Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 82. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Május 17. Hétfő

Te jó ég. Majdnem meghaltam. Hálát adok az Istennek, hogy csak majdnem. ☹️
Tegnap apa hazavitte Nagyit. Egész nap kutyáztunk. Viszont ma...
A suli eltelt. Én egész hamar végeztem. Hazamentem, megtanultam és be kapcsoltam a gépem. Zsemlével az ölemben YouTube-on néztem mindenféle videót amit feldobott a net, amikor... Füst szagot éreztem. Mi a franc?
Körbe néztem a házban, de sehol nem láttam tüzet. Kintről jött. Kiszaladtam és... Jézus Úristen!
A szomszéd öreg néni háza lángolt. Omg. Bekönnyeztem. Kiabáltam össze vissza, de senki se szólt vissza. Visszaszaladtam a házba. Felkaptam a telóm a konyha asztalról és hívtam a tűzoltókat.
- Halló.
- Jó napot kívánok. Ön a tűzoltóságot hívta. Miben segíthetek?
- A szomszédom háza füstöl és... Tűz van. - mondtam kétségbeesett hangon.
- Hol laktok? - kérdezte a nő.
- Budapest. Azon belül Buda. Farkas Antal utca 11. és 13.
- Két ház is lángol?
- Nem. Még nem. Siessenek! Nagyon félek. - mondtam.
- Ne aggódj. Küldjük a csapatokat. - mondta és lecsapta a kagylót. Én egy egész meggondolatlan dolgot csináltam. Bementem a kapun. Kinyitottam az ajtót, ahonnan óriási füst jött ki.
- Haló! Van bent valaki? Néni! Haló!
- Én... Itt.. Segít... Khm. Khm.
- Ne tessék aggódni. Mindjárt jönnek a tűzoltók.
- Segíts... - mondta rekedt hangon.
- Ammm. Bemegyek. - mondtam. Jézusom, de hülye voltam. Léptem párat, amikor leszakadt egy polc. Az is lángolni kezdett. Nagyon megijedtem. Nagyon sok füstöt nyeltem.
Még arra emlékszem, hogy zúg a fülem, körülöttem minden lángol. És hogy az öreg néni rekedt hangon kiabál valamit. Aztán képszakadás. Esküszöm azt hittem, hogy meghaltam. ☹️☹️☹️

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

A következő dolog amire emlékeztem az az volt, hogy egy kórházi ágyon fekszek. És körül vesz egy csomó ember. Anya, apa, Bence, Balu és Kitti (ők meg mit keresnek itt?). Pislogtam párat, aztán köhögtem egy nagyot. Anya sírva fakadt, apa meg ölelte. Kitti megsimogatta Bencét. Balu pedig hozzám hajolt és megölelt. Nem értettem mi történt.
- Mi... Mi történt? Miért vagyok kórházban?
- A tűz. Nem emlékszel? - kérdezte anya.
- Ja de. Mi... Mi történt?
- A tűzoltók megtaláltak téged meg az öreg nénit. Eloltották a tüzet. Te enyhe füstmérgezést kaptál viszont a néni... - sóhajtott egy nagyot Kitti.
- Mi van vele? Jól van?
- Meghalt. - mondta Bence. Ledermedtem. Mi? Ez nem lehet! Nem halhatott meg!
- Ez... Nem lehet. - mondtam könnyezve.
- De sajnos igen. Az a szerencse hogy te túlélted. - mondta apa.
- Mégis hogy kerültél oda? - kérdezte Balu.
- Én... Csak segíteni akartam.
- Azzal, hogy te is neghalsz? - förmedt rám apa.
- Vigyázat emberek! Tünés! Nahát. Felébredtél? - lépett mellém egy idős bácsi. Az orvos.
- Miért? Meddig aludtam?
- Csak pár napig.
- Milyen nap van ma?
- Csütörtök. - mondta kedvesen, aztán megmérte a vérnyomásomat. Te jó ég. Én tényleg majdnem meghaltam. ☹️

Tűz 5/1 😐😐😐
Szomszéd néni 5/3 ☹️☹️☹️
Füstmérgezés 5/2 Egész nap köhögök.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Május 24. Hétfő

Egy hét telt el a tűz óta. A néni lányai (3 is volt) és az ő családjuk valamint én és anya elmentünk a tegnapi temetésre. Volt rengeteg szomorú arc, meg "részvétem". Mindenki odajött hozzám, és megköszönték, hogy próbáltam segíteni a nénin. De csak próbáltam. Ó jaj. ☹️
Kerek egy hét múlva lesz az énekkaros Solo fellépés. És muszáj gyakorolnom. Vagyis csak muszáj lenne. De még mindig magam alatt vagyok a múlt heti eset miatt. És ez így is lesz még egy ideig.
Csütörtökön mégis megyek a suliba és Gitta elkér matekról. Jaj, de kár. 🙂 Meg amúgy ofőnökiről is. Na most megyek. Feküdni az ágyon és nézni a falat. Uh.

Temetés 5/1 ☹️☹️☹️
Trauma 5/3 majdnem meghaltam. Azért elég sok idő, amíg ezen túlteszem magam.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Május 27. Csütörtök

Reggel felvettem a fekete farmershortom és a bordó pólóm. A hajam összefogtam. Ajj. Már nagyon hosszú. Lassan a derekamig ér. Na jó, azért még nem. De kezd idegesíteni. Le kéne vágni. Kértem anyát, hogy keressen egy jó fodrászt a környéken, mert levágatok vagy 20 cm-t. Ja. KB. Annyit. Amikor beléptem az iskola kapuján mindenki leronhant. Azzal, hogy "Hallottam mi történt. Úgy sajnálom." meg "Jobban vagy?" "De jó, hogy újra itt vagy!" "Örülök, hogy jobban vagy." Hát nem. Képzeljétek meg mindig nem vagyok jól. Na nem baj. Ezt inkább megtartom magamnak.
Órarend: irodalom, matek, töri, angol, fizika, ofő.
Irodalmon majdnem elaludtam. Összefoglaltunk. Úgy látszik jövő héten írunk. Matekon elmentem Gittához. Mondta, hogy "Örül, hogy már jobban vagyok és kipihentem magam. Ugyanis ideje felkészülni a keddi műsorra." Na szép.
Gitta megdícsért. Azt mondta igazán jópofa, hogy Zara Larssont fogok énekelni. Örülök, hogy örül. 😐 A többi órán szintén unalom volt. Ofőnöki órán megint mentem Gittához. Egész jól megy ez a Lush Life. Sokat gyakoroltam itthon, amíg nem voltam suliban. És néha beleköhögtem egy hatalmasat, de ez már részletkérdés. Kicsengettek, úgyhogy mehettem haza. Összefutottam Baluval aki felajánlotta, hogy hazakísér.
- Akkor... Tényleg jobban vagy? - kérdezte óvatosan.
- Igyekszem. - mondtam.
- Tudod, hogy megijedtem?
- Nem. Hogy?
- Nagyon. Épp vittem ki a szemetet, amikor füstöt láttam. Mondom magamban "Baszki ez a Farkas Antal utca". Futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Akkor a tűzoltók már oltottak a tüzet, a mentők pedig próbáltak téged újraéleszteni.
- És a nénit?
- Akkor ő már le volt takarva. Azt mondták esélytelen. Neki nagyon súlyos égési sérülései is voltak.
- Akkor abba halt bele? - kérdeztem.
- Abba is. Plusz a Füstmérgezés.
- Én is füstmérgezést kaptam. Én miért nem haltam meg? - kérdeztem.
- Hülye! - szaladt ki Balu száján. - Az kéne még, hogy meghalj. Mennék utánad. - mondta, mire keserűen elmosolyodtam.
- Te meghalnál értem? - néztem mélyen a szemébe.
- Meg.
- Miért?
- Mert szeretlek? - kérdezett vissza.
- Jó, oké. De akkoris. Ennyire?
- Még ennél is jobban.
- Ammm.
- Emlékszel még a csókra?
- Melyikre? - kérdeztem. Hisz sok volt.
- A legutóbbira.
- Ó. Igen. Persze.
- Jó. Mert én is. És nagyon meg szeretném ismételni. - hajolt felém. Én óvatosan eltoltam magamtól, mielőtt még lesmárolt volna az utca közepén. Megint.
- Bocs. Mondhattad volna, hogy nem akarod. Ez most elég kínos. Mármint rám nézve. - makogta.
- Hé! Balu! Nyugi! Nem haragszom.
- Biztos?
- Biztos.
- Akkor jó. Hé! Nézd! Itt az utcád.
- Látom. Na szia. - öleltem meg.
Otthon tanultam, zenét hallgattam (Adele Helló-ja) és csokit zabáltam. Remek.

Balu 5/? Nem tom mit érez most irántam. Úgy pontosan.
Lush LIFE 5/5 jó lesz az. 🙂

Sziasztok. Remélem senkit nem érintett rosszul ez a tűz eset. Olyanra gondolok aki élt már át hasonlót. Azon gondolkodok, hogy ez a könyv túlságosan is valószínűtlen eseményekkel van tele, vagy pont hogy igazi életben is megtörténő dolgokkal. Hm.
Na sziasztok! 💞💞💞