Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 19. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Szeptember 20. Szombat.

Ma átjött Balázs. Nem is volt vészes. Apa szerintem befogadta a családba vagy mi. Mikor 11 órakor csengetek akkor mosolyogva köszöntöttem őt.
- Szia. - mondtam.
- Szia. - mondta és csók helyett csak egy puszit adott. Bú!
- Szia Balázs! - üdvözölte anya is.
- Csókolom. - mondta és kicsit rémült arckifejezéssel körbenézett. Szerintem apát kereste. Egyszer csak előkerült.
- Szervusz. Balázs igaz? - Köszönt apa.
- Jó napot. - köszönt vissza Balu és kezett fogott apával. Wow! Még apa is meglepődött. Bementünk a nappaliba. Apa leült a fotelbe és mi Baluval leültünk a kanapéra. Anya pedig sürgött forgott. Hozott enni, inni. Mindent csinált. Egyszer csak megszólalt.
- Bence! Menj vissza a szobába! Vendégünk van.
- Mindjárt. Csak látni akartam Réka pasiját. - mondta Bence. Én elnevettem magam Balázs pedig mosolyogva így szólt:
- Szia öcskös. Balu vagyok. - nyújtotta a kezét Balu egy pacsirta várva.
- Szia. - kiabálta boldogan Bence aztán adott egy pasit Balunak. Aztán felment az emeletre. Gondolom Minecraftozni vagy ilyesmi.
- Mond csak. Hogy... Lettetek egy pár?
- Apa! Már elmeséltem.
- Akkor had kérdezzek néhány dolgot!
- Csak tessék. - mondta lazán Balu.
- 1. Kérdés. Igazán szereted Rékát vagy csak játszodozol vele?
- Persze hogy szeretem. - mondta őszintén Balu.
- Ö... Jó. A 2. Hányszor csókolóztatok már?
- Apa! - kiabáltam le a fejét vörös fejjel. Vajon azért volt vörös a fejem, mert ideges voltam és kiabáltam, vagy mert ez baromira égő?
- Ez a teszt része! Nos?
- Nem tudom. De volt kettő amit teljes szívemből tettem. - én elvörösödve néztem apa torzult fejét.
- És... Az mikor volt?
- Az első még azelőtt volt hogy összejöttünk, az esőben, a buszmegállóban. - én rácsaptam a homlokomra, apának pedig a plafonig szaladt fel a szemöldöke. - A 2. Nos. Az csütörtökön volt. Amikor igazán összejöttünk.
- Értem. Akkor a következő kérdések adott szituációkat fognak tükrözni és még kell mondanod mit tennél. - mondta apa. Te jó ég!
- Oké. - biccentett Balu.
- Mit teszel ha látod hogy Réka más fiúval beszélget?
- Azonnal oda megyek hozzájuk.
- Jó. Mit teszel ha Réka szomorú?
- Meg vigasztalom. Ez alap.
- Jó. Utolsó. Mit teszel ha valaki csak egy kicsit is bántani meri Rékát?
- Odamegyek a csávóhoz, lefejelem aztán úgy meg verem hogy mentőt kell hívni. Az én csajomat nem bántják! - mondta keményen, és átölelt. Uhhh... Akciófilmbe illő volt. Apa csodálkozva méregette Balut, aztán elégedetlen bólintott.
- Gratulálok fiam. Megérdemled Rékát. De ajánlom hogy vigyázz rá!
- Úgy lesz. Köszönöm.
- Na? Minden oké? - kérdezte anya. Én csak bólogattam hogy igen.
Apáék még beszélgettek, én meg csak ültem és ettem. Szerintem híztam. Egyszer csak 5 óra lett és Balu elköszönt.
- Köszönöm a beszélgetést és az ételeket, de most már mennem kell.
- Rendben. Menj csak - fogott apa kezet Baluval.
- Szia. Vigyázz magadra. - köszönt el anya is.
- Rendben. Viszlát. - mosolygott és kiment a házból. Én utánamentem és kikísértem a kapun.
- Ez durva volt - mondta
- Nem. Ez ciki volt - mondtam, mire elnevette magát.
- Nem vészes. Hétfőn találkozunk. - mondta és magához húzott. Megcsókolt. És ez más volt. Éreztem ahogy minden érzelmét bele adta abba a csókba. Nem hagyta abba. Többször is megcsókolt egymás után. Egyszer, hosszú percek után sajnos abbahagyta.
- Na. Ezzel megvolt a 3. érzelmes csók.
- Óóó... Ez volt eddig a legjobb. - mondtam. Mire Balu elmosolyodott.
- Valóban?
- Igen. Meg se érdemeltem volna hogy ilyen csókot kapjak valakitől.
- Nem is. De tőlem megérdemelted. - mondta.
- Most már tényleg mennem kell! - nyomott egy puszit az arcomra és elindult haza.

Apa 5/3 befogadta Balut. De mik ezek a kérdések?
Bence 5/4 cuki. Látni akarja a pasim.
Balu 5/5 nagyon lazán kezelte a dolgot és átment a "vizsgán" is.
Csók 5/5*** Uhhh... Egyszerűen... Uhhh...

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Szeptember 23. Kedd

Akkor először csak szavakban mesélem el a napot. Kedd. Énekkar. Fruzsina. Zalán. Balu. Tomi. Lili. Gitta. Ájulás. Igazgató asszony. Mentő. Törött kar. Estig kórház. És rengeteg sírás. Akkor az elejétől!
Kedd volt. Tehát suli után énekkar. Baluval már reggel tudtuk hogy nem lesz könnyű napunk. Na de ilyet? Baluval kézen fogva mentünk be a színjátszó terembe. A lányok csevegtek, a fiúk Tomival röhögtek (de hiányzott Fruzsi és Zalán), Lili meg Gittával intézett papírokat. Elengedtük egymás kezét és különváltunk. Balu odament a fiúkhoz én meg a lányokhoz. Niki, Emma és Dóri már várt rám.
- Réka! - öleltek meg mindannyian.
- Komolyan jársz Balázzsal? - kérdezte Niki.
- Igen. De ezt mindenki tudja?
- A fél suli rólatok beszél. - mondta Emma.
- Igen? Szuper.
- Ez a suli ilyen. Ha valaki meg tud valamit akkor max. egy hét múlva minden diák megtudja. - mondta Dóri. Tapasztalatból mondja, végzős.
Egyszercsak kinyílt a piros ajtó és vajon kik léptek be rajta? Na? Tipp? Fruzsina és Zalán. De együtt! Egymás kezét fogva, vigyorogva baktattak be a terembe. Kettéváltak. Zalán ment a fiúkhoz, Balut kikerülve; Fruzsina pedig jött hozzánk lányokhoz, engem kikerülve. Emma megszólalt. Miért? Miééért?!
- Ti... Együtt vagytok?
- Örülök hogy feltűnt. - fújtatott.
- Hogy jöttetek össze? - kérdezte Niki, mert látta az arcomon hogy nem tudok megszólalni.
- Csak odajott hozzám és megkérdezte hogy járunk-e.
- És igent mondtál? - kérdezte Emma. Nem túl okos lány.
- Igen! Mit gondolsz miért? Á... Felejtsd el!
Bejött Tami is. És kezdhettük az énekkart. Gitta felállt a színpadra.
- Szervusztok. Kezdjuk az órát! Az első dolog amit ma csinálunk az a bemelegítő hangolás. Kezdjük. Egy két. - Na jó ez uncsi. Ugorjunk!
Már a 2. feladatot kezdtük el. Vagyis Tami. Tami énekelte a sajat számát. Mindenki tapsolt kivéve azt a 2 embert.
- Jó volt Tamara. Balu! - kiáltotta Tomi.
Balu felugrott a színpadra és éppen énekelte a Happiert, amikor valaki (Zalán) meg köpőcsövezte. Mindenki megdöbbent. Balu szólalt meg először
- Faszfej.
- Hé! Ne beszélj így a pasimmal! - sikkantotta Fruzsina.
- Ugyan már Fruzsina! Elhiszed hogy szeret? - kérdeztem.
- Nem hiszem. Tudom.
- Rosszul tudod! - kiabált Balu.
- Te csak kussolj! - üvöltött Zalán.
- Csöndet! Mi van veletek?
- Nem hallotta a tanárnő? Nőügy! - kiabálta Gittának Tomi.
- Jó, mindenesetre csöndet kérek! Kezd elölről Balázs! - elölről kezte a dalt. Mikor végzett, akkor én jöttem. Volna. Elkeztem ugyan (csukott szemmel) és nem láttam mi történik. Egyszercsak hallottam egy kilátást:
- Rohadjatok meg! - Na ez Balu volt! De mi történhetett fél perc alatt? Én abbahagytam az éneklést és mindenki aki a teremben volt Balura figyelt.
- Balu. Ne balhézz! Mert kiteszünk. - mondta Tomi.
- De ha egyszer ezek a rohadékok... - sziszegte Balu. Vajon mit csináltak? És egyeltalán kik? Na jó, nem nehéz kitalálni, hogy még mindig Fruzsina meg Zalán balhézik.
- Nem hiszem el. Mi történt? - horkant fel Gitta.
- Fruzsina és Zalán olyanokat mondtak, amiket nem szívesen mondok ki.
- Kire mondták? - kérdezte Lili.
- Rám és Rékára. Ki másra?
- Jól van nyugi. - mondta Tomi amikor elkezdődött az igazi balhé. Zalán beszólt!
- Ovis vagy, hogy nem mondod ki azokat a csúnya szavakat? Vagy tényleg igazak?
- Na ebből elég! - ordította el magát Balu és belerohant Zalánba. Balu tudta a gyenge pontot. Az orra, ami még mindig csúnya. Hupsz.
Csak hogy tisztázzam a helyzetet, Fruzsi és Zalán ilyeneket mondtak ránk: "Ez a büdös kurva tényleg orrba rúgott?" "Szerinted Réka még szűz? Mert szerintem már nem" Meg stb.
Ez tényleg eléggé aggasztó volt. Nem csoda hogy Balu neki ugrott Zalánnak. Szóval Balu vert egyet (a már földön fekvő) Zalán orrára. Amiből most ömleni kezdett a vér. Úristen...

                           ~~~