Assemble - Bosszúvárók 1.

A féreglyukon át

Amióta elhagyták Új-Asgard légterét, a járműben feltűnően nagy volt a csend. Senki nem tudta, mit kezdjen az új helyzettel: sikerült a semmiből összeszedniük egy potyautast, akiről semmit nem tudtak, és most mégis rajta múlt, hogy viszontlátják-e egyáltalán New Yorkot. Pazar. Hogy sikerül magukat mindig ilyen helyzetbe hozniuk?

– Szóval nem tudod felemelni a Mjölnirt? – kérdezte csevegő hangon Sigra. Skendar összerezzent a kérdés hallatán. – Semmi személyes, de ez azért elég gáz. Olyan, mintha nem lennél méltó a saját apádhoz.

– Szerintem semmi gáz nincs benne – fortyant fel Ryker. – Különben is, ki vagy te, hogy sértegess minket?

– Ez nem sértés volt, hanem vélemény – vont vállat a lány.

– Rólad viszont tényleg nem tudunk semmit. – Lila keresztbe tett lábakkal ült a székén, íja az ölében pihent; úgy festett, mint egy vizsgálóbíró. Sigra nem felelt semmit, így Ryker úgy döntött, más módon próbálkozik:

– Asgardi vagy?

– Nem.

– Terrai?

– Nem.

– Egyáltalán ebből a rendszerből származol?

– Igen.

– Kisanyám, ez nem egy rohadt Activity – dőlt előre Lila a türelmét vesztve. – Válaszolj végre konkrétan a kicseszett kérdésre!

– Ennél konkrétabban nem tudtam volna válaszolni. – Sigra szemmel láthatóan élvezte, hogy bosszanthatja őket; főleg az íjászt, akit egyébként is könnyű volt kihozni a sodrából. Ryker élesen beszívta a levegőt, elszámolt háromig, és úgy döntött, még egyszer nekifut.

– Honnan jöttél?

– Mindenhonnan és sehonnan.

A fiú pufogva hátradőlt, és a kezét az ölébe ejtve jelezte, hogy ő itt feladja. Tartsa csak meg a lány a titkait, nem ér ez meg ennyi fáradozást.

Sigra megenyhülve leeresztette a vállát, és bocsánatkérő mosollyal a csapat felé fordult.

– Egyezzünk meg abban, hogy ti nem kérdezitek, honnan származom, én pedig nem kérdezem, miért loptátok el a Vihartörőt. Rendben?

A többiek összenéztek. Végülis mindnyájuknak volt valami titkolnivalójuk, és ez a lány egyelőre segítőkésznek tűnt.

– Rendben.

Sigra elmosolyodott és visszafordult a kormány felé.

– Egyébként még mindig a nyomunkban vannak. Ha gondoljátok, egy kisebb kerülővel lerázhatjuk őket.

– Mekkora lenne az a kisebb kerülő? – vonta fel a szemöldökét Patricia.

– Megpattannánk a legközelebbi féreglyukon, és egy pár perc múlva visszajönnénk. – Sigra olyan természetességgel beszélt minderről, mintha csak azt vetette volna fel, hogy útközben ugorjanak be a Mekibe.

– Féreglyukon?! – A lányokat teljesen megrázta a hír; Ryker és Skendar csak egykedvűen hallgattak, hiszen ők már jártak néhányban. A barna fiút egyedül a gép állapota aggasztotta; vajon kibír ez a csotrogány egy ekkora ugrást? Visszaidézte az eddig emlékeit a féreglyukakról; még a saját űrhajójuk is úgy rázkódott, akár egy centrifuga, mikor áthaladtak egyen – pedig az sokkal jobb egészségnek örvendett, mint ez a borzadály.

– Szerinted jó ötlet? – hajolt előre ültében.

– Persze – bólintott a vörös lány. – Így tudjuk őket a leggyorsabban lerázni.