe Rexha, Billie Eilish, Bruno Mars, Camila Cabello, Dua Lipa, Ed Sheeran, Image Dragons, Jones Brothers, Marshamello, Maroon 5, Rihanna, Rita Ora,
Sean Paul, Sia, Shawn Mendes, Taylor Swift, Zara Larsson... ❤️
Miközben a Zenéket hallgattam elaludtam. Mikor felébredtem rég elhagytuk Magyarországot.
- Hol vagyunk? - kérdeztem, miközben a fülhallgatóm keresgéltem. Kiesett a fülemből.
- Olaszország. Nem soká Milánóban leszünk. Megállunk pisilni.
- Ó. Oké. - mondtam furán. Hogy jerulolunk mi Olaszországba?
10 perccel később megálltunk egy Milánói étteremnél. Gyorsan elmentünk a mosdóba, utána pedig leültünk és elkezdtük nézni az étlapot. Ha már egy étteremben vagyunk és ebéd idő van együnk valamit. Hiába. Egy szót se értettünk az egészből.
- Hé! Itt angol. Ezt értem. A Meat az a hús nem? - nézett rám Bence. Chhh.
- Igen. Oké nézem. Hűha. Van itt minden.
- Szerintem kérjünk Spagettit. Ha már Olaszba vagyunk. - mondta Apa. Mind bólogatni kezdtünk. Odajött hozzank egy pincér lány és elkezdett nekünk Olaszul hadoválni. Tágra nyílt szemekkel néztünk rá, aztán egymásra. Amire senki sem gondolt az az Olasz szótár. Spanyol van nyilván, mert oda megyünk. De én nem tudtam, hogy átmegyünk Milánón is. Ránéztem a csajszira.
- Sorry, but we are tourists. We don't speak Italy.
(Bocsánat, de mi túristák vagyunk. Nem beszélünk olaszul. Írói szerk.)
- Oh. Okay. - mosolyodott el. Eldaráltam neki, hogy lesz 4 tányér spagetti, egy pohár kóla anyának, egy pohár víz apának, egy pohár narancslé Bencének és egy pohár baracklé nekem. Miután megettük visszaültünk a kocsiba és tovább mentünk.
- Annyira örülök, hogy ilyen jól beszélsz angolul. Én és apád oroszt tanultunk. - mondta nekem anya. - Egy szót se tudunk.
- Hő! - horkant fel Bence. - És én? Már 2 éve tanulom. És egész jól megy. Figyeljétek... Khm. - köhécselt - My Name is Bence Szálkás. I From Hungary. I love my family. My favourite food is the chocolate.
(A nevem Szálkás Bence. Magyarországról származom. Szeretem a családom. A kedvenc ételem a csoki. Írói szerk.)
- Bravó öcsi. - röhögtem fel.
- Most miért? A tanár szerint felhozom a lemaradást. Ugye az osztályom 2. osztálytól tanul angolt. Én meg 4.be kezdtem. És a videójátékokból úgy, ahogy megtanultam.
- Ügyes vagy öcsi.
- Ne hívj öcsinek!
- De az öcsém vagy. Hívjalak úgy? Gyere mán' ide ÖCSÉM!
- Nyááá!
- Nyááááá!!!
- Gyerekeeek! - kiabált anya. Jaj, szegény. Ha Bencével sokáig utazunk (ráadásul egymás mellett), mindig veszekedünk.
- Bocsi.
- Ne veszekedjetek már megint. Apátoknak muszáj az útra figyelnie.
- Hogy megyünk tovább? - kérdeztem.
- Átkelünk Franciaországon. Minnél gyorsabban.
- Franciaország? Ú! Megyünk Párizsba?
- Kislányom ne röhögtess. - mondta apa. - Párizs egy hatalmas kitérő lenne. Majd elmész érettségi után. Egyedül. A sok csiga zabáló. Brrr.
- Ó. És Franciaország után már ott van Spanyolország igaz? Azaz Barcelona?
- Igen. De az még messze van.
- Oké. Bence mit csinálsz?
- Blankával chatelek. Elküldtem neki egy spagettis képet.
- Aha. Ez kicsit gonosz dolog nem?
- Nem. Ő meg tengerpartos, bikinis, delfines, gyrosos képeket küld.
- Görögországban van?
- Volt. Tegnap értek haza.
- Mindent értek. - mondtam és visszafordultam a saját telómhoz. Instáztam, Tik-Tokoztam. Aztán azon kaptam magam, hogy az Olasz-Francia határnál vagyunk.
Miután tovább mehettünk anya TUC-ot zabált, apa a rádióból szóló zene ritmusára "csapkodta" a kormányt, Bence elaludt, én meg...
Rá raktam Bencére egy napszemüveget, mert arra fog felébredni, hogy elsorvad a szemhéja. Tűzött a nap, volt vagy 37 fok.
Elraktam a telóm és néztem a tájat. Azon gondolkodtam, hogy én most Franciaországban vagyok. Azta. 😯
A nagy bambulásban újra elaludtam. És arra keltem, hogy Bence röhög. Röhög? Vihog.
- HÁHÁHÁHÁ...
- Bence halkabban! Még Réka felébred. - próbálta anya csitítgatni.
- Késő. - dünnyögtem. - Hol vagyunk?
- Már Spanyolban. - mondta apa.
- Már? Jézusom. Amúgy min röhögsz? - fordultam a még mindig vihorászó öcsémhez.
- Az előbb annyit látok, hogy... HÁHÁHÁHÁ... Egy ember... HÁHÁHÁHÁ... Az utca szélén... HÁHÁHÁHÁ... Szarik. - bökte ki nagynehezen.
- Aha. - bólintottam, és örültem, hogy nem láttam a fejem. Elég furcsán grimaszolhattam. - Anya nektek nem kell pisilni?
- Nem. Voltunk egy benzinkútnál még Franciaországban. Az étteremben is ugye. Meg még Bécsben is.
- Bécsben? - táncoltam a homlokom.
- Aha. Ausztria tudod... Bence nem volt indulás előtt, ezért egy szívószálas üdítő után majd be pisilt.
- Aha.
- De Bécs... Jézusom Réka. Visszafelé megállunk és shoppingolunk. Olyan jó ruha butikokat láttam.
- Oké. - vigyorogtam. Aztán az a vigyor hamar lehervadt a képemről. - Apa! Álljunk meg!
- Miért?
                               ~~~