Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 11. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Szeptember 15. Hétfő

Elvileg holnaptól jön a rossz idő. Ezt mondták a Tv-ben. Egy jó tanács : sose higgy a TV nek. Ugyanis a rossz idő még ma lecsapott. Kémián épp a munkafüzetet töltögettük, amikor Gergő megszólalt.
- Jé! Esik az eső!
Na több se kellett, mindenki elkezdett óbégatni, hogy "Ne mááár..." meg hogy "Nincs esernyőm...". Anna néni alig tudott lecsillapítani minket. Az eső még angolon is esett. Igaz nem annyira, de azért esett. Attilabá minimum 1 oldalas házi dolgozatot kért tőlünk Londonból. Angolul persze. Ki hitte volna...
Az utolsó óra ének volt. Imádom.
Gitta mindenkitől meghallgatott egy dalt. Levi Himnusza szívszaggató volt. Gitta néni engem meg Balut nem szólított.
- Tanárnő... Én és Balázs...
- Ti énekkarosok vagytok. Senki se hallhatja a hangotokat októberig.
- Miért? Olyan jó hangjuk van? - kérdezte Vivi.
- Majd meg tudod október 6-án, hétfőn. - mosolygott Gitta.
- Oké. Amúgy nem nagyon izgat. - dobta hátra, hosszú, sötétbarna hajat. Közben láttam a ciánkék műkörmét... Ki csengettek, úgyhogy mindenki mehetett haza a rákba. De engem meg Balut Gitta meg fel tartott egy persze.
- Megvan már mit fogtok énekelni?
- Nekem ja. - mondta Balu. - Happier.
- Az jó. Réka?
- Halo Beyoncétól.
- Nagyszerű. Holnap megnézzük. - csapta össze a tenyerét és kitessékelt minket a teremből.
- Ha már így együtt vagyunk... - kezdte Balu.
- Menjünk együtt haza. - fejeztem be, és mindketten elnevettük magunkat.
Szép lett volna a hazaút, de az eső szakadt mikor Ki léptünk az ajtón.
Ne már! Vagy inkább de már?
- Ú, ez szakad. - húztam el a számat és a karomat dörzsölgetve próbáltam felmelegíteni magam. Rövid ujjú póló volt rajtam, és a hideg levegőtől libabőrös lettem. Ránéztem Balázsra. Fekete farmer, fehér sport cipő, fehér póló és fekete bőrdszeki. Hirtelen levette a dzsekijét és a feje felé tartotta.
- Gyere bújj alá. - nézett a szemembe. Vörös fejjel bebújtam a dzseki alá. - Most karolj át és futás! - mondta. Átkaroltam a jobb karját és szinte összetapadva futottunk a Budai utcák felé. Az eső csak úgy kopogott Balu bőrdzsekijén.
- Nagyon esik.
- Zuhog. - javítottam ki.
- Nem érünk haza.
- De. Csak elázunk.
- Ott a buszmegálló. Álljunk meg és várjuk meg amíg lecsillapodik.
- Oké, fussunk. - mondtam. Odafutottunk a megállóhoz és beálltunk az eresz alá.
A következő busz 17 perc múlva jön, de nekem se pénzem, se bérletem. Kellett nekem FUZETEÁT venni a suli büféjében. Jó lett volna busz jegyre. Balu kirázta a dzsekijét, úgy az esővíz lepergett róla. Rám nézett.
- Fázol?
- Csak egy kicsit. - mondtam.
- Tessék. - borította a vállamró. Óóó...
- Köszi. - suttogtam. Jézusom. Rajtam van Balu dzsekije. Olyan jó illata van... Még az eső szagot is elnyomja ez a férfikölni.
- Úgy néz ki ez nem áll el egy ideig. - merte fel a helyzetet.
- Hát nem. De mi legyen? Itt leszünk estig?
- Nem kéne. Nem hívod fel a szüleid?
- Nem fogják felvenni. Decatlonba vannak az öcsémmel. Legalább fél óráig még ott lesznek.
- Akkor marad az én apám. - húzta el a száját.
- Mi az?
- Dolgozik.
- Ó, értem. Akkor várunk?
- Aha.
- De meddig?
- Amíg az eső tart.
- De az kitudja mennyi idő...
- Üssük el.
- Mármint mit? Az időt?
- Ja.
- De hogy?
- Énekeljünk.
- Maradj már! Itt az utcán?
- Igen. Zuhog az eső. Nincs itt senki. Mindenki otthon van.
- Csak mi nem.
- Na! Énekelj!
- Ajj... Mit?
- Amit a selejtezőn.
- Öhm. Oké. - mondtam furán és elkezdtem énekelni az Uncovert.
Ott ültünk a buszmegállóban, zuhogó esőben, én Balázs dzsekijével a vállamon halkan énekeltem Zara Larsson Uncoverjét. Olyan romantikus volt...

Énekeltem... És mi történt utána? Na? Tipp? Megcsókolt. Uhhh...
Először fel sem tudtam fogni, hogy mi van, de visszacsókoltam. Aztán a mellkasára tettem a kezem és óvatosan eltoltam magamtól.
- Bocs. - mondta. Nem bajjj!
Mégegyszer! Legszívesebben ezt kiabáltam volna, de csak némán ültem és néztem ki a fejemből. Egyszecsak felkiáltottam.
- Ott egy taxi!
- Nekem nincs pénzem.
- Nekem sincs. De ha haza...
- Kitti!
- Mi? Hol? - forgolódtam, mire Balu felnevetett.
- Nem, ő otthon van. És a szülei is gondolom én...
- És? Mi van akkor?
- Kitti az unokatesóm. Felhívom és értünk jön a szüleivel és reményeim szerint egy kocsival.
- Nem tudom, hogy jutott eszedbe. De hívd! - mondtam és a fülem mögé tűrtem egy hajtincset. Kicsit vizes lett a hajam. Biztos Ki lógott egy kicsit a fejem a dzseki alól futás közben...
- Haló! Kitti? - szólt béke Balu a telefonba, amit kihangosított.
- Szia. Mit akarsz?
- Hátőőő... Itt állok a buszmegállóban Rékával. Tudoood, ami itt van a suli közelében... Szóval itt állunk és nem tudunk hova menni már vagy 10 perce mert zuhog az eső...
- Mit csináltok a buszmegállóban? Miért vagytok együtt?
- Mert... Mert zuhog az eső és nem tudunk hova menni. Gyertek már értünk, ha Szabolcs vagy Kata ott van.
- Ajj ti. Lemegyünk értetek apával. De majd részletes beszámolót kérek. - mondta és Ki nyomott minket.
- Megment minket. - ujjongtam.
- Ja. Mondjuk ez hamarabb is eszembe juthatott volna. - mondta miközben a tarkóját vakargatta. Ajaj, zavarban van Don Juan...
- Mindegy. A lényeg, hogy mindjárt biztonságban leszünk. - mondtam.
KB 5 perc múlva megállt előttünk egy piros autó. Letekeredett az anyós üléshez tartozó ablak és Kitti nézett ki rajta.
- Meddig álltok meg itt? Beszálltok vagy nem? - kérdezte. Beszálltunk hátra, Kitti apukája (Szabolcs) pedig elindult.
- És miért voltatok ti ketten együtt he? - nézett ránk furán Kitti.
- Mert Gitta feltartott minket és...
- Mindent értek... - forgatta a szemét mosolyogva.
- Rebeka ugye? Te hol laksz? - nézett rám Kitti apukája. Ne már! Ez komoly?
- Nem Rebeka vagyok hanem Réka.
- Ó, ne haragudj. Mintha Kitti Rebekát említett volna...
- Amúgy Farkas Antal 11.
- Na... Itt is vagyunk. Ez az? - nézett a házunkra.
- Igen, köszönöm... Sziasztok, csókolom. - köszöntem el és Ki szálltam a kocsiból. Futottam a kapuhoz. Berontottam a házba és ugye senki se volt otthon...
Minden ruhám vizes lett egy picit, így le kellett öltöznöm. És akkor vettem észre, hogy... Nálam maradt Balu dzsekije.
Még mindig fáztam, úgyhogy bemásztam a kádba és vettem egy forró fürdőt+hajat is mostam.
Nagyban relaxáltam, amikor hallottam a bejárati ajtó nyitódását.
- Rékaaa! - kiabált anya.
- Fürdööök! - kiabáltam vissza és Ki másztam a kádból. Mikor kiértem a fürdőből csak annyit láttam, hogy anya a radiátorra kipakolt vizes ruhákat nézi. Ahol ott volt Balu dzsekije is. Ujuj.
- Eláztál?
- Mint látod. - mosolyogtam.
- És miért van egy fiú dzseki a radiátoron? Nem a miénk.
- Van itt egy fiú? - kapta fel a fejét apa.
- Nem, nincs. Mindjárt elmesélem, csak átöltözök. Addig ti is tegyétek rendbe magatokat. Úgy látom ti is eláztatok rendesen.
- El hát.
- Mit vettetek?
- Medicin labdákat. - röhögött Bence. - Meg egy táskát anyának.
- Ritikül?
- Neeem. Ilyen kis sport táska. Nézd milyen jó színe van...
- Aha... Libafos színű. - röhögtem fel.
El meséltem nekik mindent (kivéve az éneklést, a csókot és azt, hogy halálosan beleszerettem Baluba).
- Értem... Menj fel a szobába!
- Mi ez? Szobafogság?
- Dehogy. Csak ne legyél láb alatt. - mondta. De kedves.
Felmentem a szobámba és beizzítottam a gépem. Jött egy messenger üzenetem. Balu. Uh.

Balázs: Nálad maradt a dzsekim.
Én: Észre vettem. Épp szárad.
Balázs: Oké. Figyu!
Én: Igen?
Balázs: Az a csók... Én nem akartam csak hát... Megtörtént.
Én: Értem. Nincs baj. De akkor most mi van?
Balázs: Semmi. Felejtsük el!

Én összetörtem. ☹️☹️☹️

Én: Jó. Holnap viszem a dzsekit!
Balázs: OK. 🙂

Huh. Kiléptem. Fura egy nap volt.

Eső 5/3 eső, gonosz eső!
Kitti és az apukája 5/4 megmentőink.
Balázs 5/5 megcsókolt!!!

Na helló. Itt az első csók Réka és Balu közt. Kicsit hamar. Vagy mégsem? 😏 Mindenesetre sietek a következő résszel. 😘