Assemble - Bosszúvárók 1.

Artériák

Ginny kezdte úgy érezni, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét. Újrakonstruálni egy olyan összetett és bonyolult szerkezetet, mint amilyen Vízió úgy, hogy az Elme kő ki-be vehető legyen a homlokából... Ez sokkal több volt, mint ameddig a szakértelme terjedt.

Mikor azonban a tervei láttán Tony is csak a homlokát ráncolta, komolyan kezdett kétségbeesni.

– Ez nem fog pár nap alatt összejönni – csóválta meg végül a fejét. – Lehet, a csata előbb véget ér, mint ahogy elkészülnénk.

– De ugye nem adod fel? – Ginny hallotta, mennyire kétségbeesetten cseng a saját hangja. Fogalma sem volt, mihez kezdene az apja segítsége nélkül, főleg így, hogy minden jel szerint még az apja segítségével együtt is bele fog bukni a projektbe.

De nem, erre nem gondolhat. Megígérte a többieknek, erre épül a tervük egy része. Ennek a robotnak el kell készülnie.

Sóhajtva felkapcsolták a lámpákat, és – a változatosság kedvéért – rajzolni kezdtek. Aztán szinte pár tollvonás után kidobták. Új papírt vettek elő, azt is kidobták. Mikor Ginny körül lassan hegyekben kezdtek állni a galacsinná gyűrt tervek, inkább maga elé húzta a tabletjét, és áttért a digitális rajzolásra.

A széke az ablak felé nézett, így azonnal észrevette, mikor mozgás támadt lent a parkban. Két alak tűnt fel a leszállópályán, alaposan megpakolt táskákkal sétáltak a kifutó szélén álló lerohadt űrhajó felé. Ginny azonnal megismerte Rykert a begörbített vállairól – mindig így járt, ha valami a szívét nyomta. Mellette Sigra lépdelt, fekete haja feltűzve, zöld pulcsijának ujja könyékig feltűrve. Nekiálltak megjavítani a gépet, hogy Ryker is útnak indulhasson.

Nem tudta, miért ütötte ez szíven ennyire. Tudta, hogy egyszer el fog jönni ez a nap, hiszen a fiú maga javasolta, mégis, ha csak belegondolt, hogy Ryker hamarosan felül a gépre és elindul egy másik naprendszerbe, ahonnan lehet, soha nem tér vissza... A gyomra kellemetlenül remegni kezdett. Azt akarta, hogy Ryker maradjon.

Nem is. Vele akart menni. De tisztában volt vele, hogy neki ez csak fájdalmat okozna, Rykerrel szemben pedig nagyon nem lenne tisztességes.

Visszavette a kezébe a digitális tollat, de egy árva vonalat sem bírt húzni. Ezt akarta, nem? Hogy végre legyen köztük egy kis távolság, és mindketten kitalálhassák, mit is akarnak a másiktól. Egy egész naprendszer kimeríti a kis távolság fogalmát.

Á, kit akar áltatni? Soha nem akarta ezt. Azt akarta, hogy örökké együtt maradhasson Rykerrel anélkül, hogy valaha is túl kevésnek érezné magát.

Na, akkor itt a remek alkalom, hogy bizonyíts – utasította belső hangja. – Csinálj egy új hordozót az Elme kőnek, akkor majd rászolgálsz arra, hogy Ryker zseninek tartson!

Ginny megfogadta a maga bölcs tanácsát. Kizárta a tudatából Ryker és Sigra beszűrődő gyöngyöző nevetését, és belevetette magát a munkába.