💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜
Október 20. Hétfő
Ma felkeltem és a reggeli rutinom után kimentem a házból. Balu ott állt a ház előtt.
- Szia! - mondtam és megpusziltam.
- Szia. Mehetünk?
- Aha. - mondtam és szorosan megfogtam a kezét. Úgy mentünk a suliig. Bementünk az aulába. Ott volt egy banda. A mi bandánk.
Marci, aki zenét hallgatott, Levi aki a ropit az orrába dugta (fúj!), Kitti aki Levivel kiabált hogy milyen gusztustalan, Vanda aki épp egy kólát ad át Fruzsinak, aki épp Tamival beszélget. Ja és Milán meg Kristóf akik csak röhögnek Kittin. Odamentünk.
- Sziasztok! - köszöntem.
Balu odament Marci, Kristóf, Milán és Levi mellé. Én pedig hallgattam ahogy Vanda, Fruzsi, Tami és Kitti beszélget. Aztán becsöngettek.
A nap eltelt. Irodalmon nem tom mit csináltunk. Valamit írtunk. Akkor a matekról ne is beszéljünk. Szerintem nyitott szemmel elaludtam. Kémián röpdolit írtunk abból a hülye számításból. Hát... Azt hittem, tudom, de kiderült, hogy nem. 3-as lett. Angolon megnéztük az Amerikai beadandót. Az ének óra nagyon uncsi volt. Érika szőlőt énekeltünk és le szolmizáltunk egy Mozart (?) dalt.
Suli után a csajokkal elmentünk a plázába. Csak úgy. Nincs sok tanulni való hisz mindjárt itt az őszi szünet. Szóval nyugodtan mehettünk.
Ja, és kik azok a csajok? Kitti, Vanda, Fruzsi, Tami, és persze én. Rengeteg ruhaboltban voltunk nézelődni. Aztán mentünk KFC-zni is. Hazafelé busszal mentünk. Elég kellemetlen út volt. Fél-le pattogtunk. Volt pár kátyú az már biztos. Amúgy ez az egész plázázás nagyon jó volt.Csajok 5/5 egy élmény volt velük tölteni a délutánt.
KFC 5/3 kicsit fáj a hasam💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜💜
Október 21. Kedd
Életem legrosszabb napja.
Hogy miért? Tekerjük kicsit vissza az időt. A halloween buli Október 24-én, pénteken lenne. A jelmez téma nem adott, a lényeg hogy "ijesztő" legyen. Én már napok óta várom, hogy Balu elhívjon. De nem tette meg. Kitti szerint mindent az utolsó pillanatban csinál meg, így kicsit megnyugodtam. De azért az bosszantó, hogy már elhívott a 11.es Török Dávid, a 12.es Kristóf is, de a saját barátom még csak rám se hederít.
Reggel megint együtt mentünk suliba, de nem hoztam szóba a dolgot. Amúgy egyre jobban fázok reggelente... Beértünk a suliba és a már megszokott menő bandahoz mentünk.
Kristóf, Boldizsár, Marci és Levi valami videót nézett Boldi telefonján, Kitti, Fruzsi, Vanda és Tami pedig trécseltek. Balu is elkezdte nézni a videót, én pedig csatlakoztam a lányokhoz.
A tegnapi plázázásról beszéltünk.
- A tegnapi KFC-től fáj a hasam. - mondtam.
- Nem hiszem, hogy attól. Nekem nem fáj. - mondta Kitti. A többiek is értetlenül néztek felém. Nekik sincs semmi bajuk. Aztán a homlokomra csaptam.
- Ó! Nem is a KFC! Csak a Mikulás késett. - mondtam mire mind felnevettünk.
Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy Fanni és a barátnője Timi a mi csapatunk felé közeledik.
- Na vajon mit akar? - dünnyögte Boldi.
- Szijasztok! - nyávogta Fanni.
- Cső! - mondta Marci.
Én végig néztem Fannin és elkapott a hányinger. Fehér harisnya, rózsaszín szoknya, fehér alapon rózsaszín virágos blúz. És ehhez ment egy rózsaszín balerina fazonú cipő. Plusz egy sötétrózsaszín, szoros mellény. Nem hogy kabátot venne, ebben a hidegben. Blah.
- Én megyek. Kitti jössz?
- Aha. Menjünk. - mondta Kitti és karon ragadt. Én épp visszafordultam, gondoltam Balu is jöhetne, de nem. Ezek után ne is jöjjön.
Épp csak egy másodperc telt el, de Fanni már ott termett mellette és... És smároltak...
Én lefagytam. De mindenki. Csak az a baj, hogy Balu is. El sem tolta magától, semmi... Hagyta...
Én nem tudom leírni, hogy mit éreztem. Riadtan Balura néztem. Aki végre eltolta magától Fannit. Már nyitotta a száját, de én megindultak a mosdó felé. Meg egy pillanatra vissza pillantottam. Kitti és Vanda is megindult felém. Balu szintúgy, de Marci lefogta. Fanni csak önelégült fejjel vigyorgott, Fruzsi pedig elkezdett vele ordítozni. Igen, ők osztálytársak... Szinte berúgtam a mosdó ajtaját. Nekidőltem a falnak, belenéztem a csap feletti tükörbe és elsírtam magam. Hirtelen Vanda és Kitti jelent meg mellettem.
- Réka! Ne sírj! - mondta Vanda és a vállamat simogatta.
- Én ne-hem shí-rok!
- Réka! Szedd már össze magad! Nem ő csinálta. Láttad, hogy Fanni volt a picsa! Balu szeret téged.
- De-he ne-hem tolta e-hel ma-ga-hától! - mondtam zokogva.
- Mert le sokkolt. Úgy ahogy mi is. - nyugtatott Vanda.
- Ne-hem é-hér-dekel. - mondtam majd letöröltem a könnyeim. Nyeltem egy nagyot. Összeszedtem magam és felálltam.
- Na végre. Gyere mosd meg az arcod. Aztán beszéljétek meg. - mondta Kitti. Nyílt az ajtó és egy Sára akart bejönni. Kitti rácsapta az ajtót és érdeklődve nézett rám. Vanda szintúgy.
- Dehogyis. Ezen nincs mit megbeszélni. Ha ő lépett, én is. - mondtam határozottan.
- Dehogy lépett. Csak téged szeret. - mondta Kitti.
- Aha, persze. El se hívott a bálba.
- Fiúk... - forgatta a szemeit Vanda.
- Nem azért nem hívott el mert túl lépett rajtad, hanem mert jártok. És nyilvánvaló, hogy együtt mentek.
- Nem számít. Én nem megyek vele.
- Akkor menj egyedül. Amíg lecsillapodnak a kedélyek. - tanácsolta Vanda.
- Nem. Amíg a barátom mással csókolózik, addig én elmegyek a halloween buliba Török Dáviddal.
- Mi??? - kérdezte egyszerre Kitti és Vanda. Én gúnyos mosolyra húztam a számát és ki rontottam a mosdóból. Balu ott állt az ajtó előtt.
- Figyelj... -kezdett bele a mondandójába. Figyelmen kívül hagytam és felmentem az emeletre. De nem a mi termünkbe mentem.
- Te meg hova mész? - kérdezte. Nem válaszoltam. Berontottam a 11. B termébe.
- Dávid? - kérdeztem. Dávid felállt a helyéről és odajött hozzám. Kicsit félve, de az ajtóban álló Balura nézett. Aztán rám, és elmosolyodott.
- Hajlandó vagyok elmenni veled a halloween buliba. - mondtam.
- Nocsak. - vigyorgott. - Tudtam én hogy meggondolod magad. Írj rám messengeren. Megbeszélünk mindent. - mondta, majd kacsintott egyet és visszament a helyére.
Én kimentem a teremből, de Balu elkapta a kezem.
- Azt hiszed így jobb lesz? - kérdezte. De nem válaszoltam, és kerültem a szemkontaktust. - Kérdeztem valamit. Szólj már hozzám! Nem értem miért vagy rám dühös. - én kínosan elnevettem magam.
- Még azt kérdezi, hogy miért vagyok rá dühös... - mondtam inkább magamnak és lesütöttem a szemem.
- Te most kihez beszélsz?
- Hozzád biztos nem. - mondtam és ki kerültem.
- Rendben. Ha te mész Dáviddal akkor ég elmegyek Fannival. - mondta. Én leblokkoltam. Gondoltam, most kéne elkezdeni a sírást. De nem. Én okosabb vagyok annál. Gúnyosan elmosolyodtam és megfordultam.
Balu azt remélte, hogy én most megbocsájtok neki és újra sülve-főve együtt leszünk. Ugyan már...
- Oké. De gyorsan találjátok ki hogy mik akartok lenni. Hisz mindjárt itt a péntek. - mondtam önelégült arccal. Balunak legörbült a szája. Nem foglalkoztam vele, bementem a terembe. Marci és Levi letámadott.
- Ugye kibékültetek? - kérdezte Levi.
- Hova gondolsz? Megcsókolta.
- Nem. Fanni csókolta meg. - mondta Marci.
- De Balu le sem tagadhatná, hogy élvezte. - fújtattam, és leültem a helyemre.
Marci és Levi rám hagyták és Balura ugrottak rá. Bejött a terembe és rám nézett. Találkozott a tekintetünk. El kaptam a fejem, és a padot szuggeráltam. Aztán becsöngettek.~~~
Íme, még egy rész.
Naaa, mit szóltok? Mielőtt bárki reklamálni kezdene... Minden kapcsolatban vannak nehéz időszakok. De semmi sem tart örökké. Vagy mégis? 🤭
Szerintetek milyen szinten kavar be Fanni és Dávid? És mi lesz ennek a balhénak a vége? Írjátok meg komiba. 🙏🏻
Sietek a folytatással. Puszii! 💞
ESTÁS LEYENDO
Balhés Gimi - A kezdetek kezdete ✔
Novela JuvenilSzálkás Réka, a 14 éves lány Budapestre költözik a családjával. Hatalmas változás ez, elvégre Budapest nem Tiszaújváros. Eddigi élete borzalmasan unalmas volt, ám elkezdődnek a gimis évei, és egyre BALHÉSABB lesz minden. Barátok, ellenségek, szerelm...