Assemble - Bosszúvárók 1.

Manipuláció

  Az űrhajó fémpadlója döngve verte vissza Sigra lépteit. A lány beszívta az orrán a jeges levegőt, és észrevétlenül összébbhúzta magán fekete, bokáig érő kabátját. Nem fázott – erre jégóriás lévén képtelen volt –, de a helyzet a csontja velejéig átfagyasztotta.

  Mögötte lassan elhalt a folyamatos szitkozódás, és már csak a tompa súrlódás hallatszott, amellyel két gyíkember Skendart vonszolta végig a padlón. Sigra nem mert hátranézni, így csak reménykedni mert benne, hogy a fiú nem ájult el – vagy rosszabb.

  Nem kellett volna idehoznom – feddte újra magát, legalább a századik alkalommal.

  A felelet is ugyanaz volt:

  Itt van a legnagyobb biztonságban. Láttam, amit láttam.

Az előtte haladó gyíkember egyszer csak megtorpant, és szélesre tárt egy kétszárnyú ajtót – a lány most vette csak észre, hogy véget ért a folyosó. A férfi rámordult, mire ő kihúzta magát, hátradobta hosszú, fekete haját a válla fölött, és sugárzó mosolyt villantott a pribékre, miközben elhaladva mellette egyenesen besétált a trónterembe.

  A tágas helyiségben ugyanolyan sötét volt, mint kint a folyosón. A szemközti üvegfal mögött a világűr mélykékje terült el, mintha csak valaki felborított volna egy üveg tintát egy fehér lapon; a távolban, apró pontként ott lebegett a Föld is a semmi közepén - Sigrában nem is tudatosult, hogy már ilyen messze járnak tőle. Nagyot nyelve elfordította a pillantását az ablaktól, és inkább egyenesen előre nézett. Egy vékony szőnyeg az ajtótól egészen egy magas emelvényig (és a rajta álló faragott székig) vezette a lépteit, azon pedig ott ült maga...

  – Mindenek Atyja. – A lány tiszteletteljes távolságban a magaslattól megállt, és macskaszerű mosolyát az arcán felejtve lassan fél térdre ereszkedett. A szeme sarkából látta, hogy a szoba tömve van különböző galaxisokból származó lényekkel, de senki nem szólt egy szót sem. A némaság csaknem beszakította Sigra dobhártyáját.

– Állj fel, gyermekem. – Sigra az ujjait ropogtatva engedelmeskedett. A térde még mindig hasogatott a Vita talpával történt kellemetlen találkozástól, és erre csak most döbbent rá, amikor még fel se szisszenhetett.

  Merev tekintettel felnézett. Minden porcikája beleremegett az Őrült Titán vesébe látó, pengeéles pillantásába, de mintha mágnessel kapcsolódtak volna össze, képtelen volt félrenézni.

– Kit tisztelhetek benned?

– A nevem Sigra. Loki lánya vagyok.És hoztam neked valamit, aminek talán hasznát veheted.

Lassan, tekintetével fogva tartva Thanos pillantását belenyúlt a táskájába, és előhúzta a Tesseractot. Skendar mögötte még kétségbeesettebben próbált kiszabadulni, de az őrök durván elhallgattatták.

– Miért tennél ilyet értem? – kérdezte Thanos vontatottan. Egyelőre nem lépett közelebb, viszont árgus szemekkel figyelte a lány tenyerén lebegő kockát; az arcára szinte delejes nyugalom költözött, mintha egy rég elveszett barátját látná viszont.

– A Földön nem volt jó kezekben – jelentette ki Sigra szenvtelenül. – El akarták pusztítani.

Ez hazugság volt persze, viszont hihető. És Thanosnak ennyi elég is volt ahhoz, hogy hitelt adjon a szavának.

– Mit kérsz érte cserébe? – húzta lassú félmosolyra a száját.

– Hogy szolgálhassak a seregedben. – A lány szíve a torkában kalapált. El se merte hinni, hogy ilyen egyszerűen ment. – Midgard nem bánt jól velem. Kitaszítottak és megaláztak, pusztán azért, mert más vagyok, mint ők. Te, Mindenek Atyja, kegyelmes vagy. Azt remélem, ezért a szerény ajándékért cserébe helyet adsz a megváltók között.