Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 28. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

                           ~~~

- Balu miért csináltad ezt?
- Megvédtelek. - mondta, mintha ez lenne a normális magyarázat.
- De most miattam van egy hatalmas konfliktusod az anyukáddal.
- Megérdemelte. Végre kimondhattam, amit már lassan 1 éve tartogatok. - mondta és lefolyt egy könnycsepp az arcán. Óóó...
- Ne sírj!
- Nem sírok. Bogár. - mondta miközben a szemét dörzsölgette.
- Nem kell ezt tenned miattam. Menj vissza és béküljetek ki!
- Nem! Hallottad Mikit nem? Hogy minek nevezett? Meg állandóan ordibál. Ez egy őrült... Nem lehet a család tagja. Tönkre kell tennem az esküvőt.
- Hülye vagy. Csak nyugodj meg! Hazakísérlek és addig ott leszek veled, amíg meg nem nyugszol oké?
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - mondta és megcsókolt. Elérkeztünk Balu igazi házához. Az apukája a kanapén ült, föci meccset nézett a TV-ben és popcornt evett. Mikor meglátott minket eléggé meglepődött.
Nem csodálom. Balázs 3 táskával a kezében sápadtan és könnyes szemekkel áll és mellette áll az aggódó barátnője (én).
- Mi történt? Fiam miért sírsz? És miért vagy itt? Ezt a hétvégét anyádnál töltöd!
Balu nem szólt egy szót sem, csak elkezdett fel menni a lépcsőn.
-

Fiam! Kérdeztem valamit!
- Nem tud róla beszélni. Az a Miki vagy ki. Azzal van a baj. - mondtam.
- Miki? Bántotta? Vagy téged bántott?
- Engem. De csak szavakkal.
- Az pont elég. Megyek és megölöm.
- Ne! Kérlek ne! Végre sikerült megnyugtatnom Balut. Ha most odamegy verekedni akkor csak rosszabb lesz. Gondoljon Balázsra.
- Rendben. De mi volt pontosan?
- Nem lehetne később? Balunak szüksége van rám. - mondtam. Mondjuk lehet, hogy az apjának Jobban örülne. De az agyam átkapcsolt "aggódó barátnő" üzemmódba.
- Rendben. Menj csak. - biccentett.
Felmentem az emeletre és követtem Balut, aki zombikat megszégyenítő mozgással haladt egy szoba felé. Én is bementem a szobába. Ez tényleg sokkal jobb volt mint a másik. Kétszer akkora ágy, kétszer nagyobb szekrény. Íróasztal, gép, a falon TV... És van egy nagy polc. De nem könyvekkel volt tele (ugyan már). DVD-kkel és Videó játékokkal. Balázs az ágyon feküdt és könnyes volt a szeme. Olyan védtelen volt. Leültem mellé.
- Balu. Ne sírj! Itt vagyok.
- Nem sírok. A férfiak nem sírnak. - mondta. Én pedig elmosolyodtam.
- Nem is vagy férfi!
- De annak kéne lennem. Pláne ebben a helyzetben.
- Nem kell. Sírd ki magad! Jól fog esni.
- Dehogy. Kiröhögsz!
- Miért röhögnélek ki? Én is szoktam Sírni.
- De te lány vagy!
- Hímsoviniszta! - csaptam a vállára nevetve. - Sírj! SÍÍÍRJ!
- Most már azért sem fogok. Nem érdekel se Miki, se anya, se a baba. Csak te. - mondta.
- Köszönöm. Majd később visszatértünk rá. De most csináljunk valamit ami lefoglal.
- Énekeljük.
- Mit? - kérdeztem.
- Én a Happiert, te pedig a Halo-t. Holnap után az egész suli előtt éneklünk.
- Ú. Igaz. Akkor kezd! - mondtam Balunak aki elénekelte a Happiert. Szerintem az apukája is meghallotta hogy énekel, mert lépcsőn lépteket hallottam.
- Most te jössz. - mondta. És én elénekeltem a Halo-t. Mikor végeztem akkor nyílt az ajtó és bejött Balu apukája (Tamás).
- Nagyon szépen énekeltek. - mondta. - Balázs, most már jobban vagy?
- Igen fater. Kösz.
- Semmiség. De most elmeseli valaki hogy mi történt pontosan?
- Ez a ti dolgotok. Nektek kell megbeszélni. - álltam fel.
- Oké. Köszi. - mondta Balu és adott egy puszit.
- Akkor én mentem. - mondtam és elindultam haza. Szép kis nap mondhatom...

Miki 5/2 tényleg egy nagy barom!
Gabi 5/3 aranyos de nem értem.
Tamás 5/4 jófej szülő.
Balu 5/4 szegény, biztos nehéz neki.

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Október 6. Hétfő.

A mai nam szerintem a sulis fiúk fele szerelmes lett belém. De Baluba is a lányok. Főleg... Á!
Ma nem volt rendes suli, mert mi hárman (Tami, Balu és én) énekeltünk. Ez elég furán hangzik, hogy 3 gyerek miatt nincs tanítás, de a diákoknak tetszik. Az iskolában az énekkarosok általában népszerűek, és ez azért van, mert nagyszerű szakkör. Tehát a mai nap csak rólunk szólt...
Én reggel csak a műsor kedvéért kiöltöztem. Egy hosszúszárú, fehér selyemből készült nyári overál volt rajtam. Szerintem jó. Beyoncés. A "lábbelim" egy fehér szandál volt - ami amúgy egy kicsit szorít -. A szőkésbarna hajam pedig magasra felfogtam és begöndörítettem. Az egész műsor így kezdődött fél 9-kor:
- Üdvözlök minden kedves diákot az idei év első énekkaros fellépésében. A mai alkalommal csak 3 diák fog énekelni. De átadom a szót Gitta tanárnőnek. - mondta gyönyörű beszédet Nádas.
- Köszönöm. Mielőtt fellép az a 3 diák, mondanom kell valamit. Múlt héten kicsaptak egy diákot - Név szerint Tóth Zalánt - aki énekkaros volt. Szóval van egy üres hely az énekkarban. Holnap órák után tartunk egy kis meghallgatást. És egy embert felveszünk. Készüljetek egy komplett dallal. - mondta Gitta.
- Kezdődjön már! - kiabált egy 10. fiú. Nagyon menő. Hallottam már róla. Milánnak hívják. Asszem.
- Nyugalom! Máris kezdünk. A 3 diák aki fellep: Nagy Balázs, Balogh Tamara és Szálkás Réka - mondta Gitta. - És kezd Balázs.
- Sok sikert. - mondtam Balunak. Ő tök nyugisan felment a színpadra és kezébe vette a mikrofont.
- Helló mindenkinek. Balu vagyok és a Happiert fogom énekelni. - mondta lazán és énekelni kezdett. Olyan jó hangja van. Lazán kezelt mindent. A sok tátva maradt szájat, a sikoltozó lányokat... Mindent. Nagyon kellett koncentrálnom, de nem zavartak a sikoltozó lányok. Jó, az egyik sikoltozó lány mégiscsak zavart. Szőke, gödörített haj, frufru. De nem, nem Vanda volt az. Akkor még nem tudtam a nevét. De 10.-es. Teljesen el volt ájulva Balázstól. Amit megértek, de szinte már az egész suli tudja, hogy van barátnője. ÉN! De ez nem zavarta a lányt. Végig integetett neki, és sikoltozott a barátnőjével. Jézusom, mintha egy Shawn Mendes koncerten lenne... Szerencsére Balut nem hatotta meg. A dal nagy részében csak rám figyelt. De ezt a csaj is észrevette, úgyhogy fújtatni kezdett. Hah!
Balu végzett. Tényleg nagyon jó volt, még úgy is, hogy az egyik keze gipszben volt. Lejött a színpadról és felém jött. De előbb el kellett mennie a mellett a lány mellett (fúj), és ő ki is használta az alkalmat.
- Szija! Fanni vagyok. 10.-es.- nyávogta.
- Cső. - mondta Balu és jött felém. Fanni láthatólag ettől az egy szótól is elajult. De gáz...
- Köszönjük. Most jön Tamara. - mondta Gitta és Tamara felment a színpadra.
- Ez után én jövök. - mondtam aggódva Balunak.
- Nyugi. Jó leszel. - mondta és megpuszilt. Fanni eléggé kiborult, hogy Balu mást puszilgat. Így járt... Tami nagyon ügyes volt. Szépen elhadarta Ariana Grande No Tears Left To Cry dalát. Aztán a helyére ment és leült. Fruzsina mellé.
- Rendben. Most jön az utolsó diák. Réka. - mondta Gitta. Úristen! Ha eddig nem ájultam el, akkor most fogok. Az egész suli előtt kell énekelnem. Istenem én félek...

                             ~~~