Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 13. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

                           ~~~

Összenéztünk. Egyenesen odajött hozzám. Azaz hozzánk...
- Szia. Farkas Fruzsina vagyok. Téged hogy hívnak? Még nem is láttalak a suliban. - vicsorgott. Én összehúzott szemekkel néztem rá. Ez nem is igaz! Még szerencse, hogy nem színjátszós. Pocsék színész lenne.
- Khm. Te pontosan tudod, hogy ki vagyok. - mondtam.
- Nem, nem tudom. - mondta. Nekem pedig egy "Nagyszerű" beszólás jutott az eszembe.
- A nevem Zara Larsson. - villantottam egy 100 wattos mosolyt. Fruzsina arca fokozatosan torzult. XD.
Lecsaptam magam Balu mellé, aki 3 énekkaros fiúval beszélgetett.
- Cső. Mit akarsz? - nézett rám. De flegma valaki...
- Ja semmit, semmit. Csak ideültem. De elmegyek, ha zavarok.
- Nem kell.
- Nyugodtan naradhatsz Zara. - mondta az egyik srác. Imos, szinte fekete hajú... Mit ne mondjak helyes volt, de ez engem egy csöppet sem hatott meg. Mondjuk ha jobban megnézem... Egy kicsit hasonlít Shawn Mendesre.
- Zara?! - csodálkoztam. Ugyanis ez fontosabb volt a Shawn Mendes hasonmásnál. Mi az, hogy ZARA?!
- Jó, hogy nem ara! - röhögött fel az egyik szőke fiú. A másik is szőke volt, amúgy...
- De mi az, hogy ZARA?!
- Úgy hívunk. - mondta az a másik fiú.
- De miért?
- Mert olyan a hangod, mint Zara Larssonnak. - segített ki Balu mosolyogva. Áhá! Most már értem. De nem igen tetszik ez a becenév.
Vissza néztem a lányokra. Niki és Emma néma csöndben ült és bólogatott. Az előttük álló Fruzsina pedig csípőre tett kézzel magyaráz nekik valamit. Aztán rám nézett. Ujuj. Elég eszelősen. Próbáltam álcázni, hogy megijedtem. Meg tudott volna ölni azzal a tekintettel és a sárgásbarna szemeivel...
Nem sokkal később belépett még két lány (az egyik Tamara, a 3. Bejutott diák), Lili és Tomi is leült közénk, Gitta pedig felállt a színpadra és megkopogtatta a mikrofont. Elkezdődött az 1. Hivatalos énekkar.
- Üdvözlök mindenkit a tanév 1. Hivatalos énekkarán. Most lesz egy kis közös éneklés, aztán az újoncok bemutatják mivel készültek. Kezdjuk! Blablabla... A közös éneklés és a behangolás uncsi volt. Igyekeztem a háttérbe húzódni, de a többiek nem nagyon hagyták így teljes torokból kellett énekelnek a Don't Worry, Be Happy-t. Tök vicces volt amúgy.
És végre vagy nem végre, mi jöttünk. Az újoncok. Először Balu Happierje. Nagyon jó volt, természetesen megtapsoltuk. Aztán Tami elhadarta az Ariana Grande számot. És én jöttem. Halo Beyoncétól. Huh.
Csak el ne rontsam. És el ne kezdjenek Beyoncénak hívni. Meg fogok őrülni...
El énekeltem a dalt és én is jó nagy tapsot kaptam. Visszaültem Niki és Emma mellé. Fruzsi eltűnt, de egy másik lány volt melettük.
Magas, kreol bőrű, barna (jelenleg kettőbe font) hosszú haja van...
Nagyon szép lány, szinte már nő...
- Szia Zara.
- Öhm. Szia. Te is így fogsz hívni?
- Nem, nyugi. Rékának.
- Akkor jó. Amúgy téged, hogy hívnak?
- Varga Dóra vagyok. Barátoknak csak Dóri. Végzős vagyok.
- Örvendek. - mosolyogtam rá. Aztán Nikire néztem. - Fruzsina hova tűnt?
- Tamarát osztja ki... Szegény...
- Mi történt?
- Rontott egyet az Ariana Grande dalban. - mondta Emma.
- Jézusom... - forgattam a szemem.
Még énekelgettünk egy kicsit, és mehettünk haza. Odamentem Baluhoz, akivel reggel megbeszéltünk, hogy együtt megyünk haza, hogy oda tudjam adni neki a dzsekit.
- Akkor jösz? - kérdeztem tőle.
- Aha.
- Ti jártok? - kérdezte az egyik szőke fiú. Akinek kicsit világosabb szökés haja. Ilyen... Gomba formájú.
Nade. Honnan jött neki, hogy mi járunk. Összeráncolt homlokkal meredtem rá.
- Ja, félig. - mondta Balu. Hogy mi van?! Most rá néztem és a röhögőgörcs szélén voltam. Ez egy vicc. Ő mondta, hogy felejtsük el azt a csókot (bár nem tudom elfelejteni), most meg azt állítja, hogy félig járunk.
- Ezt hogy érted? - érdeklődött a fiú.
- Sehogy! - csúszott ki a számon. Balu mosolyogva rám nézett (a világ legszebb mosolya volt) - Azaz... Nem a ti dolgotok. - fűztem hozzá gyorsan és elindultam kifelé. Ó bakker...
Felfelé baktattunk a lejtőn (mármint én és Balu), és gondoltam rákérdezek erre az egészre, mert már nagyon zavart...
- Na szóval... Miért mondtad azt, hogy félig járunk?
- Mert így van nem?
- NEM! Vagyis... Nem tudom...
- Úgy van ahogy mondom. Itt laksz nem? - nézett a házunkra. Máris itt vagyunk? - Bemész a dzsekimért, kihozod és megyek is, oké?
- Oké, persze. - dünnyögtem és bementem a házba. A szatyor emlékeim szerint a konyhában maradt. Bementem a konyhába, ahol anya teát (vagy kávét, ki tudja) szürcsölgetett. Eléggé megijedtem.
- Ki az a fiú? - nézett ki az ablakon.
- Ö... Izé. Az osztálytársam Balu. Övé a dzseki. - mondtam.
- Értem. Nem hívod be?
- Minek?
- Meg szeretném ismerni. És vettem egy csomó fahéjas, almás teát, de nem nagyon ízlik. Megihatna egy kicsit belőle. Vagy sokat...
- Oké anya. Nem kell behívni. Odaadom neki a dzsekit és már megy is. - mondtam és a szatyrot keresgéltem. Anya odaállt mellém és átadott nekem egy halvány rózsaszín nejlon szatyrot. Amiben volt egy fekete bőrdzseki.
- Köszi. - nyúltam érte. De kiderült, hogy mégsem adja oda. - Hé!
- Hívd be!
- Argh! - morogtam és kimentem az ajtón. Balu (aki eddig a telefonját nyomkodta) fel kapta a fejét.
- Hol a dzseki?
- Anyánál.
- Ne akard azt be adni, hogy nincs itthon, mert láttam, hogy az ablakból kukkol. - mondta, és egyszerre nevettünk fel.
- Ez gáz... Meg akar ismerni.
- Oké.
- Semmi kifogás vagy...
- Semmi. A dzsekimért bármit megteszek. - mondta és elindult. Megragadtam a karját.
- A csókról semmit oké?
- Nem mondtad el? - csodálkozott.
- Öhm. Nem. - nevettem fel kínosan.
- Oké, nincs gáz. Nem mondom el. - mosolygott és bement a házba. Anya csapdájába, pontosabban. Ajaj...
Mikor anya meglátta Balut amolyan "de helyes srác" nézéssel fürkészte.
- Csókolom. - köszönt mosolyogva.
- Szervusz. Réka anyukája vagyok.
- Én meg Nagy Balázs, az osztálytársa.
- Aha... Kérsz egy kis almás fahéjas teát? - kérdezte anya kedvesen.
- Anya, nem kéne leülni teázgatni... Amúgy apa mikor jön? - jutott hirtelen eszembe. Mert Balu nem maradna sokáig életben, ha apa meglátja, hogy itt van.
- Sokára ne félj. Ő megy Bencéért. - mondta és Balut a konyhába vezette. Leültette az asztalhoz és töltött neki egy csészébe a teából. Te jó ég...

                            ~~~

Naaa... Eddig kinek, hogy tetszik? Hosszúnak ígérkezik ez a szeptember 16. A kövi részben vége lesz. Sietek is vele. Addigis... Sziasztok. 🙂❤️