Assemble - Bosszúvárók 1.

Landolás

– Kér valaki csipszet?

A repülőben indulás óta feszült némaság uralkodott. Miután nem kapott választ, Ryker igyekezett olyan csöndben kinyitni a zacskót, ahogy csak képességei engedték, de az alumínium csörgése még így is bántóan hangosnak tűnt, ahogy azt Lila metsző pillantása is tanusította.

A fiú nem volt boldog, hogy pont ezzel a két lánnyal kellett utaznia; Lilával, aki a vallomása óta állandóan ferde szemmel nézett rá, és Patriciával, aki legalább mindenkivel ilyen pikírt volt. Az biztos, hogy mindkettejüktől kiverte a hideg veríték. Mit nem adott volna érte, ha itt van Lendon vagy Ginny! Vagy akár Sam'el. De belátta, hogy ez volt a legésszerűbb megoldás: egy pilóta és egy harcos mentek vele Asgardba, a nagydumások pedig Oroszországba. És valakinek a főhadiszállást is őriznie kellett.

– Nem rakunk be valami zenét? – Ryker tovább próbálkozott. – Miket szoktatok hallgatni?

– Eminemet – felelte végre Lila.

– Schubertet – vetette oda Patricia.

– Az aztán a bulizene – fanyalgott az íjász. – El tudom képzelni, hogy csapatjátok rá ott Wakandában.

– A komolyzenében legalább van valami érték. Igazi érzéseket fejez ki, nem csak a drogot és a szexet élteti.

– Pedig lehet, ha kicsit te is éltetnéd a szexet, nem lennél ilyen baszatlan.

Patricia a vezérlőpanelre csapva felemelkedett a székéből, és mivel a gép veszélyesen kilengett, Ryker jobbnak látta kibékíteni a lányokat.

– Oké, maradjunk a Raspberriesnél – legyezgetett, miközben megpróbálta finoman visszahúzni Patriciát az ülése felé. A hercegné sértetten tépte ki a karját az ujjai közül, és hangos huzatnyikorgás közepette ledobta magát a kormány elé. Lila az orra alatt somolyogva bámult ki az ablakon; látszott, hogy ízlett neki a rövid siker.

A zene csak még kínosabbá tette a csöndet, de az is furcsa lett volna, ha Ryker kikapcsolja. A fiú komolyan aggódni kezdett a küldetésük sikerét illetően; mit fog róluk gondolni Skendar, ha úgy állítanak oda, mint egy csapat óvodás, akik egymás haját cibálják? Valahogy össze kell békítenie a lányokat – azt nem remélte, hogy valaha puszipajtások lesznek, úgyhogy egy szimpla nyugodt úttal is beérte volna. De hogy csinálja, ha ennyire különbözőek? Pláne úgy, hogy őt se szívlelik túlzottan.

Ez lehetne a közös pont. Akár meg is alapíthatnák az ,,Utáljuk együtt Rykert" klubot. Hisztérikusan felnevetett, és inkább ő is kinézett az ablakon.

Észre se vette, hogy elszundított, csak akkor, mikor Lila oldalba bökte az egyik nyilával. Horkantva felugrott, és alaposan beverte a fejét a jármű folyamatosan lejtő plafonjába.

– Eljöttem addig, ameddig mondtad, Űrfiú – pillantott komoran a radarra Patricia. – Alattunk már nincs más, csak hegyek. Innentől te navigálsz.

– Isten kegyelmezzen nekünk.

Ryker gúnyos fintort vetett az íjászra, és igyekezett lazán leülni a másodpilóta helyére. Egy rémisztő pillanatig fogalma sem volt, hogy mitévő legyen, a lányok bíráló tekintete pedig nem segített sokat a szorongásán. Mit is mondott neki Skendar, mikor utoljára találkoztak?

,, Ha meg akarsz látogatni, repülj addig, amíg már csak hegyeket látsz. Egyórányi út után térj le északnak, és menj addig, amíg lakott területre nem érsz. "

– Most várunk – közölte. Patricia idegesen fújtatva robotpilótára kapcsolt, felkelt a helyéről, és a falba épített tárolóból két bögrét vett le.