Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 20. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

                             ~~~

Szóval Balu vert egyet (a földön fekvő) Zálán orrára. Amiből most ömleni kezdett a vér. Úristen...
Ezek után Gitta elájult (!!!). Nem bírja a vért vagy mi. Jó az tény hogy senkinek se tetszett a látvány. Habár az egyik fiú akinek nem tudom a nevét, felvette videóra. Balázs már nem az orrát verte, hanem a teste minden más részét. Nagyon durva volt. És nem volt tanár. Vagyis volt, csak elájult. Lili elküldte Emmát és Tamarát a tanáriba hogy hívják a mentőt és jöjjön ide is egy pedagógus. Csak úgy szaladtak.
Mindenki meg volt döbbenve. Csak én nem. Én sírtam. Tomi nem bírta tovább nézni és játszotta a nagyfiút. Odament a bunyóhoz és próbálta szétszedni a fiúkat. Nem sikerült. Én összeszedtem magam és odamentem.
- Réka ne! - kiabálta Lili. Nem izgat semmi. Oda kellett mennem.
- Balázs hagyd abba! Elég lesz! - kiabáltam sírva. Balu abbahagyta a verést, felállt és megölelt. Tiszta vér volt a keze és ezáltal én is. Pfúj. Annak ellenére, hogy Balázs abbahagyta, Zalán megragadta a Balut, aki nem figyelt és elesett. Újra a földön voltak, csak most fordítva. Balu volt alul. Tomi visszaszállt a bunyóba. Egyszer csak annyit hallottunk hogy valami egy hatalmasat csattant. Az a valami Balu karja volt. Zalán bele verte az egyik székbe. Itt vége lett a bunyónak. Balázs a földön feküdt és nem tudta mozdítani a karját, Zalán a földön feküdt mert egy kicsit sok vért vesztett és szédült. Gitta szintén a földön mert elájult. Na jó ez nem is vicces! Annyira.
Zalánhoz Fruzsina ment oda, Baluhoz én. Gittához senki. Tomi a fogát fájlalta (Zalán bevert neki). Lili Odament hozzá és letérdelt mellé.
- Ó, Tomi! Jól vagy? Ugye jól vagy? Miért csináltad ezt? Miért avatkoztál bele? - hebegte Lili. Tomi mosolygott, magához húzta Lilit és hosszasan megcsókolta. Ó... Én Lilihez hasonló képpen pánikoltam.
- Balázs! Itt vagyok! Nagyon fáj? Miért csináltad ezt? Ez szerintem eltört. Nem, csönd! Itt vagyok.  - Balu a földön feküdt a jobb karja mozdulatlanul hevert a földön, én fölé hajoltam és úgy magyaráztam tovább. - Ne aggódj. Itt vagyok. Mindjárt jönnek a mentők. Majd megyek veled. Istenem miért csináltad ezt? Én úgy megrémültem! Úgy sírtam. Én úgy szeretlek! - mondtam sírva. Balu mosolygott és a bal kezével maga felé húzott és megcsókolt. De nem sima csók volt. Érzelmekkel teli. Itt a 4. komoly csók. Hoppá hoppá...
Ha Balázson múlik akkor sosem enged el, de bejött az igazgató, Emma, Tami és az ofőm. Úgyhogy muszáj volt. A lányok visszaszaladtak Nikihez és Dórihoz. A ofőm egyenesen Gittához ment, próbálta Újra éleszteni vagy nem tudom. Az igazgató asszony pedig... Elkezdett üvölteni. Tomira és Lilire hogy nem ez a legjobb pillanat a romantikára. Fruzsinára hogy tűnjön el Zalán közeléből mert tiszta vér, az anonim fiúnak, hogy ne videózzon. És Balunak hogy ülljön fel.
- Igazgató asszony - kezdtem. - Nem tudja mozdítani a karját. Szerintem eltört.
- Értem. Majd később megbeszéljünk hogy mi történt. De most a mentőkre várunk.
- Rendben. - mondtam és próbáltam felállítani Balut. Amikor az ofő megszólalt.
- Kezd ébredezni. - utalt Gitta tanarnőre.
- Nagyszerű. Megjöttek a mentők is. - monda az igazgató.
A mentők elég furán nézték a csoportra. Mindenkit elláttak. Zalán elvileg eszméletét vesztette, de meggyógyul. Őt azonnal elvittek a kórházba Gittával és az ofővel. Balu egy másik mentőautóba szállt be. Én mindenképp vele akartam menni a kórházba. Addig nyígtam a mentőknek, míg bele nem egyeztek. Balu feküdt, az autóban, az orvosok a karját nézegették, én ültem és riadtan néztem. Balázs rám mosolygott.
- Miért vagy ilyen vidám? - kérdeztem ingerülten.
- Mert itt vagy nekem - mondta és megfogta a bal kezével az én jobb kezemet és megpuszilta. Oké, kicsit megenyhültem. Mikor a kórházba értünk akkor találkoztam az ofővel.
- Tanár úr. Ha Balunak itt kell aludni, akkor én is itt alszok. És én addig nem megyek suliba amíg ő sem. Végig mellette maradok.
- Nagyra értékelem, hogy így szeretitek egymást, de attól még járhatsz suliba.
- Majd meglátom. - mondtam és futottam Balázs és az orvosok után. Bevitték egy szobába ahova én nem mehettem. Én csak a váró teremben ültem és vártam amikor csörgött a telóm. Anya volt.
- Haló! Anya! Baj van!
- Mi az? Hol vagy?
- A kórházban. Balázst várom. Azt hiszem eltört a karja.
- Te jó ég! Melyik kórház?
- Nem tudom. Várj! - odamentem egy nénihez (1956-ról megmaradt kabát, kis taliga és tipik idős néni frizura) és meg kérdeztem, hogy melyik kórházban vagyunk.
- Anya! Haló! Ez a Szent-Györgyi Albert kórház. A röntgennél vagyunk.
- Jó. Megyek. Mit vigyek?
- Nem tudom. Egy párnát és egy plédet. És a telefon toltőmet.
- Ott alszol?
- Szeretnék.
- Oké. Pizsi?
- Felesleges! Csak gyere! Írok ha elhagytuk a röntgent.
- Jó. Oké. Megyek! - mondta és lerakta a telefont. Pár perc múlva kinyílt az ajtó. Ki jött egy bácsi és én egyenesen felé rohantam.
- Na? Mi van vele? Itt alszik? Maradhatok?
- Nyugodj meg. A barátod biztonságban van. Elég csúnyán eltört a karja. Most visszük a gipszelőbe. Ma itt alszik a kórházban. De holnap haza engedjük.
- Ohhh... Hála az égnek. És itt Maradhatok vele?
- Majd meglátjuk milyen szoba marad neki. Addig is gyere! Kísérd el a gipszelőbe!
- Jó. Hol van? - néztem riadtan az orvosra. Abban a pillanatban Balu kilépett az ajtón.
- Balázs! Istenem! - szaladtam oda hozzá de nem nyomultam túlságosan, mert nem tenne jót a kezének.
- Nyugi minden oké. Most begipszelik. Ma itt alszom és holnap haza megyek.
- Tudom. Én itt leszek végig. Itt is alszok!
- Ugyan már!
- De! Már szóltam anyának hogy hozzon ágyneműt.
- Oh. Az én szüleimnek is szólnál?
- Nincs meg a számuk.
- Várj adom a telóm. Mi a...? Hol a telóm? Ott hagytam a suliban?
- Nem. Itt van nálam.
- Oké, a kód 0008 Onnan megoldod jó? Most mennem kell.
- Oké. - küldtem neki egy puszit és azonnal telefonálni kezdtem.
- Fiam! Hol vagy? - kérdezte Balu anyukája.
- Csó... Csókolom. Én Réka vagyok.
- Réka? A barátnője? Szervusz. Történt valami?
- Volt egy kis balhé a suliban és hát... Eltört Balu keze.
- Mi? Hol vagytok? Hogy tört el?
- A Szent-Györgyi Albert kórházban vagyunk. Balu a gipszelőben van én pedig itt várom.
- Köszönöm. Sietek oda.
- Jó. Ma bent alszik és én itt maradok vele.
- Ó. Köszönöm. Sietek.
- Jó. Írok ha elhagytuk a gipszelőt. - mondtam. És letette. Írtam SMS-t anyának hogy átmentünk a gipszelőbe. Annyira ideges voltam.  Továbbra is csak járjáltam a váróban amikor anya hangját hallottam meg.
- Réka!
- Anya! - borultam a karjába.
- Ne idegeskedj. Egy csont beforr. - mondta. Hogy mi?
- Mi van? Az nem zavar annyira hogy eltört a karja hanem inkább az hogy hogy tört el.
- Hogy tört el?
- Verekedett Zalánnal. Értem.
- Oh. Nem lesz semmi baj. Hoztam a töltőt, egy kis párnat és egy kis takarót. És tessék! - nyomott a kezembe egy szatyrot. Egy tábla csoki volt benne még egy zacskó chips. És egy 1 literes XIXO tea.
- Köszönöm. - vettem el mindent amikor nyílt az ajtó. Balázs jött ki onnan begipszelt kézzel. Én azonnal "eldobtam" a szatyrokat és odamentem hozzá. Óvatosan megöleltem, ő pedig adott egy puszit a homlokomra. Aztán kijött az orvos.

                            ~~~