Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔

Balhés Gimi 23. 💜

💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜

Szeptember 29. Hétfő

Egy újabb balhé. Hurrá!
Reggel kimentem a kapun és Balu ott várt rám. Igaz gipszben, de azért ott várt rám.
- Szia. - köszöntem.
- Szia - mondta ő is és adott egy puszit. Mostanában csak puszit ad. Nem csókot.
- Itt a spray?
- Igen! Mindig ott lesz nálam. Pláne ma.
- Úgy legyen. És apropó ma. Ugye várható hogy balhé lesz, ezért mindenhova velem és Marcival jössz. - mondta. Jesszus. Azért nem kellene rám ennyire vigyázni... Attól, hogy Zalán kattant, nem akar megölni. Vagyis kitudja...
- De hol van Marci? - kérdeztem.
- Az utca végén vár.
- Látom már. - mondtam és odamentunk Marcihoz.
- Cső tesó! - fogott kezet vele Balu.
- Császtok! Mehetünk?
- Szia. Persze, menjünk.
Így mentünk hárman a suliba. Aztán odaértünk és annyit láttunk hogy az igazgató asszony a kapu előtt vár. De vajon kire? Persze hogy ránk.
- Nagy Balázs és Szálkás Réka az irodába, Dudás Marcell pedig megy órára! - ordította. Hurrá! Újra az igazgatóiban vagyunk és azt hiszem újra kilyukadt a dobhártyám!
- Üljetek le! - mondta és mi leültünk a "megszokott" helyünkre.
- Most részletesen kitárgyaljuk hogy pontosan mi történt kedden az énekkaron. Jó?
- Rendben. - mondtam. Balu mindent elmesélt. Azt is hogy legszívesebben Fruzsinát is megverte volna, ha nem lenne lány.
- Értem. De az erőszak nem megoldás. Mint látod. - mutatott az igazgató Balu karjára.
- Tudom. De akkor se hagyhatom, hogy ilyeneket mondjanak ránk.
- Tudom. Mivelhogy Fruzsina is benne volt ő is kap valamit. De ugye tisztában vagytok vele, hogy ti is?
- Én mit? Most nem csináltam semmit. - háborodtam fel.
- Tudom. Te csak egy leszidást kapsz. Fruzsina egy szaktanárit Gitta tanárnőtől. Balázs és Zalán pedig igazgatóit.
- De ez Zalánnak a 2. igazgatója az éven. Mikor rúgják ki? - érdeklődött Balu. Huhú. Jó lenne, ha Zalánt kicsapnák.
- Fiam! Erre pályázó? - förmedt rá Nádas.
- Nem. De ha meg van a 3. Akkor repül. Ugye?
- Igen. De ne várjátok ennyire. Most menjetek. Ha bármi van, nem akarok bunyót. Szóltok nekem!
- Rendben. Viszlát!
- Sziasztok. - intett nekünk az igazgató asszony és már neki is kezdett a sok sok papír munkának ami rá várt. Vagyis én úgy gondolom, ilyeneket csinál egy iskola igazgató. De ki tudja... Lehet, hogy Stranger Things-et néz a számítógépén.
Én most megúsztam ezt az egészet egy leszidással. De Balu meg kapott egy igazgatóit miattam.
- Figyelj. Én úgy restellem.
- Mit? - kérdezte Balu.
- Miattam balhézol. És miattam kaptál egy igazgatóit.
- És? Apám magasról tesz rá. Csak kiröhög. Ő még rosszabb diák volt.
- Nem baj. Akkor se szeretném ha téged csapnának ki.
- Nyugi. Nem fognak. - mondta és adott egy puszit. Ó. Csak puszit.
Irodalmon Huszár valami fogalmazást iratott velünk. Budapest látványosság vagy mi. Matekon fogalmam sincs mit csináltunk. Az elején még írtam, aztán egy pillanatra nem figyeltem és bummm. Tele a tábla X-ekkel meg Y-okkal. Meg sem mertem próbálni, hogy felhozom a lemaradást. Inkább hagytam az egészet és firkálgattam a füzet sarkába. Kémián a kristályokról írtunk vázlatot (vagy 2 oldalt ahhh...). Angolon egyszerű jelenről és a folyamatos jelenről tanultunk.
Csak én, Balu és az ikrek értettük, a többiek nem nagyon tudták, hogy mitől van szó. Az ének óra viszont... Nem volt túl jó. Gitta jobban van. Ki engedték a kórházból. (mert ugye elájult a sok vértől és be kellett vinni.) Egyből kiszurt minket. Ajaj...
- Réka! Balázs! Jó hogy itt vagytok. Mondanék valamit. Kezd elegem lenni a balhéitokból. Még egy balhé lesz énekkaron, mindketten repülök. Akármennyire is jó a hangotok. - mondta Gitta szigorúan.
- Rendben tanárnő. Bocsásson meg, hogy tulajdonképpen miattam ájult el. - mondta Balu bűnbánóan.
- Nem, nincs semmi baj. De ebből ne csináljátok rendszert.
- Nem fogunk. - mondtam.
- Remélem is. Na most kezdjük az órát. - mondta és megtartottuk az ének órát. Szolmizáltunk. Remeeek... Óra után én, Balu és Marci elindultunk volna haza. De több dolog is történt. Az első dolog ami miatt megálltunk az Vivi volt. Vivi és egy a-s fiú, asszem Máté kézen fogva mentek el előttünk a folyosón. Marci rendesen lefagyott.
- Ilyen hamar túl lépett? - kérdezte Balu csodálkozva.
- Nem. Még mindig szeret. Mikor szakítottam vele akkor napokig rossz kedve volt és sírt. - mondta Marci. - Nem léphetett túl.
- De mi van ha mégis? - kérdezte Balu.
- Nem. Vivi nincs túl rajtad. Ez csak csali. Féltékennyé akar tenni. Nekem mondta. - mondtam.
- Na látod! Nincs miért szomorkodni! - veregette vállba Balu Marcit.
- Miért szomorkodnék? Én szakítottam.
- De attól még hiányzik nem?
- Fúj! Dehogy! Mondtam már hogy nagyon nyomult nem?
- De. De mennyire? - kérdeztem.
- Mikor meglátott akkor egyből odajott hozzám és megölelt, és megcsókolt és fúj. Rajtam lógott egész nap. 0-24-ben. Értitek?
- Igen. - mondtam én.
- Nem. Csak azért csinálta mert szeretett. - mondta Balu.
- Nem. Az szeretet amit Réka csinál veled. De amit Vivi csinált... Olyan mint egy pióca.
- Ugyan. Biztos élvezted. - mondta Balu nevetve.
- Nem! Te mit tennél ha Réka minden egyes pillanatban veled lenne?
- Az minden vágyam. - mondta és adott egy puszit. Puszit! Argh!
- Igen? Az jó ha suliba, meg délután meg stb. De hogy az embernek egy perc nyugta sincs! Az már felháborító. Otthon vagyok, végre pihenek amikor hív. Este van, már majdnem alszok mikor ír egy üzenetet, hogy "jó éjt!" Reggel van még alszok mikor ír, hogy "jó reggelt!" Teljesen kész voltam.
- Hú te szegény pára. Menjünk inkább haza. - mondta Balu. Ki léptünk az ajtón és jött a 2. dolog. A suli előtt várt ránk egy egész banda. Zalán, mellette Fruzsina. És még három másik fiú. Az egyiknek raszta volt a haja, a másiknak tüskésen felált és fekete volt, a harmadiknak pedig piros haja volt. Csúnyán nézték ránk mind az 5-en.
- Baszki. Ezen még én se tudok segíteni. - húzta el a száját Marci a bandát fürkészve.
- Nem kell. El intézem én mindet. - keménykedett Balu.
- Nem! Balázs! Nem bunyózhatsz! Pláne gipsszel nem. - mondtam. Nekem itt ne keménykedjen. A végén a másik keze is eltörik. A nyakával együtt kB.
- Igaza van tesó. - mondta Marci.
- Akkor mit tegyünk? Várjuk meg míg megvernek minket ők? - kérdezte Balu.
- Nem. Szólni kell az igazgatónak. - mondtam én.
- De ha látják hogy bemegyünk akkor ők is elmennek. - mondta Marci. Okos. Nagyon okos...
- Akkor mit tegyünk? - gondolkozott Balu hangosan, amikor kijött a suliból egy 10.-es lány.

~~~